Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. Van öt gyermekem és hat unokám, ha valakik hozzányúlnának, az első gondolatom, hogy félbe kell őket hasítani vagy miszlikbe vágni.
Ne találgassanak, ezt nem Sandokan, a 18. századi maláj kalóz mondta, hanem Orbán Viktor, Magyarország „szelíd lelkű” miniszterelnöke. Lépett is hamarosan, hiszen megtehette. Na jó, nem vágott miszlikbe senkit, hanem benyújtott egy alaptörvény-módosítást, melyet akár jubileuminak is nevezhetnénk, hiszen 13 év alatt éppen a tizenharmadik. Bár ez lenne a módosítás legnagyobb hibája! Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a kormányfő erős felindulásában – az egykori jogi tanulmányaiból mindent elfeledve – a következő szöveget fogalmazta meg:
a köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.
Nincs kivétel. Tehát legyen az bármilyen bűncselekmény (lopás, könnyű testi sértés, levéltitok megsértése vagy éppen rágalmazás), ha ezek sértettje kiskorú, az elkövető – legyen bár ő is kiskorú – nem kaphat kegyelmet. Kérem, nagyon vigyázzanak, el ne lopják egy 17 éves gyerek görkoriját, még véletlenül se pofozzanak fel egy suhancot, és eszükbe se jusson felbontani a gyerek levelét, mert nincs kegyelem.
A szintén jogász Tuzson Bence volt a javaslat előadója, aki vagy nem értette, mit kell előadnia, vagy nem mert szólni a főnöknek, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van.
Egyúttal a tervezet szerint megszüntetik az igazságügyi miniszter ellenjegyzési jogát a kegyelmi döntésen, azon „szakmai indok” alapján, hogy
az elmúlt több, mint három évtizedben mindössze egy alkalommal történt meg, hogy az igazságügyért felelős miniszter megtagadta az ellenjegyzést a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési döntésétől.
Azért ennél kicsit szofisztikáltabb indokolást megért volna ez a változtatás. Ha történetesen Varga Judit nem csak odáig merészkedett volna, hogy K. Endre kegyelmi ügyében nem csak nem javasolja a kegyelmi kérelem teljesítését, hanem a javaslatával ellentétes döntést utóbb nem is ellenjegyzi, akkor megmaradhatott volna az ellenjegyzés intézménye? Mert akkor már két ilyen eset lenne? Lehet jogi vitát folytatni arról, hogy kontroll és politikai felelősség nélküli legyen-e az elnöki kegyelem, avagy sem,
