Beszélgetés a "holokamuról"
2014. július 03. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Beszélgetés a "holokamuról"

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2014. július 2-án P. Pétert folytatólagosan elkövetett nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntette miatt - nem jogerősen - 1 év börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évre felfüggesztette, áll a Fővárosi Törvényszék közleményében.

[caption id="attachment_4494" align="aligncenter" width="169"]PKKB PKKB Fotó: bankhitellelelok.network.hu[/caption]

A bíróság ítéletében megállapította, hogy a vádlott az elmúlt három évben – egyéb matricák mellett – „Holokamu” szövegű matricát helyezett el a gépjárművén, bárki számára jól látható és könnyen olvasható helyen. Ezzel, a nemzeti szocialista Németország által elkövetett népirtást, a Holokausztot gunyoros szóvicc formájában tagadó matricával közlekedett.

A vádlott arra hivatkozott, hogy ő csak fel kívánta hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a zsidóság kisajátítja a holokauszt fogalmát, holott a történelemben előfordultak egyéb, a feketék, indiánok, örmények elleni „holokausztok” is.

Nem véletlen, hogy a bíróság sajtóosztálya fontosnak tartotta ezt az ítéletet közleményében közzétenni.

Hogy miért születik olyan kevés ítélet ilyen bűncselekmények miatt?

Erről beszélgettünk ma Rózsa Péterrel a Klubrádió "Megbeszéljük" című műsorában. Hallgassátok meg itt!

[caption id="attachment_4495" align="aligncenter" width="300"]Rózsa Péter Klubrádió Rózsa Péter
Klubrádió[/caption]

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr657443050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jenő Ferincz 2014.07.04. 08:29:53

Nem szoktam ilyent tenni, de most kimondom és vállalom: a legmesszebbmenőkig elítélem a Pesti Központi Kerületi Bíróságot ezért az ítéletért. Ez az ítélet kegyetlenül durván sérti a szólásszabadság és a véleménnyilvánítás alkotmányos jogát. Még akkor is, ha a vádlott véleményét is a leghatározottabban elítélem. Alkotmányjogi álláspontom: akkor is joga van valakinek - vélemény szinten - tagadni akár a holokausztot,akár a kommunizmus bűneit, ha az ilyen vélemény (estelegesen) minden valós és ténybeli alapot nélkülöznek. Az ilyen véleményt nem jogi úton és nem ítélettel kell kezelni, hanem szakmai érvekkel. (Tényleg komolyan bárki is elhiszi, hogy attól megváltozik az ilyen véleménye bárkinek is, hogy elítélik érte? Sokkal inkább csak megerősítést nyer benne) EZ a bírósági ítélet - és az alapjául szolgáló norma egyaránt - súlyosan alkotmányos jogokat sért. Ezért ezt nem így kell megoldani. Hagyni kell, hogy valaki elmondhassa az ilyen véleményét. Aztán érdemben cáfolni kell. Ahogy Voltaire is mondta: Semmiben sem értek egyet veled, de mindent megteszek, hogy elmondhasd véleményedet.

Zsuzsa Sandor 2014.07.04. 11:17:32

Kedves Jenő Ferincz! Általában egyet szoktam érteni a véleményével, ez egyszer azonban nem tudok. Elismerem, hogy a szólásszabadság alkotmányos alapjog, ebben nincs is vita köztünk. Azonban a személyiségi jogok védelme, az emberi méltóság védelme ugyanolyan alkotmányos alapjog. A probléma itt nyilvánvaló: két alkotmányos alapjog ütközéséről van szó. Nagyon sokáig éppen azért nem lehetett pl. a gyűlöletbeszédet büntetni, mert az AB nem tudott (nem akart) dönteni az alapjogok összeütközésében. Nem véletlen, hogy a nálunk sokkal demokratikusabb országokban (Németország, Ausztria, stb.) a holokauszt-tagadás szintén bűncselekmény. Ez, szerintem a történelmi előzmények ismeretében teljesen logikus. Ezért nálunk is logikusnak tartom, hogy az emberi méltóság védelmét végre előbbre helyezték, mint a szólásszabadság jogát. A szólásszabadság sem lehet korlátlan, az nem sértheti az áldozatok emberi méltóságát. Természetesen én sem gondolom, hogy az ilyen emberek meggyőződése megváltozna egy büntető ítélettől, ahhoz a társadalmi szemlélet megváltozása kellene. De talán egy kicsi lépés ez is ahhoz, hogy valamiféle szemléletváltozás legalább elkezdődjön. Különösen nálunk, ahol a rasszizmus, az antiszemitizmus egyre erősödik.

