Mindeddig úgy hittük, hogy a vörösiszap perben befejeződött a bizonyítási eljárás. A bíróság eddig mintegy 170 tárgyalási napot tartott. Ez alatt a 15 vádlott vallomásán kívül tanúk és szakértők garmadát hallgatta meg, iratok ezreit ismertette, pótolva ezáltal számos nyomozati mulasztást is. Az eljárás most jutott volna el a „végjátékhoz”: a perbeszédekhez, a vádlottak utolsó szó jogán tett nyilatkozataihoz, majd az elsőfokú ítélethez.
Nem ez történt. Az e heti tárgyaláson az ügyész egy úgynevezett végindítványt nyújtott be, ami nem azonos a vádbeszéddel. Szinte valamennyi vádlottal szemben módosította, illetve kiterjesztette az eredeti vádat. Három év után.
Fejes Péter ügyész
Tévedtek, akik első hallásra úgy értették, hogy az ügyész eltekintett attól a korábbi vádtól, hogy a vádlottak szándékosan akadályozták a károk elhárítását. Ebből a módosításából ugyanis logikusan ez következett volna. De az ügyészi logika elég nehezen követhető.
A vádlottakat éppen az a vádpont érintette legérzékenyebben, amely szerint ők csak több mint egy órával a katasztrófa bekövetkezése után kezdtek intézkedni, csak ekkor értesítették a katasztrófa elhárításában, illetve a károk enyhítésében illetékes szerveket. A vád ezt egy olyan, számítógép által mutatott időpontra alapozta, amelyről kiderült, hogy annak órája nem követte a téli-nyári időre való átállást. Vagyis kizárólag az óra szerint telt el idő a gátszakadás és a vádlottak intézkedése között. És emiatt vádolta az ügyészség többüket közveszélyokozás szándékos bűntettével.
Próbálják megérteni a végindítványt. Nem könnyű.
A bizonyítás alapján Fejes Péter ügyész most megállapította, hogy az óra járt rosszul. Ennek ellenére sem változtatott azon az álláspontján, hogy a vádlottak szándékosan akadályozták a kár elhárítását. Az elsőrendű vádlott védője, Bánáti János úgy fogalmazott: ez meglehetősen abszurd.
Dr. Bánáti János, Bakonyi Zoltán védője
Mostanáig a vád tényállása nem tartalmazta, hogy a katasztrófa bekövetkeztében nem csak a tönkrement X. számú, hanem a már részben rekultivált (befedett) IX.-es tározó is szerepet játszott. A vádmódosításban az ügyész azt állította, hogy a vádlottak a X. számú tározóból engedély nélkül szivattyúztak át vörösiszapot a IX.-esbe. A bizonyítékok szerint azonban ilyen nem történt.
A 8 halálos áldozattal járó, több mint 200 ember sérülését és tetemes kárt okozó vörösiszap-katasztrófa kulcskérdése az, hogy mi volt a gátszakadás oka, hogy volt-e előjele a tragédiának, és természetesen az, hogy a vádlottak felelősek-e a bekövetkezett haváriáért.
Az ügyész most úgy nyilatkozott, hogy a gátszakadást „talajtörés” okozta. Egyszerűen fogalmazva: a gát alatti iszapos föld megcsúszott és kifelé mozdult, ennek következtében süllyedt meg és tört ki a gát sarka. Az eredeti vádból mellőzte, hogy a terület kiválasztása is közrejátszott volna a gátszakadásban. Még jó, hiszen a tározót mások építették hosszú évekkel korábban, akkor, amikor a MAL Zrt. még nem is létezett. Cserébe számos, az elmúlt 3 évben meg sem említett olyan szabályszegést sorolt fel, amelyekért most tette felelőssé a vádlottakat.
Dr. Szabó Györgyi bíró – aki már úgy ismeri ezt az ügyet, hogy akár maga is el tudná vezetni a gyárat – megállapította, hogy a benyújtott végindítványt szinte valamennyi vádlottal szemben teljesen új vádnak kell tekinteni. Így a törvény alapján a tárgyalást elnapolta, hogy a védelem felkészülhessen az új tényállításokkal szemben.
Dr. Szabó Györgyi a bírói tanács elnöke
Joga van-e az ügyészségnek ennyi idő után újabb vádakkal előállni? Igen. Ezt a törvény nem tiltja. De azért furcsa. Talán meggyengült a vád eredeti (pre)koncepciója? Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon nem az időhúzás-e a célja ennek a késői „végjátéknak”?
Vádmódosítás
Fotók: Láng András
