Kinek az érdeke? A jogban ez az első, legfontosabb kérdés, mert leggyakrabban ez vezet el az igazsághoz. Ezt az Alkotmánybíróság (AB) legfrissebb határozata juttatta eszembe.

Kép: salmocorpblog.wordpress.com

Emlékeztetőül: Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezetének testületi tagja magánemberként népszavazást kezdeményezett arról, hogy a nőkhöz hasonlóan a férfiak is nyugdíjba vonulhassanak 40 évi munka után. A Nemzeti Választási Bizottság – szokásához híven – elutasította a kezdeményezést, ám a Kúria megváltoztatta a döntésüket, így meg is kezdődött az aláírásgyűjtés. Ám a máig az ismeretlenség homályában rejtőző nőszervezetek, valamint két hölgy képviseletében Dessewffy Alice ügyvéd alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely megsemmisítette a Kúria döntését.

Kép: origo.hu

Az átlátszó.hu egy hete azon háborodott föl, hogy az AB indokolás nélkül tette közzé a határozatot. Én viszont a döntésen túl az indokolásukon is.

Az AB mindeddig következetes volt abban, hogy alkotmányjogi panaszt csak az nyújthat be, aki „érintett”, azaz a megtámadott bírói döntés közvetlenül az ő alkotmányos alapjogait sérti. Mindezidáig abban is konzekvensek voltak, hogy nincs joguk elvonni a Kúria hatáskörét. Mint ahogyan abban is, hogy ha a népszavazás csupán érinti a költségvetést – és mi nem - az nem ütközik alaptörvényi tilalomba.

Mostani döntésükkel sikerült mindhárom elvüket felrúgni. Igaz, az anonim nőszervezetek beadványát visszautasították, de a két magánszemélyét befogadták. Az egyik indítványozó egy olyan nő, aki 40 évi munka után már nyugdíjas, a másikuk meg majd a jövőben mehet ezzel a kedvezménnyel nyugdíjba. Ők állítják azt, hogy a férfiak hasonló jogaikról szóló népszavazás közvetlenül sértené a jogaikat. Ez azonban puszta feltételezés. Ahhoz, hogy „közvetlen” jogsérelem bekövetkezzen, először össze kell gyűlnie 200.000 aláírásnak, majd a parlamentnek el kellene rendelnie a népszavazást, a népszavazáson a választók több mint felének részt kellene vennie és a résztvevők több mint felének azonosan kellene szavaznia. Ráadásul az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene hoznia, amely – esetleg - sértené az ő alapjogaikat. És ha mindez meg is valósulna, a köztársasági elnök még mindig fordulhatna az AB-hoz. Erre a rengeteg hipotézisre csak vért izzadva mondhatta az AB, hogy közvetlen veszélyt jelentenek a két hölgy alkotmányos jogaira. Nem véletlen, hogy négy alkotmánybíró is különvéleményt írt a többségi határozattal szemben.

A Kúria a most megsemmisített döntésében kimondta, hogy az a tény, hogy egy kérdésnek jövőbeni költségvetési kihatása van, önmagában nem indokolja egy népszavazási kezdeményezés elutasítását. A Kúria tévedése csak abból fakadt, hogy döntését az AB eddigi következetes álláspontjára alapozta. Honnan is tudhatta volna, hogy az AB mostantól minden eddigi precedenst a kukába hajítva, másként fogja értelmezni az Alaptörvényt. 

Kép: technet.hu

Amiként arra sem számíthatott, hogy az AB az eddigiekkel ellentétben szemérmetlenül elvonja a bíróság hatáskörét.

„A jogállamiság és a hatalommegosztás elve az Alaptörvény legfőbb elvei közé tartozik. Alapelv, hogy a hatalmi szervek a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon fejtik ki tevékenységüket. Az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait” – írja különvéleményében Stumpf István, akiről nem először derült ki, hogy a Fidesz törököt fogott vele.

Cui prodest? Kinek az érdeke ez az elképesztő döntés? Persze, hogy a Fideszé. Hogyan jutna különben elég pénz stadionokra, focicsapatok milliárdos támogatására, olimpiára, MNB alapítványokra, ha még a 40 évi nehéz fizikai munkában elfáradt férfiakra is költeni kellene?

Kép: mno.hu