Jenő Ferincz 2014.07.04. 18:09:07

Kedves Bírónő! Minden tiszteletem az Öné! Az álláspontjában kifejtettekkel sok ponton azonsulni tudok az Ön véleményével. És nagyon egyetértek azzal, hogy ebben az esetben két alkotmányos alapjog ütközik. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy két alkotmányos alapjog ütközése esetén egy szakmai alapon, hatáskör korlátozás nélkül működő, szakmai szempontból alkotmányjogászokból álló Alkotmánybíróságnak kell(ene) feloldania a két alkotmányos alapjog ütközéséből fakadó jogi ellentéteket és nem rendes bíróságnak kell ezt megoldani a büntetőjog eszközeivel. Főleg, hogy ez nagyban függ az adott bíró értékrendjétől is. Másrészt véleményem szerint, ha már bírósági eljárás tárgyát képezi egy holokauszt tagadása, akkor úgy gondolom, azt is tisztázni kellene, hogy egész pontosan az érintett mit, hogyan, milyen körben, milyen szövegkörnyezetben és milyen célzattal mondott. Mert ha történetesen - és ez csak egy elméleti példa - csak annyit mond valaki, mint Biszku Béla, akkor azon fel lehet háborodni, talán teljes joggal, de számomra némileg aggályos, hogy annyival sérült az emberi méltóság. Amihez nem ártana azt sem tisztázni, hogy személy szerint nevesíthető-e, a vitatott kijelentés. Mert ha az csak egy általános jellegű kijelentés, személytelenül, akkor nem biztos, hogy emberi méltóságot sért. Nem állítom, hogy nem sért, de automatikusan sem kellene ezt a verdiktet kimondani. Én sokkal inkább azt tartanám követendő iránynak, hogyha valaki olyan kijelentést tesz, hogy az a holokauszt tagadásának értelmezhető, akkor azt kell nála elérni, hogy álláspoontját érdemi évekkel támassza alá, védje meg. És ehhez történészeket kell segítségül kérni. (És továbbra is fenntartom: isten ments, hogy egy holokauszt tagadót megvédjek.) Sokkal inkább abban próbáltam véleményt formálni, hogy a két alkotmányos alpjog ütközése tekintetében melyik sérül(het) jobban. És nem állítom, hogy az én zsebemben van a bölcsek köve. De ha valaki mégis úgy érzi, hogy sérült az emberi méltósága, akkor nagyon távol áll tőlem, hogy ebbéli hitében és meggyőződésében megingassam.

Jenő Ferincz 2014.07.04. 19:40:51

Még valamit: az eddigi ismereteim (és ez alapján a szerény véleményem) szerint eddig inkább sérült a szólásszabadság alkotmányos joga, semmint az emberi méltóságé. (Amely alkotmányos jogot ugyancsak szívügyemnek tekintem.) De ha valaki érdemi és jogi szakmai érvekkel alátámasztva meggyőzően meg tudja védeni azt, hogy a szólásszabadsághoz képest az emberi méltóság jobban sérült, akkor nem fogok ellenállni és a legmesszebbmenőkig kész vagyok a kompromisszumra. Amit pedig a Tisztelt Bírónő említett: nevezetesen azt, hogy az AB nem tudott (és nem is akart) - a mostaniaktól ezt nem is csodálom - a két alkotmányos alapjog ütközésében dönteni, akkor ezt nem kellene más jogintézményekre, pl. a rendes bíróságokra áttestálni. Két alkotmányos alapjog között ellentét és/vagy ellentmondás feloldása egy szakmailag alkalmas és kompetens Alkotmánybíróság feladata és hatásköre. Ha ezt bármely más intézmény átveszi, akkor azzal a hatáskört is lényegében elvonja, szerepét átveszi. Ezt pedig nem teheti meg a rendes bíróság. Ezért is én úgy gondolom, hogy amíg az erre alkalmas Alkotmánybíróság ennek a két alkotmányos alapjognak az ütközését nem oldja fel alkotmányjogilag, addig - szerintem - ennek hiányában a gyűlöletbeszédet, a holokauszt tagadást, stb... rendes bíróság előtt nem is lenne szabad tárgyalni. Egy ilyen büntetőjogi tárgykörnek jelenleg még hiányzik az alkotmányos háttere. És továbra sem szeretném senkinek az emberi méltósága sérelmét megkérdőjelezni.

