Jézus Mária!
2013. szeptember 04. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Jézus Mária!

Azt kérdi az unokám, Nagyi, te hiszel Istenben? Mondom neki, én nem, de sokan hisznek benne. És a Hoffmann Rózsi néni hisz benne? – kérdi. Értetlenül nézek rá. Hogy jön most ide Hoffmann Rózsa? Hát úgy, mondja a gyerek, hogy egy templomban tartott tanévnyitót. Hogy magyarázzam meg neki, hogy ez a Hoffmann Rózsa néni hol hisz Istenben, hol meg nem. Az attól függ. A hol-léte határozza meg a tudatát. Gondolom, amikor a Kádár rendszerben a Művelődési Minisztériumban dolgozott, vagy amikor belépett az MSZMP-be, akkortájt nemigen lehetett nagy istenhívő. Valószínűleg akkor sem, amikor lefordította és publikálta a magyar olvasók számára Jurij Guszev "A szocialista forradalom korának irodalma” című írását.

Bár, ki tudja. Lehet, hogy csak titkolta. Hiszen „kényszerűségből” lépett be az MSZMP-be, mint ezt tőle megtudhatjuk: „Az igazgatói beosztás elnyeréséhez ekkor szükséges volt párttagságot vállalni, ezt a kényszerű kompromisszumot megkötöttem, párttisztséget nem viseltem, 1988-ban kiléptem.” Áldozatos asszony ő.

[caption id="" align="alignleft" width="384"]Hoffmann Rózsa a templomban Tanévnyitó a templomban- Index.hu[/caption]

Pusztán azért kell ma minden iskolásnak, tanárnak, szülőnek kényszerű kompromisszumot kötnie, mert szegény Hoffmann Rózsának annak idején  meg kellett kötnie egy ilyen „kényszerű kompromisszumot” ahhoz, hogy iskolaigazgató lehessen? A mi gyerekünk például még nem mondta, hogy iskolaigazgató akarna lenni. Akkor miért az a cél, „hogy mind több gyermek részesüljön keresztény nevelésben, hogy szívja magába óvodás és iskolás korban azokat az értékeket, amelyeken Európa és Magyarország felépült”?

Ebben az országban 1,483 millió felekezet nélküli, 13 ezer izraelita, mintegy 112 ezer más felekezethez tartozó és 1.035 ezer olyan ember él, aki nem kíván a vallásáról nyilatkozni (népszámlálás 2001). Több mint két és fél millióan vannak tehát olyanok, akik nem feltétlenül ragaszkodnának ahhoz, hogy óvódás, vagy iskolás gyerekük, vagy rokonuk keresztény nevelésben részesüljön. A megkérdezetteknek mindössze 13 %-a kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz. A nem vallásosok aránya pedig 25 % volt (Medián 2004).  Más felmérés szerint  a 18 év feletti lakosság körében tíz év alatt a nagyon vallásosok száma 5, míg a rendszeresen templomba járók aránya 7,5 %-al csökkent (Fessel Institute 2007). De ne csupán az elmúlt években révedjünk el. Maga az államtitkár asszony említette, hogy a leendő elsősök 48 %-a nem akar hit- és erkölcstanra járni. Akkor hát számukra nem is nyitották meg a tanévet az egri bazilikában? Mi ez az egész keresztény mítosz, amit itt kötelezővé akarnak tenni? Mi ez a népnemzeti sziruppal leöntött kötelező istenhit?

[caption id="" align="alignright" width="328"]Oltát Kötelező istenhit - pilu.blog.hu[/caption]

De voltak ennek a templomi évnyitónak más, immáron a vallástól független említésre méltó epizódjai is. Hoffman Rózsa elmagyarázta a béremelést keveslő pedagógusoknak, hogy „sok háztartásnak annyiból kell összesen megélnie, mint amennyivel most egyes pedagógusok bérét emelték.” Csak gratulálni tudok ehhez az érveléshez! Igazán elegáns utalás arra a 3-4 millió emberre, akik a létminimum alatt tengetik életüket. Mindjárt eszembe is jutottak Dr. Szíjártó Károlynak, az egykor volt legfőbb ügyésznek már a hetvenes években is nagy tetszést aratott mondatai. Vietnámi baráti látogatásából hazatérve – persze, hogy Észak-Vietnámról van szó – azzal érvelt az akkor a béka hátsó fele alatt lévő ügyészi fizetésekkel elégedetlenkedőknek, hogy Vietnámban az ottani ügyészek napi egy tál rizsért dolgoznak. Mit mondjak, lelkesítő volt! Az ember mindjárt krőzusnak érezhette magát.

„Baj, hogy az emberek tehernek érzik a munkát, és az is baj, hogy a pedagógusok azt hiszik, a fizetésüket a megtartott órák után kapják” – prédikálta az oltárról a nagyasszony. Jézusom - hogy stílszerű legyek - hát mit higgyenek? És kik is érzik tehernek a munkát? Mert én úgy tudom, a kényszernyugdíjba küldött pedagógusok jó része még szívesen dolgozott volna tovább. Ha hagyják. És azt honnan vette kedves Rózsa asszony, hogy van „közös jövő, amelyben mindannyian hiszünk”? Én, a magam részéről egészen biztosan nem hiszek a Hoffmann Rózsa félékkel közös jövőben. Semmilyen téren. Nem hiszem, hogy az utódaim fejét a hoffmanni eszmevilággal kell teletömni. Azt sem hiszem, hogy egy kisgyereknek délután négy óráig kell rostokolnia az iskolában. Nem hiszem, hogy a kötelező délutáni foglalkozás bevezetése „társadalmi igényeket elégít ki”, hiszen soha sem lehet általános társadalmi igény az, ami kötelező. Nem hiszem, hogy jó érzés lesz a szülőknek, ha az igazgatónál kell kuncsorogniuk azért, hogy a gyereket különórára vihessék, vagy ne adj’Isten ők akarnak a gyerekükkel lenni a délutáni órákban. Nem hiszem, hogy minden 3 éves gyereknek üdvözítő, ha muszáj óvodába járnia.

Nem hiszem, hogy létezik „kötelező önkéntesmunka”. Pedig azt nem is most találták ki. De akkoriban leglább nem nevezték kötelezőnek - még ha az is volt. Kommunista szombatnak hívták. Nem hiszem, hogy a pedagógus béremelést „az ország a saját erejéből érte el, és nem hitelből finanszírozza”. Nem a fenét. Ez az ország az „elmúltháromévben” mindent hitelből finanszírozott. És ez után is abból fog. Akkor is, ha dicső vezetőink azzal kérkednek, hogy idő előtt visszafizették az IMF hitelt. Miért, azt vajon miből finanszírozzák?

Nem hiszek abban a „megújulásban”, amire Hoffmann Rózsa hivatkozik. Nem látom „a családok és Magyarország jólétét, a magas minőséget”, de főként nem látom az „igazságosságot”.

Hogy akkor miben hiszek? Ha sem Istenben, sem Hoffmann Rózsában? Sajnos abban, hogy felelevenednek gyermek- és ifjú korom elfeledni vágyott emlékei. Hogy visszatér a régi kettős nevelés. Mást mondunk a gyereknek otthon, mint amit az iskolában hall. Majd a lelkére kötjük, hogy erről ott bent ne beszéljen. És becsukjuk az ablakot, amikor politizálunk - ahogy szüleink és nagyszüleink tették.

[caption id="" align="aligncenter" width="270"]Politizálás Politizálás - hotdog.hu[/caption]

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr717442804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aurora Nemes 2013.09.08. 08:47:00

Köszönöm, a nevemben szóltál!
süti beállítások módosítása