A Píszí - politikailag korrekt (az angol kifejezés, a political correctness, rövidítve PC) magyar változatát Orbán Viktor dobta be a köztudatba, amikor közölte: „a magyar természeténél fogva politikailag inkorrekt”. Ha a „magyar” nem is, ő bizonyára az.

Kép: Népszava

De mi a csuda ez a Píszí! Egy olyan nyelvhasználat, amely kerüli a bántó kifejezéseket, ezzel is védve az emberi méltóságot. Míg politikailag inkorrekt szóhasználat például a „néger, nigger, feka”, poltikailag korrekt a fekete, színes bőrű, vagy az afroamerikai kifejezés. Más példával: inkorrekt a béna, kripli, nyomorék, rokkant, míg korrekt a mozgássérült vagy mozgáskorlátozott. Nem nehéz kitalálni, hogy Orbán miért utálja a Píszí-t. Mert annak használata liberális indíttatású, elsősorban a baloldali politikai gondolkodáshoz köthető. Miközben minden józan gondolkodású ember számára irányadó lehetne.

Kép: Új Szó

A Jíszí-t meg én próbálom „bedobni a köztudatba”, sokkal csekélyebb eséllyel. Bevallom, most találtam ki ezt a rövidítést, legyen a neve „jogilag korrekt”. Persze, csak a szójáték kedvéért. Valójában azzal játszanánk, hogy ugyanaz a szó mennyire mást jelent a jogi nyelvben, mint a köznapi szóhasználatban.

„Kiraboltak”, mondja az, akinek lakásából elvitték az összes értéktárgyát, mialatt ő nem volt otthon. Pedig a rablás jogi nyelven egészen mást jelent. Két eleme van: a lopás és az erőszak illetve a közvetlen fenyegetés. Ez utóbbiak nélkül nincs rablás. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne bűncselekmény a lakás kipakolása, csak éppen nem rablásnak minősül. Jogilag rablás az is, ha a tettes például azért itatja le az áldozatát, hogy megszerezze a holmijait. Sőt, még az is, ha a boltból elemelt csokoládéval távozó tettes az őt üldöző biztonsági őrt azért üti meg, hogy zsákmányával együtt menekülhessen el.

Ha azt a szót hallja „önbíráskodás”, mire gondol? Persze, hogy arra, hogy valaki saját maga akar igazságot szolgáltatni. Mondjuk, jól elveri a szomszédját, mert az szombat délután berregteti a fűnyíróját. Nem így a jog. A jogban az önbíráskodás egy úgynevezett vagyon elleni bűncselekmény. A lopás, csalás, sikkasztás rokona. Ha nincs valódi, vagy valódinak hitt vagyoni/anyagi követelés, nincs önbíráskodás. Persze az erőszak, vagy fenyegetés megvalósíthat más bűncselekményt.

Kép: SlidePlayer

A „kereset” szóról minden normális (úgy értem, nem jogász) embernek az jut eszébe, hogy a munkájáért mennyi pénzt kap, mennyit visz haza a családi kasszába. Nem úgy a jogász! Neki ez a kifejezés azt jelenti, hogy valaki polgári pert indít a bíróságon.

Talán az egyik legviccesebb többértelmű fogalom az „expozíciós idő”. A fotósok jól tudják, milyen fontos, hogy a gépükben lévő képérzékelő lapka mennyi ideig kap fényt, hiszen ezen (is) múlik a készülő fotó minősége. És ki gondolna arra, hogy az expozíciós idő jogilag „a munkavállaló által a vegyi anyaggal szennyezett munkatérben eltöltött napi, heti és éves időtartam órákban, napokban, hetekben kifejezve.” Igazi őrület, nem?

Kép: Fotóművészet

És azt vajon tudja-e egy „átlagos” földi halandó amikor vásárolni akar valamit, mennyire nem mindegy, hogy „előleget”, vagy „foglalót” ad az eladónak. Az előleg csak egy előre teljesített fizetés, ami fillérre beleszámít a vételárba. A foglaló azonban valamiféle biztosíték, ami a vételi/eladási szándék komolyságát jelzi. Ha az üzlet létrejön, ez is beleszámít az árba. De ha a vevő meggondolja magát, elveszíti a foglaló összegét, ha pedig az eladó lép vissza, a kapott foglaló összegének dupláját kell kifizetnie a miatta hoppon maradt vevőnek.

Kép: kharon.es

Mai „leckénk” végére értünk. És hogy mi volt e lecke értelme?

Az, amit tekinthetnek mottónak: „jog, politika, társadalom. Téged is érint, akkor is, ha nem akarod”.