Zsuzsa Sandor 2014.07.05. 21:12:16

Hogy őszinte legyek, nem emlékszem pontosan, de mintha lett volna már AB döntés. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatosan biztosan tudom, hogy volt. Ha meg a Btk-nak ezt a paragrafusát nem vitte senki az AB elé, akkor a bírónak sincs túl sok választása. Persze, ha úgy gondolja, maga a bíró is az AB elé viheti a kérdést. Na ez az, amire nem emlékszem, hogy volt-e már ilyen. Elvileg mindenképpen egyetértek azzal, hogy az illető véleményét nem fogja megváltoztatni egy büntető ítélet, de ez sok más bűncselekmény esetében is igaz. A társadalom védelme azonban megkívánhatja, hogy bizonyos - Európában is üldözendő - cselekményeket nálunk se lehessen elkövetni.

Jenő Ferincz 2014.07.05. 22:43:10

Kedves Bírónő! Ha nem veszi tőlem rossz néven, akkor segítek emlékezni. 1. A Medgyessy-kormány idejében 2003. december 8.-án módosították a Btk.-t. A törvénymódosításal szemben az akkori köztársasági elnök, az általam nagyrabecsült Mádl Ferenc alkotmányosági aggályokat fogalmazott meg a még ki nem hirdetett törvénymódosítás kapcsán és előzetes normakontrollt kezdeményezett. Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöki indítványnak helyt adott és a ki nem hirdetett törvénymódosítást megsemmisítette a 18/2004. (V. 25.) AB határozatában. Amelyben az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát (ez esetben) az emberi méltósággal szemben erősebb jognak minősítette. 2. 2006-ban a Legfelsőbb Bíróság elnöke absztrak normakontroll keretében az Alkotmánybíróságnál alkotmányértelmezés keretében kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság absztrakt alkotmányértelmezés keretében értelmezze az Alkotmány 61.§.-ának (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogot az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alapjog, továbbá az Alkotmány 59.§.-ának (1) bekezdésében deklarált jóhírnévhez való jog összefüggésében, figyelemmel arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatától kezdve (ABH 1990, 42.) az emberi méltósághoz való jogot mint »általános személyiségi jogot« fogja fel. Álláspontja szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog ugyanis összeütközésbe kerülhet az emberi méltósághoz való joggal, mint „általános személyiségi joggal” és annak egyes részjogosítványaival is. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság az értelmezés során „a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, továbbá az emberi méltóság és a jóhírnév, valamint az »általános személyiségi jog« alkotmányos oltalmát egymásra tekintettel értékelje és ennek során állapítsa meg, hogy e jogok összeütközése esetén az emberi méltósághoz és a jóhírnévhez való jogok, továbbá az »általános személyiségi jog« alkotmányosan mennyiben lehetnek a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai, azaz az Alkotmánybíróság a szabadságjog milyen súlyú korlátozását tartja ebben az összefüggésben alkotmányosan indokoltnak.Az Alkotmánybíróság az 538/G/2006. AB végzéssel visszautasította az indítványt és érdemben nem foglalt állást. Az Alkotmánybíróság e határozatában azt is megállapította, hogy az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét megszorítóan kell értelmezni. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság az Abtv. 1.§.-ának g) pontjában meghatározott jogkörét kiterjesztve értelmezné, ez könnyen olyan helyzetet idézne elő, hogy az illetékes jogalkotó szervek nem csupán törvények, hanem kormányrendeletek, sőt miniszteri rendeletek megalkotása előtt is »alkotmányértelmezést« kérnének az Alkotmánybíróságtól. Ez pedig óhatatlanul oda vezetne, hogy az Alkotmánybíróság magára vállalná a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is és — az Alkotmányban rögzített államszervezeti elvekkel szöges ellentétben — egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki” (ABH 1990, 136, 138.). (Ehhez én teszem hozzá, hogy az Alkotmánybíróság ezen áláspontjával nem értettem és ma sem értek egyet. Szerintem igenis az Alkotmánybíróságnak kellett volna feloldania ezt az alkotmányjogi kollíziót) 3. Aztán a Gyurcsány-kormány idején ismét módosították a Btk-t 2008. február 18.-án. Az ekkor hivatalban lévő Sólyom László köztársasági elnök (akiről ugyancsak a legnagyobb tisztelet hangján tudok beszélni) elődjéhez hasonlóan szintén nem írta alá a törvénymódosítást és ugyancsak előzetes normakontrollt kezdeményezett. És az Alkotmánybíróság - akárcsak öt évvel korában - ezúttal is azonosuli tudott a köztársasági elnök indítványával és ugyanarra az eredményre jutott, mint korábban. A 95/2008. (VII. 3.) AB határozatában megint megsemmisítette a gyülöletbeszéd szankcionálására vonatkozó törvényi szabályozást, ezúttal is erősebb alkotmányos jognak minősítve a véleménynyilvánításhoz fűződő jogot az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joghoz képest. Az Alkotmánybíróság mindkét határozatában azt az álláspontot foglalta el, hogy (mindkét esetben) sokkal inkább sérül a véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos jog, mint az emberi méltóság alkotmányos joga. 4. A Gyurcsány-kormány parlamenti többsége a Btk.-ban történt (és később megsemmisített) törvénymódosítás mellett a Ptk-t. is módosította. A polgári jog vonatkozásában a gyületbeszéd büntethetősége érdekében a "személyiségi jog"-ot próbálta kiterjeszteni. Sólyom László ezt sem írta alá, ezt is normakontrolra külddte és megint csak neki adtak igazat a 96/2008. (VII. 3.) AB határozatában. Az Alkotmánybíróság, helyt adva az indítványnak megállapította, hogy a személyiségi jog kiterjesztése aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Ezért a Ptk. ki nem hirdetett módosítását is megsemmisítette. (Tehát négy AB határozat esetében egszer nem döntöttek. Három esetben viszont a véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos jogot erősebb jognak ítélték az emberi méltósághoz képest)

