Bármennyire is elítéljük a bűnözést – amúgy teljes joggal – be kell látnunk, hogy a fogvatartottaknak is vannak emberi jogai. Attól egyetlen bűnelkövető sem fog megjavulni, ha mintegy másfél négyzetméteren, állati körülmények között évekig bezárva tartják. Ilyen zsúfoltság csak az agresszivitást növeli.

 

[caption id="attachment_5719" align="aligncenter" width="300"] Kép: index.hu[/caption]

A hazai lehetetlen börtönviszonyok miatt 450 elítélt fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A strasbourgi bíróság hatuk ügyében hozott ítéletet: összesen csaknem 23 millió forint kártérítést ítélt meg részükre. Emellett a bíróság jelezte: mind a 450 ügyben ítéletet fog hozni. Ez pedig, szerényen számolva is milliárdokba kerülhet a magyar államnak. Azaz nekünk.

[caption id="attachment_5720" align="alignleft" width="286"] Kép: hetihirek.hu[/caption]

A mostani ítélet egyúttal iránymutató döntés is, azt a kötelezettséget rója az államra, hogy dolgozzon ki olyan programot, amellyel csökkenti a börtönök túlzsúfoltságát.

A Fidesz uralta parlament emellett más módon is megsértette a foglyok alapvető emberi jogait. A büntetőeljárásról szóló törvény 2013 novemberét megelőzően úgy rendelkezett, hogy az előzetes letartóztatás a legsúlyosabb esetekben is legfeljebb négy évig tarthat. A kormányoldal ekkor – szokásához híven egy konkrét ügy apropóján - törvénymódosítást vitt át: eltörölte az előzetes letartóztatás időtartamának felső határát a legsúlyosabb bűncselekményeknél. Az ürügy: az ároktői banda egyik tagja e módosítás nélkül négy év előzetes letartóztatás után az annál enyhébb házi őrizetbe került volna.

[caption id="attachment_5721" align="alignright" width="300"] Kép: borsonline.hu[/caption]

Az ombudsman most az Alkotmánybírósághoz fordult. Kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás akkor alkotmányos, ha megőrzi „előzetes” jellegét, és nem veszi át a szabadságvesztés büntetés szerepkörét. A jogállamiság elvéből ugyanis az következik, hogy az állam a büntetőeljárás sikertelenségének a kockázatát nem háríthatja a terheltre. Az természetes, hogy az állam célja a bűnözők felelősségre vonása. Ezt azonban úgy kell megtennie, hogy eközben még a bűnözők személyes szabadsághoz fűződő alapjogát se sértse. A strasbourgi bíróság, de a magyar Alkotmánybíróság is már több ízben kimondta, hogy az alapvető emberi jogokat csak a szükséges és arányos mértékben lehet korlátozni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államnak olyan büntetőeljárási rendet kell kidolgoznia, amely biztosítja, hogy adott időn belül ítélet születhessen. Vagyis még a legsúlyosabb bűnelkövetőt sem lehet az idők végezetéig előzetes letartóztatásban tartani, pusztán azért, mert a hatóságok képtelenek az eljárást időben befejezni.

[caption id="attachment_5722" align="alignleft" width="200"] Végtelenségig húzódó eljárások[/caption]

 Lehet, hogy a strasbourgi ítélet és az ombudsman beadványának időbeli egybeesése csak szerencsés véletlen. Viszont nem kétséges, hogy a kettő között szoros az összefüggés. A börtönök túlzsúfoltságát az egész jelenlegi büntetőpolitika eredményezi, beleértve a határidő nélküli előzetes letartóztatást is. Az alternatív büntetések gyakorlatának kiterjesztésére már számos javaslat hangzott el. Mindhiába. Nem kellene megkötni a bírák kezét sem a „három csapással”, sem a büntetés középmértékének kötelező alkalmazásával. A túlzsúfoltságot ugyanis nem csak a szabadságvesztések túl gyakori alkalmazása, hanem azok hosszú időtartama is okozza. Az előzetes fogvatartás helyett sokkal gyakrabban kellene házi őrizetet alkalmazni. Ennek ma már a technikai feltételei is adottak, olyan lábperec használatával, amely jelzi, ha a terhelt elhagyja a lakását.

[caption id="attachment_5723" align="aligncenter" width="300"] Kép: parameter.sk[/caption]

 

Nem a túlzott szigor, nem az embertelen körülmények, hanem a bűncselekmények felderítésének javítása vezet a bűnözés csökkenéséhez. Ezt végre a Fidesznek is be kellene látnia.