Miért ragadtam klaviatúrát a Schadl–Völner-Magyar-Varga kvartett jelenség kapcsán? Azért, mert abban a nagy hangzavarban, amit ez a téma keltett, oly sok téves információ, értelmezés, annyi fogalomzavar kavarog, hogy szeretnék egy kicsit rendet vágni a zűrzavarban. Még egy sokak által nézett televízióban is elhangozhatott egy olyan állítás – ráadásul azok után, hogy hosszú percekig hallhattuk Zamecsnik Péter és Hack Péter kiváló szakmai magyarázatát –, hogy ezek szerint „maga a hangfelvétel nem bizonyít semmit, egy gyanút bizonyít, de nem maga a bizonyíték”
Ne hagyják magukat összezavarni, mert bizony ez a hangfelvétel bizonyíték.
A Büntetőeljárási törvény (Be.) szerint „a bizonyítás eszközei: a tanúvallomás, a tárgyi bizonyítási eszköz, ideértve az iratot és az okiratot is, és az elektronikus adat, a szakvélemény.” A felsorolás tovább is folytatódik, de mi most csak ezekre fókuszálunk. Nem ritka, hogy a jog egy fogalmat másként használ, mást ért alatta, mint ahogyan azt a köznyelvben használjuk. Az említett „iratnál” is éppen ez a helyzet. Nézzük csak:
Irat minden olyan tárgyi bizonyítási eszköz, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít, így különösen a papíralapú vagy elektronikus adatként létező szöveg, rajz, ábra. Ahol e törvény tárgyi bizonyítási eszközt említ, azon e törvény eltérő rendelkezése hiányában az elektronikus adatot is érteni kell.
Ennek megfelelően tehát egy rendszámtábla is „irat”, ráadásul közokirat. Ilyen értelemben számít „iratnak” egy hangfelvétel is. Embernyelvre lefordítva, nincs különbség aközött, hogy egy szöveg le van írva, vagy azt hangfelvételen rögzítették. Mindkettő egyaránt tárgyi bizonyíték.
Az persze egy másik kérdés, hogy mit bizonyít önmagában egy hangfelvétel.
Egy olyan gyanút, amely bűncselekményekre utal.
A továbbiakat lásd ITT
https://24.hu/belfold/2024/03/30/magyar-peter-varga-judit-volner-schadl-ugy-hangfelvetel-bizonyitek-velemeny/
