Az elsőrendű vádlott számos ponton bírálta a nyomozóhatóság munkáját. A hiányos nyomozást okolta azért is, hogy az azon alapuló vádirat minden szakmaiságot nélkülöz. A nyomozás során miért nem kaptak lehetőséget– tette fel a ma már költői kérdést -, hogy az akkor beszerzett szakértői véleményeket tudományos alapon cáfolhassák. Még arra sem volt módjuk, mondta, hogy a szakértőkhöz kérdéseket intézhessenek, így megfosztották őket attól a lehetőségtől, hogy tisztázzák magukat a vádak alól. Nehezményezte azt is, hogy a Magyar Nemzetből tudták meg, hogy mivel vádolják őket még az előtt, hogy kézhez kapták volna a vádiratot.

Védőitől tudja és meg is értette, hogy ennek az eljárásnak kizárólag az a feladata és célja, hogy az itt megjelent vádlottak bűnösségéről, vagy ártatlanságáról döntsön. Vagyis a bíróság nem vizsgálhat olyan kérdéseket, melyeket a vád nem tartalmaz, így nincs lehetősége arra, hogy kiderítse, kik a katasztrófa igazi felelősei. Bakonyi Zoltán egy meglehetősen nagyméretű dobozt adott át a bíróságnak azzal, hogy abban „háromezer oldalnyi tudomány” van. A doboz tartalmazza azt a tizenhat kötetes igazságügyi szakértői véleményt, amelyet a Fugro Consul Kft. készített a katasztrófa okairól.

Ezt követően az elsőrendű vádlott felvázolta azt a struktúrát, amelyre védekezését fel kívánja építeni. Vallomásának e részét a vádiratban lévő szakmai tévedések és pontatlanságok felsorolásával kezdte. Hangsúlyozta, hogy a vádban szereplő hozzávetőleges időponttal szemben másodperc pontosan megállapítható, hogy mikor történt a vörösiszapot tároló X. számú kazetta gátszakadása. Átnyújtott a bíróságnak egy táblázatot, amelynek alapján a hétköznapi életben pH értékben kifejezett lúgtartalmat át lehet konvertálni az iparban használatos gramm/liter mértékegységre. Ennek azért van jelentősége, mondta, mert az átszámításból kiderül, hogy a kiömlött anyag lúg-koncentrációja nem haladta meg a hatóságilag engedélyezett mértéket.

Kifejtette, hogy azért döntött úgy, hogy egy prezentáció keretében mutatja be a bíróságnak a gyár működését, mert annak a számítógépes animációnak, amelyet a nyomozás során a vörösiszap gyártási folyamatáról készítettek, szerinte semmivel sincs több köze a valósághoz, mint egy gyerekeknek szánt rajzfilmnek.

Az ügyész még az előző tárgyalási napon ellenezte, hogy a vádlott képek bemutatásával támaszthassa alá védekezését, mondván, hogy a büntetőeljárási törvény ezt csak a szakértő számára teszi lehetővé.

Dr. Szabó Györgyi, a büntető tanács elnöke elutasította az ügyész kifogását azzal, hogy a vádlott nem fosztható meg a védekezés semmilyen formájától, emellett a törvényben nincs olyan szabály, amely a szemléltetésnek ezt a módját megtiltaná, vagy kizárná.

Ilyen előzmények után került sor arra, hogy Bakonyi Zoltán ma megtarthassa prezentációját. A bírói pulpitus mellé kifeszített vászonra kivetített képeken bemutatta a MAL Zrt-t jellemző adatokat, egyebek között azt, hogy a cégnek mintegy hatezer dolgozója van és a gyár, melynek területe százharminc focipályának megfelelő nagyságú, húsz milliárd forintot fizet be évente a költségvetésnek. Illusztrálta azt a távolságot, amelyet a központi épülettől a X. számú tározóig kell megtenni, bemutatta a vörösiszapot tároló kazetták gigantikus méretét (174 hektár), ismertette a gyár történetét az 1937-es alapításától kezdve az 1997-es privatizáción keresztül egészen 2011-ig.

A tárgyalási nap végéig csaknem 50 felvételt levetítve ismertette meg a bírósággal az általa vezetett üzem jellemzőit, mindegyik képhez hozzáfűzve a szükséges magyarázatot. A vád tárgyává tett események megértéséhez ugyanis nélkülözhetetlen a hidrát-gyártás folyamatának megismerése és megértése. Ennek bemutatására a következő tárgyaláson kerül sor.