Tisztelt Képviselő Úr!

Nagyon megtisztelő számomra, hogy a Fidesz egy jeles képviselője, mi több, a Törvényalkotási Bizottság elnöke tőlem kér jogi segítségnyújtást. A megtiszteltetés ellenére mindjárt itt és most leszögezem, hogy a Fidesz lenne az egyik utolsó párt, amelynek jogi tanácsokat adnék, már ha egyáltalán komolyan venném az ironikus felkérést.

Kép: szabotimea.blog.hu

Mindenekelőtt el kell azonban ismernem, hogy az Ön alkotmányjogi kritikája teljesen jogos. Valóban a parlament gyakorolja a közkegyelmet, és nem a köztársasági elnök, ahogyan én azt tévesen írtam. Mentségemre csak – kényszernyugdíjazásomra is okot adó - hanyatló memóriámat hozhatom fel. Göncz Árpád ugyanis a taxis blokád idején valóban „csak” annyit tett, hogy megtiltotta a hadsereg bevetését, majd pedig a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot, melyet a parlament elfogadott.

Kép: fn.hir24.hu

Hogy a taxis blokádot polgári engedetlenségi mozgalomnak tekintjük-e vagy sem, ez ma már szinte irreleváns, miként az is, hogy az „egykori” Debreczeni József hogyan vélekedett róla.

Kép: nava.hu

De hogy vitánk lényegére térjek, ha jogi tanáccsal nem is, jogi felvilágosítással szívesen szolgálok.

Idézem Öntől: „Lengyelországban tehát a lengyel nemzet ellen elkövetett bűntettek esetén a büntetőeljárás teljes nyomozati szakaszát a terhelt halála eseten is le kell folytatni.”

Kép: mon.hu

Egyetlen apró gondom van ezzel: ez a „büntetőeljárás” nem az a büntetőeljárás, amit valóban annak nevezünk. Az Ön által idézett törvény ugyanis csupán a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet feladatait és eljárását szabályozza. Nem az állam büntetőjogi igényét érvényesítő ügyészről, vagyis a „rendes” ügyészről van szó benne, hanem az intézeten belül létrehozott bizottság, az IPN büntetőeljárási igazgatóságának „ügyészéről”. Az ő feladat- és jogköre nem azonos a szó valódi értelmében vett büntetőeljárásban fellépő ügyészével.

Egy "rendes" ügyész - kép: hir6.hu

A lengyel IPN feladata és hatásköre hasonló a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottság szerepével, azzal a különbséggel, hogy az IPN-t létrehozó törvény sokkal részletesebb és átfogóbb, mint a magyar parlament által erős felindulásban megalkotott 2013. évi CCXLI. törvény.

Nem szeretném az Ön drága idejét hosszan rabolni azzal, hogy idézzem az említett törvény számos rendelkezését, ezért csak egyet emelnék ki közülük:

„20. § (1) A Bizottság az alábbi tevékenységeket folytatja az 1944. december 21. és 1990. május 2. közötti időszak átfogó elemzésével és a kommunista diktatúra működésének feltárásával összefüggésben:

 i) együttműködés az ügyészség kijelölt szervezeti egységeivel a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő és az AlaptörvényU) cikk (6) bekezdése szerinti bűncselekmények elkövetői körének felderítésében, összhangban a Büntető Törvénykönyv, és az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvény rendelkezéseivel.”

Vagyis Önök elfelejtettek – amúgy szerintem helyesen – még „quasi ügyészi” hatáskört is biztosítani a bizottságban egy „quasi” ügyésznek.

Lássuk be, ez azért nem azonos azzal, hogy a büntetőeljárást az elkövető halála után is lehessen folytatni, miként Ön ezt mind a parlamenti felszólalásában, mind a MNO-nak adott nyilatkozatában említette.

Végezetül nagyon köszönöm elismerő szavait a németországi Gröning ügyről írt bejegyzésemről. Az az összefüggés azonban, amit Ön látni vél e cikk és a Biszku üggyel kapcsolatban tett javaslata között, sajnálatos módon nem létezik. Az apró különbség mindössze annyi, hogy Németországban az élő Oskar Gröning ellen folyik a büntetőeljárás.

Utóirat: a magam részéről a vitát lezártnak tekintem.

Kép: welt.de