A strasbourgi bíróság a minap a rossz börtönviszonyok elszenvedése miatt mintegy ötmillió forintot ítélt meg Zuschlag Jánosnak. Ez a döntés mélységesen felháborította az internetes kommentelőket. No persze nem a börtönviszonyokon háborodtak fel, hanem azon, hogy „egy ilyen börtöntöltelék” milliókat „zsebelhet be”, miközben… és nem folytatom.

A jól kitapintható általános közvélekedés szerint legalábbis rabláncon, sötétzárkában, kenyéren és vízen kellene tartani az elítélteket. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem mindig megrettent az a gyűlölet és bosszúvágy, ami ezekből a hozzászólásokból árad. Persze mindaddig, amíg valaki nem tapasztalja meg, milyen is a magyar börtönök többsége. És ehhez manapság igazán nem kell sokat tenni, elég egy csokit ellopni, vagy hajléktalannak lenni. De nem csak a piti „bűnözőket”, hanem az igazi nehéz fiúkat is megilleti az emberhez méltó, tisztességes bánásmód. A börtönbüntetés lényege ugyanis a szabadságtól való megfosztás, nem pedig a megalázás és az embertelen bánásmód.

kép: femina.hu

2010 októberében megváltoztatták azt az igazságügyi miniszteri rendeletet, amely szabályozta a fogvatartottaknak járó minimális mozgástér nagyságát. Az eredeti szövegben lévő „legalább” szót egyszerűen kicserélték a „lehetőleg” kifejezésre. Fránya dolog ez a jog! Ezzel a pici szócserével azt érték el, hogy immár nem kötelező egy elítélt részére 3 négyzetméter mozgásteret biztosítani. És ezzel a mi remek jogalkotásunk máris belefutott egy nemzetközi szerződésbe, no meg az Alaptörvénybe. A Fővárosi Törvényszék egy bírájának kezdeményezésére az Alkotmánybíróság meg is semmisítette az említett rendelkezést.

Ettől azonban a gyakorlat alig változott. A börtönök telítettsége 140 %-os, a cellák túlzsúfoltak, a foglyok hetente egyszer zuhanyozhatnak, a WC a cellában van, sokszor csak egy függöny választja el a lakótértől, néha az sem. Van, aki a poloskacsípésektől, más a hiányos táplálkozástól szenved.

Kép: hu.123rf.com

A foglyok sorra fordulnak kártérítésért az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) és többnyire nyernek is.

Az EJEB emellett úgynevezett „pilot” eljárást is elrendelt. Erre akkor van szükség, ha egy ország kormánya nem rendezi a panaszolt problémát annak ellenére sem, hogy a strasbourgi bíróság már számos esetben elmarasztalta. Az EJEB a magyar kormányt arra kötelezte, hogy szüntesse meg az az emberi jogi egyezményt sértő állapotokat, és hat hónapon belül dolgozza ki ennek módját. Ez végül meg is történt, a tervek szerint a kormány börtönöket épít és 2019-ig további 4000 férőhelyet hoz létre.

Ám addig az elítéltekkel való embertelen bánásmód miatt még milliárdos kártérítéseket fog az állam (fogunk mi) kifizetni. Már most van olyan ügyvéd, aki 3.000 ügyfelet képvisel a strasbourgi bíróság előtt, és a hírek szerint ez a szám akár tízszeresére is nőhet. Az elítéltek több civil szervezettől is kapnak segítséget, sőt a netről letölthető nyomtatványokat kitöltve akár maguk is fordulhatnak az EJEB-hez.  

Tisztelt közvélemény! Nem az elítéltekre, nem az ügyvédekre, nem a jogvédő szervezetekre és nem Strasbourgra kell haragudni a milliárdokra rúgó kártérítések miatt! Hanem arra a büntetőpolitikára, ami idáig vezetett: a fiatalkorúak szabálysértési elzárására, a hajléktalanok kriminalizására, a középmérték alapján kötelezővé tett szigorúbb büntetésekre, a „három csapásra”, az előzetes letartóztatások túl gyakori alkalmazására, vagyis az ész nélküli folyamatos szigorításra.

Vagyis arra a kormányra, amelyik mindezt kitalálta, ám – mint ez várható volt – mindezzel a bűnözést csökkenteni nem tudta.