„A demokrácia bajnokai plakátháborúba kezdenek, megrongálják és letépik a plakátokat a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. Ez tőről metszett náci vircsaft.” Nem átallotta ezt mondani Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke. Hozzátette - hogy tévedés ne essék - a plakátok megrongálása azonos a könyvégetéssel. Természetesen azokról a plakátokról van szó, amelyeket a bevándorlásellenes kormánypropaganda jegyében az idegenek elleni zsigeri indulatok felkeltésére szántak.
Fotó: vagy.hu
Fordítsuk csak le, mit is jelent ez a „náci vircsaft”? Antiliberalizmust, fajgyűlöletet, antiszemitizmust, rasszizmust, homofóbiát és nem utolsó sorban egy „Führer” iránt érzett vakhitet. Ilyenek lennének a polgári engedetlenséget meghirdető baloldali ellenzéki pártok? Vajon a „Ha Magyarországra jössz… kezdetű plakátok letépése, átfestése ugyanaz, mint a Harmadik Birodalomban Brecht, Hemingway, Heine, Remarque és Kästner könyveinek máglyára vetése? Tudja ez az ember egyáltalán, hogy miről beszél?
Kép: civishir.hu
Aki plakátokat összefirkál, letép, az a törvény szövege szerint a rongálás szabálysértését valósítja meg. De mivel a mostani cselekményeknek nincs „társadalomra veszélyessége”, az elkövetőket valójában nem is lehetne sem felelősségre vonni, sem megbüntetni. A polgári engedetlenségi mozgalomnak ugyanis az a lényege, hogy az abban résztvevők tudatosan jogellenes cselekménnyel hívják fel a figyelmet arra, hogy a hatalom valamely intézkedése nem felel meg az alapvető erkölcsi normáknak és jogi elveknek.
Fotó: abcug.hu
Az 1990-es taxisblokád óta nem volt ilyen egységes polgári engedetlenségi mozgalom, mint a mostani. Az volt – az akkor még demokratikus Magyarország – első igazi nagy, bár kétségtelenül jogellenes tömegtüntetése. Az Antal kormány nem alkalmazott erőszakot és Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök általános kegyelemben részesítette a tüntetőket.
A Fidesz valószínűleg elfelejtette, hogy 2007-ben, élükön Orbán Viktorral, ők maguk miként értékelték saját tettüket, amikor lebontották az országház előtti kordonokat. Az akkori Orbán szerint „a demokrácia szégyenére a rendőrség a Kossuth téren vasfüggönyt húzott a nép és a parlament közé. Helyre kellett állítanunk az alkotmányos rendet”. A bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a fideszes képviselők cselekménye nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a szintjét, amiért büntetést kellene kiszabni. A kordonbontást ugyan számos okból sem lehet polgári engedetlenségnek tekinteni, de ez már egy másik történet...
A plakátokat letépkedő állampolgárok azonban egy erkölcsileg elfogadhatatlan joggal szállnak szembe. És bár Kósa demagóg módon arra utal, hogy az ellenzék csak a saját szempontjából hivatkozik a szólásszabadságra, nem érti, vagy inkább nem akarja érteni, hogy a kormány szólásszabadsága sem korlátlan. Ahogy azt az Eötvös Károly Intézet kifejtette: az idegenellenes plakátok sértik az emberi méltóságot, alaptörvényellenesek, a diszkrimináció tilalmába ütköznek, és ellentétesek a magyar állam nemzetközi szerződésekbe foglalt kötelezettségeivel.
Kép: nava.hu
A kormánypárti közlemények „baloldali agresszióról” beszélnek. Felszólítják az ellenzéki pártokat, „hagyják abba a nemzeti konzultáció plakátjainak rongálására való felbujtást, és még ha nem is értenek egyet a konzultáció céljával, azt törvényes eszközökkel fejezzék ki!". Azt azonban elfelejtették közölni, hogy milyen törvényes eszközökre gondolnak? Hogyan lehetett volna jogi eszközökkel megakadályozni a botrányos „nemzeti konzultációt”, és a plakát-inváziót?
Fotó: nava.hu
Ma is érvényes Mahatma Ghandi tanítása: „A polgári engedetlenség az ember veleszületett joga, melyet az önbecsülés elvesztése nélkül nem lehet feladni”.