Mindig tiltakozom az ellen, ha valaki pejoratív módon használja ezt a kifejezést. Abszolút igazság nincs, így az „igazságszolgáltatás” elnevezés sem a valóság, csak „annak égi mása”. Persze, ha a törvények jók (lennének), akkor igazság és jog gyakrabban járna karöltve.
[caption id="attachment_5059" align="aligncenter" width="300"]
csillagkepek.lap.hu[/caption]
Mindez a most szakmányban tárgyalt devizahitel perekről jutott eszembe.
Július közepén a parlament egy olyan törvényt hozott, amely kimondta: a bankok tisztességtelenül jártak el, amikor a devizahitel szerződésekben egyoldalúan emeltek kamatot, költséget, vagy díjat. Ezt hívják jogi nyelven „törvényi vélelemnek”. Magyarul, a törvény szerint minden bank minden ilyen szerződése eleve tisztességtelen. És ha ez a bankoknak nem tetszik, nekik kell bizonyítaniuk az ellenkezőjét. Ez még hagyján, hiszen „törvényi vélelmet” más törvények is felállítanak. Például ha a fogantatás idején egy nő élettársával él, a törvény az élettársat tekinti apának. És neki kell bizonyítania, hogy mégsem ő az apa.
[caption id="attachment_5060" align="aligncenter" width="300"]
Kép: m.profitline.hu[/caption]
A gond ott van, hogy száz sebből vérzik a bankokat tisztességtelennek vélelmező törvény és az ahhoz kapcsolódó bírósági eljárás. Nem véletlen, hogy a bankok szinte mindegyike kérte: a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz és az EU bíróságához. Állítják, hogy a törvény sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, az eljárás „statáriális szabályai” pedig a bírói függetlenség elvét. Indítványuk azonban valamennyi bírónál süket fülekre talált, holott például az aligha kétséges, hogy egy 2014-ben hozott törvény felülírja az elmúlt 10 évben - az akkori jogszabályok alapján - kötött szerződéseket. És vajon tekinthető-e tisztességesnek egy olyan eljárás, amelyről Répássy Róbert igazságügyi államtitkár így nyilatkozik: „a kabinet mindent megtett azért, hogy a bankok alulmaradjanak".
[caption id="attachment_5061" align="alignright" width="150"]
Kép: hirextra.hu[/caption]
De nehéz helyzetben vannak a bírák is. Nem véletlen, hogy eddig alig volt olyan ügy, amelyben ne halasztották volna a döntést szeptemberre. Arról viszont mindegyikük azonnal döntött, hogy nem fordul sem az AB-hoz, sem az Unió bíróságához. Talán majd az ítéletek indokolásából megtudjuk, hogy miért nem. De az biztos, hogy mindkettőre lett volna elegendő indok. Egyfelől a magyar hatóságoknak egyeztetniük kellett volna az Európai Központi Bankkal, ám ezt a kötelezettségüket – a szokásos módon – kijátszották: a törvény tervezetét ugyan megküldték, a teljes és időközben megváltoztatott szöveget azonban nem. Másfelől az AB-nak is lenne dolga bőven: vizsgálhatná a törvény visszaható hatályát, az elévülési szabályok felrúgását, a szinte betarthatatlan határidőket, a bizonyítás lehetőségének csaknem teljes kizárását.
Szemügyre vehetnénk azokat az okokat is, amelyekkel a bíróságok eleve elutasítottak jó néhány keresetet. A törvény szerint a bankoknak be kellett nyújtaniuk keresetlevelüknek és azok mellékleteinek elektronikusan megszerkesztett változatát is. Ám a bírák szerint sem a közismert PDF formátum, sem az iratok beszkennelt változata nem felelt meg ezeknek az előírásoknak. Miért is nem?
[caption id="attachment_5062" align="alignleft" width="149"]
Kép: vali.eu[/caption]
Az is merőben szokatlan, hogy minden egyes bíró egyformán ítélte meg az eddig elhangzott indítványokat, és a már meghozott ítéletetek is teljesen egybecsengenek. Arra persze gondolni sem merek, hogy ez a jelenség összefüggésben lenne azzal a Magyar Közlönyben megjelent határozattal, amely szerint a bíróságok 700 millió forintot kaptak a devizahiteles perek intézésére.
[caption id="attachment_5063" align="aligncenter" width="300"]
Kép: frissonline. hu[/caption]
