„Az ügyészség szörfölt a jogszabályok között.” Ritkán fogalmazzák meg ilyen elegánsan azt, hogy az ügyészség vádemelése minden jogi alapot nélkülöz. Így fogalmazott az ítélet szóbeli indokolásában Veress Júlia bíró, aki felmentette Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és Fapál László volt honvédelmi államtitkárt a hűtlen kezelés vádja alól.

 ] dr. Veress Júlia bíró

A vád szerint Fapál László határozatlan időre bérbe vett, majd 2006 nyarán Juhász Ferenc honvédelmi miniszter egyedi döntése alapján 22 millióért jogellenesen megvásárolt egy 65 millió forint értékű lakást. Ezáltal 43 milliós forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést követtek el, Juhász Ferenc tettesként, Fapál László pedig felbújtóként.

Már az ügy indulása is eltért a szokásostól. A 2012-ben benyújtott vádirat olyannyira nem volt egyértelmű, hogy még azt sem lehetett tudni, melyik bíróságnak kell eljárnia. A hatásköri vitát a Fővárosi Ítélőtábla döntötte el, kijelölve a Pesti Központi Bíróságot (PKKB) a tárgyalás lefolytatására.

A PKKB 2013. április 6-ára ki is tűzte a tárgyalást. Megkezdeni azonban nem tudta, mert a vád még mindig nem volt egyértelmű, ezért arra kötelezte az ügyészt, hogy pontosítsa a vádat. A jelek szerint az ügyészségnek ez mind a mai napig nem sikerült.

 A vádban leírt tényállás szerint Fapál László, aki mintegy húsz éven át katona volt, majd a Honvédelmi Minisztérium (HM) közigazgatási államtitkára lett, 2006. április 1-jén nyugdíjba ment. Juhász Ferenc ekkor engedélyezte, hogy Fapál az általa lakott szolgálati lakást megvásárolja. Az ügyészség álláspontja szerint az államtitkár az erre vonatkozó rendelet alapján már bérlakást sem kaphatott volna, és még kevésbé vehette volna azt meg. A rendelet szerint a hat lakásosnál kisebb társasházban lévő lakásokat csak különös méltánylást érdemlő esetben, és csak akkor lehetetett eladni, ha már legalább 10 éve a HM kezelésében voltak. E feltételek alól a miniszter adhatott felmentést. Ezt a felmentést kérte Fapál László és ettől vált - a vád szerint - felbújtóvá.

] Juhász Ferenc és Fapál László

A HM a kérdéses lakást gazdálkodási érdekből, több más hasonló lakással együtt, már 2006-ban elidegenitésre jelölte ki,. A katonákra vonatkozó rendelet értelmében Fapál László élete végéig bérlőként maradhatott volna a szolgálati lakásában, igen alacsony, havi 10-11 ezer Ft bérleti díjért. A minisztérium érdeke tehát az volt, hogy ezeket a szolgálati lakásokat a bérlőik megvásárolják.

A HM illetékes főosztálya állította össze az eladni szánt lakások listáját, amit hirdetményben meg is jelentetett. Az ügyész nem tudott olyan rendeletet megjelölni, amelynek alapján Fapál László ne juthatott volna hozzá a kérdéses lakáshoz. A lakás árát, amelyet a benne lakó megvehetett, minden alkalommal értékbecsléssel állapították meg. Az árképzésben döntő súllyal szerepelt, hogy a bérlő mennyi ideje áll katonai szolgálati viszonyban. Így számították ki a 22 millió Ft-os vételárat.

 A vádlottak minden jogszabályt betartottak. Egymást egyébként is csak a hivatali kapcsolat révén ismerték, köztük közelebbi, baráti viszony nem volt.

Kétségtelen – indokolt a bíróság – hogy létezett egy másik kormányrendelet is, amelyik az állami vezetők lakáshoz juttatásáról szólt. Ezt a rendeletet azonban nem a honvédelmi miniszternek, hanem a miniszterelnöki hivatalnak kellett volna alkalmaznia. E rendelet alapján azok az állami vezetők kaphattak lakást, akik nem voltak katonák.

Fapál viszont akkor is katona volt, amikor államtitkárrá kinevezték, vagyis semmi sem zárta ki, hogy katonaként juthasson lakáshoz. Mellesleg adásvételi szerződését akkor íták alá, amikor Juhász Ferenc már nem volt miniszter. Ezt a párhuzamos szabályozást a törvényhozó csak 2012-ben, az úgynevezett „lex Fapál”-lal szüntette meg. Addig valamennyi honvédelmi miniszter (Szabó János, Keleti György, Szekeres Imre) regnálása alatt egy hivatásos katona a katonákra vonatkozó rendelet alapján juthatott lakáshoz. És ezt, ahogy az iratokból kiderült, a nyomozó hatóság is tudta.

A bíró elmondta: indokolásában szándékosan nem reflektált azokra a perben elhangzott megjegyzésekre, amelyek koncepcióra, politikai indítékokra utaltak. Azt azért megjegyezte: „elgondolkodtató, hogy ilyen, párhuzamos jogi szabályozás mellett egyáltalán mi volt az értelme annak, hogy az ügyészség büntetőeljárást indítson.”

 " Bűncselekmény hiányában felmentve