A közelmúltban két, egymásnak ellentmondó nyilatkozat is elhangzott a magyarországi médiaszabályozást illetően. Gyürk András, a Fidesz Európai Parlamenti (EP) delegációjának vezetője szerint sikeresen lezárult a párbeszéd az Orbán kormány és az Európa Tanács között a magyar médiaszabályozásról.

Ezt az állítást szinte azonnal cáfolta Tabajdi Csaba, az MSZP EP delegációjának vezetője, mondván: nem igaz, hogy lezárult volna az Európa Tanács (ET) vizsgálata, „szó sincs arról, hogy minden rendben lenne; nemcsak az EP, hanem az Európai Bizottság is komoly bírálatokat fogalmazott meg a magyar médiaszabályozással szemben".

Még alig hangzottak el ezek a nyilatkozatok, amikor ismertté vált a Human Rights Watch (HRW) jelentése. Az emberi jogi szervezet szerint a magyar kormány a nemzetközi bírálatok ellenére sem módosította kielégítően a médiatörvényt. A Médiatanács nem független, túlzott mértékűek az újságírókat fenyegető esetleges büntetések és homályosak a tartalomszabályozásra vonatkozó követelmények is. A jelentés külön kiemeli a Klubrádió helyzetét, kihangsúlyozva, hogy miközben már három jogerős ítélet született a rádió javára, a Médiatanács még mindig nem újította meg az engedélyét.

Az Európa Tanács főtitkára meglehetősen optimista nyilatkozatot tett a megbeszéléseket követő sajtótájékoztatóján. Jelentős változásként értékelte azt a megállapodást, amely szerint a jövőben a Médiatanács és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét nem a kormányfő, hanem az államfő fogja kinevezni, a miniszterelnök javaslata alapján. Vajon mi ezt itthon miért nem érezzük eget rengető változásnak? Mint ahogyan azt sem, hogy kilenc év múlva a Médiatanács és a NMHH elnökét nem lehetne újraválasztani. Csak nem azért, mert ezek a majdani új szabályok nem érintik Szalai Annamária mandátumát, hiszen majd csak 2019-ben lépnek életbe.

[caption id="attachment_326" align="aligncenter" width="67"] hirado.hu[/caption]

Az Európai Uniótól független önálló szervezetként működő Európa Tanács véleményére, javaslataira gyakorta hivatkoznak az Európai Unió intézményei. Érdemes tehát megismernünk néhány gondolatot a tanácsnak az újságírói etikáról szóló határozatából is. Már csak azért is, hogy összevethessük a hazai gyakorlatot az európai zsinórmértékkel. Íme, néhány kivonatolt idézet a dokumentumból.

„A hírek közlésének a valósághűségen, szavahihetőségen kell nyugodnia, amit… a közlés pártatlansága biztosít.” Nem lenne ildomos most itt név szerint felsorolni azokat a hazai médiumokat, melyek magukról azt állítják, hogy „szavahihetően” és „pártatlanul” tájékoztatják az olvasókat, hallgatókat, nézőket. Még úgy tűnhetne, hogy ezt a felsorolást a konkurencia-harc motiválja.

„A hatóságok nem tekinthetik sajátjuknak az információt.” Hogy ez mennyire így van nálunk is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az: pert kellett indítani azért, hogy mindenki számára megismerhető legyen a TV2 és az RTL Klub frekvenciahasználati szerződése. A bíróság döntése jogerős, a szerződések nyilvánosak. Nem lehetett volna ezt peres eljárás nélkül is elérni?

A társadalomban időnként előfordulnak feszültségek – írja az Európa Tanács határozata – ekként említve a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést, az idegengyűlöletet, a terrorizmust, vagy a háborút. Ez utóbbi kettőről – szerencsére – most nem kell szólnunk. A határozat szerint ilyen helyzetekben „a tömegtájékoztatási eszközöknek erkölcsi kötelességük, hogy védjék a demokratikus értékeket: az emberi méltóság tiszteletét, a problémák békés, toleráns úton történő megoldását, s ennek megfelelően szálljanak szembe az erőszakkal, a gyűlölet és szembenállás megnyilvánulásaival, és utasítsanak el minden kulturális, nemi vagy vallási alapon történő megkülönböztetést”.

Nos, e téren igazán jól állunk. El ne feledjük például Bayer Zsoltot, aki nem régen publikált cikkében „hősiesen” szállt szembe a gyűlölettel, mélyen „tisztelve” az emberi méltóságot és ékesszólóan bíztatott a problémák „békés, toleráns” úton való megoldására.

origo.hu