…az el is romlik. Így szól Murphy törvénye. A baj igazán akkor nagy, amikor az, ami elromlott, az emberek sorsáról, szabadságáról szól. Amikor három bíróság sem képes arra, hogy igazságot szolgáltasson.

[caption id="attachment_4043" align="alignleft" width="192"] Kép: gabo.hu[/caption]

Mindezt a West Balkán ügy kapcsán írom. Arról a tragikus eseményről, ami 2011. január 15-én történt. A Nyugati téri – azóta bezárt – szórakozóhelyen kialakult tumultusban három fiatal lány megfulladt és mintegy tucatnyian könnyebben megsérültek.

Mindössze tizenöt napig tartó nyomozás elegendő volt ahhoz, hogy megtalálják a bűnösöket. Igaz, ehhez már a tragédiát követő napon megszületett az „útmutatás”, hiszen Pintér Sándor belügyminiszter már másnap „tudta” és tudatta, hogy kik felelnek a tragédiáért. Az a Szalontai Győző, aki a West Balkán Kft. egyik ügyvezetőjeként bérbeadta a helyiséget, Kecskés Tamás és Csanádi József rendezvényszervezők és Hranek István biztonsági őr.

Az elsőfokú bíróság el is ítélte mind a négyüket halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt és mind a négyükre egyformán két év nyolc hónapi szabadságvesztést szabott ki. Nem részletezem itt, hogy a bíróság hány eljárási szabályt sértett meg, hány alkalommal korlátozta a védelmet jogai gyakorlásában, hogy milyen módon nem engedte még szóba hozni sem azt a körülményt, hogy a szórakozó fiatalok esetleg kábítószereztek, és hogy teljesen figyelmen kívül hagyta azt a több tanú által is megerősített tényt, hogy valaki késelésről kiabált és ez okozhatta azt a pánikot, ami a tragédiához vezetett. A kerületi bíróság legsúlyosabb mulasztása azonban az volt, hogy nem volt hajlandó a védelem kérésére újabb szakértőt kirendelni, holott ez akkor a törvény értelmében kötelező lett volna.

[caption id="attachment_4044" align="alignright" width="240"] West Balkán
Fotó: origo.hu[/caption]

Az ítéletet a vádlottak, védőik és az ügyész is megfellebbezte. A Fővárosi Törvényszék a helyiséget bérbeadó elsőrendű Szalontai Győző, valamint a harmadrendű vádlott büntetését súlyosította, a másik két vádlott büntetését gyakorlatilag enyhítette. Az elsőfokú ítélet tényállását megalapozottnak találta, az új szakértő kirendelésének elutasítását pedig jelentéktelen eljárási szabálysértésnek értékelte azzal az indokkal, hogy időközben a törvény megváltozott, tehát maga a törvényalkotó sem tekintette a korábbi szabályt lényegesnek. Nem engedélyezte, hogy az elsőrendű vádlott további okiratokat csatoljon be és úgy döntött, hogy a kerületi bíróság tökéletesen felderítette a tényállást.

Szalontai Győző és Kecskés Tamás felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A felülvizsgálati kérelem úgynevezett rendkívüli perorvoslat, amelynek akkor van helye, ha a korábban eljárt bíróságok a büntetőjogi szabályokat megsértették, vagy nagyon lényeges – és a törvényben felsorolt – eljárási szabályt szegtek meg. A törvény azt is kimondja, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás ebben az eljárásban nem támadható.

Szalontai védője mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a bíróságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amely a magyar jognak is része. Álláspontja szerint az eljárásból a pártatlanságnak még a látszata is hiányzott, továbbá a bíróságok mindkét fokon megsértették a védelemhez való jogot. Nem vizsgálták, hogy valóban van-e ok-okozati kapcsolat a vádlott esetleges mulasztása és a bekövetkezett tragédia között. Tévesen minősítették a helyiséget bérbeadó vádlottat rendezvényszervezőnek. Védence felmentését, vagy az ítéletek hatályon kívül helyezését kérte. Ugyanezt kérte a másodrendű vádlott védője is.

[caption id="attachment_4045" align="alignright" width="210"] Összeült a Kúria[/caption]

A Kúria elutasította a kérelmeket és fenntartotta hatályukban a korábbi ítéleteket. Arra hivatkozott, hogy ebben az eljárásban a már megállapított tényállásokhoz nem lehet hozzányúlni. Ez persze igaz is, de a védők – noha megemlítették, hogy a tényállás felderítetlen - érdemben nem is erre hivatkoztak. A Kúria végzésének indokolásában néhány furcsa, jogilag aligha értelmezhető megállapítás is elhangzott. A tanács elnöke – egyebek között - arra hivatkozott, hogy a több szintes klubba ugyan többezer ember is befért, de a harmadik emeletre vezető lépcsősor túl szűk volt. Ezzel csupán annyi a gond, hogy a tumultus a második emeleti ruhatár és a földszint között alakult ki. Így tehát közömbös, hogy milyen széles volt a harmadik szintre vezető lépcső. A Kúria az indokolási kötelezettség megsértését azért nem találta megfelelő hatályon kívül helyezési oknak, mert a bíróságok „logikai gondolatsora” azért felismerhető volt. Felsorolta mindazokat a jogszabályokat, amelyeket a vádlottak nem tartottak be (tűzrendészeti, tűzvédelmi szabályok, balesetvédelmi előírások, a rendezvény bejelentésének elmulasztása), arról azonban nem ejtett szót, hogy vajon ezek mennyiben voltak okai a tragédiának. Vajon nem lett volna tömeghisztéria, ha a tűzoltóknak bejelentették volna a bulit? Mert tűz, az speciel nem volt.

[caption id="attachment_4046" align="alignleft" width="192"] Pintér Sándor nyilatkozik
Fotó: velemenyvezer.blog.hu[/caption]

A Kúria szerint a belügyminiszter csak azért nyilatkozott már a tragédia másnapján, mert a közvéleményt élénken foglalkoztatta az ügy. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ebből a bíróságok befolyásolására lehessen következtetni – mondta a tanács elnöke.

Számomra a legijesztőbb mondat azonban az volt, hogy „ha valaki a házát rendezvény céljára rendelkezésre bocsátja, akkor felel azért, hogy ott ne történhessen baleset.” Esküszöm, hogy én soha többé nem merek házibulit rendezni!

A West Balkán ügy ezzel még nem ért véget. Az elsőrendű vádlott a strasbourgi bírósághoz fordult a tisztességes tárgyaláshoz való jogának megsértése miatt. Mire ügye – így, vagy úgy – ott is befejeződik, a West Balkán tulajdonosa leüli a rá kiszabott büntetést.

[caption id="attachment_4047" align="aligncenter" width="300"] A Kúria döntését hallgatva[/caption]