A jog a politika szolgálólánya – tartja a mondás. Az azonban közel sem mindegy, hogy milyen szolgálatokra kényszeríti a politika ezt a „lányt”.
A Fidesz-KDNP többségű parlament úgy véli, hogy a padlót is feltörölheti a joggal. Ezt tette legutóbb is, amikor kivételes eljárásban korlátozta a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában álló gazdasági társaságok és alapítványok adatainak megismerhetőségét. Értjük persze, hogy ez a törvénymódosítás miért volt ilyen sürgős, hiszen az MNB alapítványoknak juttatott 250 milliárd forintot kellett villámgyorsan eltüntetni. Nem sokkal az után, hogy a posta pénzeit is átláthatatlanná tették.
Kép: origohirek.hu
Most azonban úgy tűnik, hogy ez még a Fidesz-KDNP által a köztársasági elnöki székbe juttatott Áder Jánosnak is sok volt. Vajon miért? Megszólalt volna a jogászi lelkiismerete? Vagy az általános felháborodást érzékelve rájött, hogy arcvesztés nélkül nem írhatja alá ezeket a módosításokat? Esetleg tudta, elkerülhetetlen, hogy ezek a törvénymódosítások mindenképpen az Alkotmánybíróság elé kerüljenek? Hiszen akár az ombudsman kezdeményezése, akár a képviselők egynegyedének támogatása révén így is úgy is ott landolna.
Kép: profit7.hu
„Ahogy eddig, a jövőben is ahhoz az elvhez tartom magam, amit hivatalba lépésem első pillanatától képviselek: ha száz jó törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat aláírom, ha száz rosszat, mind a százat visszaküldöm” – közölte Áder János. Ezek szerint a köztársasági elnök máig mindössze két rossz törvényt látott, hiszen csak ennyit küldött az AB-hoz előzetes normakontrollra. (Nekem persze lennének még ötleteim.) 2012-ben még a régi összetételű AB tejesen, míg 2015-ben a jelenlegi AB nagyrészt igazat adott Ádernek. Sokat tehát nem kockáztatott az államfő.
Bár a Fidesz részéről Kósa Lajos – a maga szerény képességei szerint – igyekezett elmagyarázni, hogy miként lesz a közpénzből nem közpénz, érdemes arra is emlékeznünk, amit Lázár János nyilatkozott: „Bár a kormánynak nem dolga, hogy állást foglaljon az MNB státusáról, de ha kell, kész közreműködni a probléma megoldásában.” Elég rejtélyesnek tűnő mondat volt, talán csak most kezdjük megérteni.
Kép: kettosmerce.blog.hu
Azt azonban most sem értem (dehogyisnem értem), hogy az a 199 tagú parlament, amelyben 51 jogász ül, hogyan volt képes az MNB- és a posta törvényt elfogadni. Tette ezt annak ellenére, hogy Péterfalvi Attila már a szavazás előtt szinte szó szerint leírta mindazt, amit most Áder János kifogásol.
Kép: hirexpress.hu
A labda most már az Alkotmánybíróságnál pattog. Annál az Alkotmánybíróságnál, amely azóta, hogy többségben vannak benne a Fidesz által delegált bírák, a fontosabb ügyek 77 százalékában a kormánynak kedvező döntést hozott. Jogvédő szervezetek elemezték az AB munkáját, azt vizsgálva, hogy ezekben az ügyekben miként döntenek az új alkotmánybírák. Az újonnan kinevezettek - Stumpf István kivételével - az ügyek több mint 80 százalékában döntöttek a kormány „javára”, ketten azonban - Balsai István és Juhász Imre – még ezt az arányt is túllihegve 100 százalékosan képviselték a Fidesz-kormány álláspontját. Szívós Mária is csak azt ambicionálja, hogy megfeleljen a kormányzati akaratnak. De Dienes-Oehm Egont és Pokol Bélát sem a jogállamisághoz való feltétlen ragaszkodás jellemzi.
Balsai-m.magyarnarancs.hu Szívós-.magyarnarancs.hu Juhász-mkab.hu
Dienes-Oehm-magyarnarancs.hu Pokol-magyarnarancs.hu
Vajon mitévő lesz most ez a Fidesz-hű testület? Elkeserítő, hogy valójában nem azt latolgatjuk, vajon az Alaptörvénynek megfelelő döntést hoz-e a ma már nem túl nagyrabecsült testület, hanem sokkal inkább azt, hogy miként mérlegelik az Áder - Orbán (Matolcsy) közti erőviszonyokat. Mert az nem kétséges, hogy a száz sebből vérző törvénymódosításokat meg kell(ene) semmisíteniük.
Vajon csak a jogot teszik szolgálólánnyá, vagy saját magukat is?
Rembrandt:lány seprűvel