Karsai Dániel 46 éves ügyvéd betegsége olyan nyilvánosságot kapott, ami távolról sem megszokott a magyar közéletben. Ő maga akarta ezt a nyilvánosságot, méghozzá azzal a tiszteletre méltó céllal, hogy az eutanázia megengedhetőségének témájáról társadalmi párbeszédet kezdeményezzen. Szándékát értve és megértve a magam részéről azzal szeretnék ehhez hozzájárulni, hogy megpróbálom a bonyolultnak tűnő jogi helyzetet leegyszerűsíteni és – reményeim szerint – közérthetővé tenni.
Kezdjük azzal, milyen is az a betegség, amely lesújtott az ügyvédre.
Ez egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amelynek nincs ismert gyógymódja. A betegség a motoros neuronok működésének, és így az izmok akaratlagos irányításának fokozatos elvesztésével jár. Az ALS végstádiumában a legtöbb akaratlagos mozgásért felelős izom megbénul; a beszéd, az önálló légzés és a nyelés nagyon nehézzé, végső soron lehetetlenné válik. Az érzékszervi és kognitív képességek nagyrészt épek maradhatnak, és a betegek szellemi funkciói és tudata a betegség előrehaladása során is megmaradhat.
De miért is kellett az ügyvédnek a strasbourgi bírósághoz fordulnia? Ennek okai a jelenlegi magyar jogszabályokban rejlenek.
A hatályos Büntető törvénykönyv (Btk.) szerint: „aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Eemellett a magyar büntető törvényt kell alkalmazni akkor is, ha a magyar állampolgár külföldön követ el olyan cselekményt, amely a Btk. szerint bűncselekmény, valamint akkor is, ha a külföldi elkövető külföldön magyar állampolgár sérelmére követ el a magyar Btk.-ba ütköző bűncselekményt. Ezt nevezik jogászul a törvény „extraterritoriális” hatályának.
Mindezt lefordítva Karsai Dániel esetére, ha ő véget akarna vetni az életének, sem itthon, sem külföldön nem kaphat segítséget anélkül, hogy a segítője ne valósítaná meg az öngyilkosságban közreműködés, vagy, ne adj isten, az emberölés bűntettét.
Definiáljuk az eutanázia fogalmát a Szegedi Tudományegyetem segítségével.
Az eutanázia a gyógyíthatatlan beteg halálának meggyorsítása vagy előidézése szenvedésének megrövidítése céljából. Az eutanázia fogalmán belül megkülönböztetjük az úgynevezett »aktív eutanázia« és a »passzív eutanázia« fogalmát. Az aktív eutanázia a halál tevőleges előidézését jelenti. Ezzel szemben a passzív eutanázia esetén az életmentő, életfenntartó kezelés hiányáról, vagy annak abbahagyásáról beszélünk, melynek következtében a betegség lefolyása – a beteg saját döntése következtében – a beteg halálával végződik.
A továbbiakat lásd ITT