Holtodiglan
2014. november 03. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Holtodiglan

Milyen kellemes csengése van e szónak egy esküvőn. És milyen rettenetes, amikor azt jelenti: életfogytig tartó szabadságvesztés. Vagyis halálod napjáig bezárva maradsz, történjék bármi is.

[caption id="attachment_5271" align="alignright" width="250"]Tényleges életfogytiglan Kép: hvg.hu[/caption]

esküvő

Kép: luxus-cars.webnode.hu

 

A magyar büntetőjog egyre szigorodik. 1996-ig a bíróság 20 év elteltével dönthetett az életfogytiglanra ítélt feltételes szabadságáról. A következő négy évben 15 és 25 év között szabhatták meg a legkorábbi időpontot. 2013-ig ez az idő 20, vagy 30 év volt, és megjelent a „TÉSZ”, ami a szakmai zsargonban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést jelenti. 2013 óta pedig 25 és 40 év közötti időnek kell eltelnie, mire dönteni lehet a feltételesre bocsátásról, és maradt a TÉSZ is.

A Fideszes kétharmadú parlament 2011-ben még az Alaptörvénybe is beleírta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Ráadásul közvetlenül a „kínzás, embertelen, megalázó bánásmód, vagy büntetés” tilalmát tartalmazó cikkely után. Igaz, a strasbourgi bíróság akkor még nem fejtette ki, hogy a tényleges életfogytiglan embertelen büntetésnek számít, ha az állam nem teremti meg a későbbi felülvizsgálat lehetőségét. De az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-ban már Angliával, idén tavasszal pedig Magyarországgal szemben hozott ilyen tartalmú ítéletet.

[caption id="attachment_5272" align="alignleft" width="200"]Emberi Jogok Európai Bírósága Emberi Jogok Európai Bírósága
Kép: mno.hu[/caption]

Ez vezetett oda, hogy Trócsányi László igazságügy-miniszter a napokban a parlament elé terjesztette javaslatát: a TÉSZ felülvizsgálható, de csak 40 év elteltével. Az előterjesztés szerint egy öttagú, kúriai és táblabírákból álló „Kegyelmi Bizottság” tesz javaslatot az igazságügyi miniszteren keresztül a köztársasági elnöknek. Ha az elnök nem ad kegyelmet, az eljárást kétévente meg kell ismételni.

Az idősebbek bizonyára emlékeznek még Kunos Péter ügyére. Éppen a napokban van 16 éve annak, hogy az Agrobank akkori elnöke megkezdte börtönbüntetését, az után, hogy Göncz Árpád köztársasági elnöktől kegyelmet kapott, de azt Dávid Ibolya, akkori igazságügyminiszter nem ellenjegyezte.

[caption id="attachment_5274" align="alignright" width="257"]Dávid Ibolya Fotó: velvet.hu Dávid Ibolya
Fotó: velvet.hu[/caption]

Göncz Árpád Fotó: index.hu

Göncz Árpád
Fotó: index.hu

 

Ha csupán erre az egy esetre gondolunk, a Trócsányi féle előterjesztés már akkor sem tűnik megnyugtatónak. De más érv is szól ellene. Hiszen most sem derül ki, hogy a köztársasági elnök milyen szempontok alapján dönt egy-egy javaslatról! Az ő kegyelmezési joga ugyanis teljesen szuverén, azt még indokolnia sem kell. Bíróként magam is láttam ilyen döntést, amely mindössze két sorból állt: „Kérem, tájékoztassa az elítéltet, hogy kegyelmi kérelmét a köztársasági elnök elutasította. Aláírás: Köztársasági Elnöki Hivatal”

Jól tudom, sokan vallják, hogy a leggyalázatosabb, legsúlyosabb bűnök elkövetői soha ne szabaduljanak ki. Erre, pontosabban a „nemzeti konzultáció” 90 %-os többségére hivatkozott Orbán Viktor is 2011-ben, amikor alaptörvénybe iktatták a tényleges életfogytiglant. Persze ezen az alapon a halálbüntetést is visszaállíthatnák, hisz annak is számos híve van.

A strasbourgi bíróság nem magát a tényleges életfogytiglant tekinti emberi jogot sértő büntetésnek. Csupán azt mondta ki, hogy az akkor válik embertelenné, ha utóbb sem lehet soha felülvizsgálni. Az persze kérdés, hogy vajon a minimálisan letöltendő 40 év biztosítja-e a Trócsányi által emlegetett „reményhez való jogot”.

[caption id="attachment_5276" align="aligncenter" width="221"]Trócsányi László Trócsányi László
Kép: hirado.hu[/caption]

„A bírák kerüljék a bosszút és a populista büntetőjogi intézkedéseket”- mondta a napokban Ferenc pápa. Nagy kár, hogy a mi törvényalkotóinkra nem gondolt.

