Joseph Heller regényében a 22-es csapdája egy olyan szituációt jelent, amelyből nem lehet győztesen kikerülni. Hogy ez miért éppen akkor jut eszembe, amikor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) első fokon több mint 4 millió forint kártérítést ítélt meg egy rokkantnyugdíjasnak, akit a magyar állam korábban megfosztott rokkantnyugdíjától?
Megmagyarázom.
[caption id="attachment_5630" align="aligncenter" width="225"]
konyvkolonia.hu[/caption]
A strasbourgi bíróság kimondta, hogy a magyar állam megsértette az asszony magántulajdonhoz fűződő jogát, ezért kártérítés jár neki. A csapdát az állam állította fel akkor, amikor – szokásához híven – ész nélkül módosítgatta a jogszabályokat. A 2000-ben hivatalosan rokkanttá nyilvánított asszony nem egészségi állapotának javulása, hanem a 2010-es jogszabályváltozás miatt veszítette el rokkantnyugdíjára való jogosultságát.
[caption id="attachment_5632" align="alignleft" width="300"]
Kép: blog.xfree.hu[/caption]
2012-ben ismét módosították a szabályokat, ekkor – az új rendelkezések alapján - ismét kérelmezte rokkantnyugdíját, melyre fennálló rokkantsága alapján továbbra is jogosult lett volna. A hatóságok azzal utasították el kérését, hogy nem rendelkezik elég hosszú társadalombiztosítási jogviszonnyal. Az új törvény szerint ugyanis ennek a jogviszonynak öt éven belül legalább 1095 napig fenn kellett volna állnia. De ennyit nem tudott igazolni. Hogyan is igazolhatott volna? Hiszen két éven keresztül éppen az állam fosztotta őt meg a módosított jogszabályban előírt folytonosságtól.
Ebbe a jogi csapdába az EJEB szerencsére nem volt hajlandó belesétálni. Kimondta, hogy az asszony már akkor megszerezte jogosultságát, amikor – rokkanttá válása előtt – a munkaviszonya során befizette a társadalombiztosítási illetéket. Ezt a szerzett jogot pedig a magyar állam az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétesen vette el tőle.
Az asszony tehát most győzött – már persze, ha jogerős lesz az ítélet.
[caption id="attachment_5633" align="aligncenter" width="300"]
Kép: profitline.hu[/caption]
De, mint tudjuk, a 22-es csapdájából nem lehet győztesen kikerülni. A Strasbourgban megítélt 4 millió forint természetesen bőségesen fedezi azt az összeget, amit nyugdíjként az asszony a mai napig jogellenesen nem kapott meg. De hogyan tovább? A jövőre nézve ismét kérelmeznie kell majd rokantnyugdíját. De folyamatos társadalombiztosítási jogviszonyából most már lassan öt teljes év fog hiányozni. A törvény pedig nem változott. Vagyis nyilván ismét elutasítják.
[caption id="attachment_5634" align="alignright" width="300"]
Kép: blog.jobkralle.hu[/caption]
Majd mehet a hazai bírósághoz, ha ott veszít, fordulhat az Alkotmánybírósághoz, és ha az AB magát a jogszabályt nem találja alkotmányellenesnek – ne jósoljunk, de azért ne is nagyon bizakodjunk – akkor ismét Strasbourghoz fordulhat. Tudvalévő, hogy az Emberi Jogi Bíróság előtti eljárás ingyenes, ezért nem kell azon aggodalmaskodni, hogy „nem mindenki engedheti meg magának a strasbourgi pereskedést”.
Annak idején a kormány azzal érvelt a rokkantellátási rendszer átalakítása mellett, hogy túl sok a „potyautas”. A KSH akkori adatai szerint 722 ezer rokkantnyugdíjas volt. Egy év megfeszített munkájával is csak 10 ezer embert sikerült kiszorítani az ellátásból, pedig a félholtakat is igyekeztek munkaképesnek, de legalábbis rehabilitálhatónak nyilvánítani. De KSH adat az is, hogy a rokkantnyugdíjasok egynegyede a nyugdíjazást követő 5 éven belül meghal. Ők is potyautasok voltak?
[caption id="attachment_5635" align="aligncenter" width="300"]
Kép: www.life.hu[/caption]
Milliárdos oligarchák politikai és gazdasági harcával szórakoztatnak minket. Észrevesszük-e közben, hogy az amúgyis rongyosra szakadt szociális hálón az állam tovább tágítja a lyukakat?