[caption id="attachment_5277" align="aligncenter" width="348"]Ferenc pápa Ferenc pápa
Fotó: bonumtv.hu[/caption]

 

 

 

 

,

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr347443130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jenő Ferincz 2014.11.25. 11:13:19

Alkotmányjogi szempontból és a jogállam oldaláról megközelítve (mely utóbbi most és a jelenlegi állapot között akkora a szakadék, mint a Tejútrendszer két vége között) én magam is elleneztem mind a halálbüntetést, mind a tényleges életfogytiglant. Azok után, hogy a fidesz az elmúlt öt évben ott taposta el az alkotmányos normákat és jogelveket, ahol csak akarta, értelmetlennek látom, hogy e tárgykörben alkotmányjogi értekezést fejtsek ki. Különösen, hogy a társadalom azon része, amely viszont helyesli mindkettőt, immunis lenne az alkotmányos jogelvekre. Mindenesetre azt azért elmondanám, hogy az állam és a társadalom oldaláról nézve azért is szerencsésebb, ha az életfogytiglanra ítélt elől nem veszik el azt a reményt, hogy egyszer kiszabadulhat, mert ha az elítélt azzal vonul be a börtönbe, hogy tisztában van azzal, hogy élve már soha nem jön ki, akkor azzal és azáltal kezelhetetlenné válik. Hiszen innentől kezdve már nincs vesztenivalója. Ha a létező legsúlyosabb büntetést kapta már egyébként is, akkor gyakorlatilag onnantól kezdve bármit megtehet, mert már súlyosabb büntetést nem kaphat. Vagyis akár kezelhetetlenné is válhat. És innentől kezdve a fogvatartása is minden tekintetben sokkal nehezebb lesz. Az ilyen fogoly akár a végletekben is gondolkodhat a szabadulása érdekében, tudatában azzal, hogy számára rosszabb helyzet már nem lehetséges. És már csak ezért is érdemes a reményt fenntartani az elítélt előtt. Mert azzal még kezelhető. És ez a társadalomnak és az államnak is jobb.

Jenő Ferincz 2014.11.25. 11:41:02

Az pedig, véleményem szerint nem lehet sem érv, sem hivatkozás, hogy a társadalom többsége akarja. Mert ezen az alapon akkor akár adózni sem kellene, hiszen a társadalom többsége bizonyára azt is támogatná. De ami számomra sokkal súlyosabb jelenség ebben az egészben: azok, akik támogtaják a halálbüntetést és a szó szerinti tényleges életfogytiglant, azok ÉRZELMI és NEM ÉRTELMI szempontból ítélik meg ezeket a kérdéseket. Nekem is már nagyon sokan jöttek azzal a számomra demagóg érveléssel, hogy akkor is az lenne a véleményem, ami, ha az én családtagjaimat gyilkolnák le. Nos, az ilyen megközelítést annyira demagógnak tartom, hiszen minden racionalitást nélkülöz, hogy egyszerűen kár lenne ezzel szemben minden szakmai érvelés, csak pusztába kiáltott szó lenne. A jogállamiság kritériumait feszegetni pedig annyi lenne, mintha vizet öntenénk a Szaharába. Mindenesetre továbbra is az a szakmai véleményem, hogy nem az a helyes és szükséges megoldás, hogy egyre másre tovább szigorítjuk a büntetések mértékét és felső határát minden egyes bűncselekmény után. Ezen az alapon akkor minden közlekedési baleset után a KRESZ-t is tovább kell(ene) szigorítani, nota bene, (a legszélsőségesebb esetben) akár a közlekedést is be lehetne tiltani. És akkor nem lennének közlekedési balesetek, pláne nem halálosak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez esetben jó pár politikust el lehetne tiltani a vezetéstől. Aannyi ilyen példát fel tudnék sorolni, amit politikus követett el. Talán ezért is - érdekes módon - nem szigorítják a KRESZ-t. Mert az a politikusokra is visszaütne. Rendkívül sajnálom, hogy a fenti post tárgya tekintetben is a szemellenzős és despota aktuálpolitika felülírja a szakmaiságot. Különben megértenék, hogy nem a büntetések szigorítása a megoldás, hanem a prevenció hatékonysága. Ugyanis egyrészt aki hirtelen felindulásból, vagy éppen gondatlanságból követ el valamilyen, a Btk. szerint bűncselekménynek minősített cselekményt, azt abszolúte nem motíválja a büntetési tételek mértéke. A hirtelen felindulásra, vagy a gondatlanságra a legkevésbé sincs hatással az, hogy mennyi a büntetés mértéke. Aki pedig előre megfontoltan cselekszik, szintén nem foglalkozik azzal, hogy a cselekményéért mennyit kaphat. Húsz, harminc, negyven, vgy éppen ötven évet. Ugyanis az előre megfontoltság egyik eleme az az elkövető oldaláról, hogy bízik abban, hogy megússza, hogy nem kapják el. És ezt a reményt megint csak nem befolyásolja a büntetési tételek mértéke. Az előre megfontoltságra irányuló szándékot nem fogja vissza az, hogy többet is kaphat érte. Ezért is sokkal inkább az lehetne a viszatartó erő, hogy aki bűncselekményt akar elkövetni, az tisztában van azzal is, hogy el is kapják érte. Mert amíg azzal is számolhat, hogy megúszhatja, addig abszolúte mindegy számára, hogy mennyit kapna érte, ha elkapnák.

Zsuzsa Sandor 2014.11.25. 18:14:04

"Különben megértenék, hogy nem a büntetések szigorítása a megoldás, hanem a prevenció hatékonysága." Hogy ez mennyire igaz, arra szokták felhozni azt az örökérvényű példát, hogy amikor még nyilvános kivégzések voltak, akkor történt a legtöbb zsebtolvajlás, mert a tolvajok munkába lendültek a bámészkodó tömegben. Ennyit a halálbüntetés (kézlevágás) visszatartó erejéről.
süti beállítások módosítása