Jenő Ferincz 2014.07.06. 08:48:08

Az alkotmánybírósági határozatok hivatkozása kapcsán mondanék még egy érvet: Maga a bírósági eljárás is alkotmányjogilag aggályos nekem abból a szempontból, hogy lényegében összemossa az Alkotmánybíróság, a törvényalkotó és a (rendes) bíróság feladatköreit és jogállásait. Lényegében a a bíróságot kimozdítja abból az alkotmányos alaphelyzetéből, amely azt tartalmazza, hogy a bíróság mintegy kívülállóként döntsön a vádról. A bíróságnak (véleményem szerint) ezt az eljárást el kellett volna utasítania. Részben azért, mert - mint azt már mondottam, előbb az Alkotmánybíróságnak kellett volna, kellene ezt az alkotmányjogi kollíziót feloldania, majd ezen alkotmánybírósági döntés alapján a törvényalkotóra hárulna a megfelelő törvény szabályozás. De az Alkotmánybíróság érdemi döntésének, valamint a törvényalkotó mulasztásának következtében a bíróság már magával az eljárásával gyakorlatilag (mégha csak részben is) átvette mindkét hatalmi ág feladatát és hatáskörét, majd ez alapján alkotta meg az ítéletben megnyilvánuló saját prekoncepcióját. Mindez így a maga összességében vbéleményem szerint sérti a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos alapelvet, de aggályossá válik a pártatlan bírósághoz való jog is. Ugyanis álláspontom szerint a pártatlanság egyik alapvető követelménye, hogy a bíróság ne vonja el, ne vegye át más hatalmi ág alkotmányos hatáskörét, mert ezek a hiányosságok bírói ítélettel nem pótolhatók és nem helyettesíthetők. Véleményem szerint ez esetben pedig ez történt. A bíróság azzal, hogy az eljárásában összekeveredett a törvényalkotói feladatkör, valamint az alkotmánybírósági hatáskör, kimozdult abból az állásából, hogy kvázi kívülállóként ítélje meg az ügyet.

Zsuzsa Sandor 2014.07.06. 17:50:44

Az AB döntések felsorolását nagyon köszönöm. Én nem voltam elég szorgalmas, hogy utánanézzek. Az azonban tény, hogy mindegyik döntés a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos és egyik sem érinti a Btk. 333. §-át - mármint konkrétan nem. Amivel nem értek egyet, az az, hogy a bíró átvette volna a törvényhozói hatalmat. Ezt már csak azért sem tehette, mert a törvényalkotó létrehozta, megalkotta ezt a bűncselekményt. A bíró tehát megmaradt a jogalkalmazás keretén belül. Ügyet ilyen esetben nem "utasíthat el", ilyen jogi, illetve eljárásjogi lehetősége nincsen. Arra valóban volna lehetőség, hogy ha alkotmányellenesnek vél egy rendelkezést, akkor az AB-hoz forduljon. De ez esetben nem érezte annak, így a törvény alapján döntött. Ehhez azért tartozik még egy adalék is. Az OBH-ban olyan utasítás-tervezet van készülőben (vagy már el is készült), hogy a bírák minden olyan határozatukat, amelyben az AB-hoz fordulnak, vagy az EU bírósághoz, el kell küldeniük a törvényszék elnökének, illetve az OBH-nak. Lehet találgatni, hogy mi a célja ennek az intézkedésnek. Mert hogy nem pusztán az adatbázis létrehozása, az biztos. Ahhoz elegendő lenne a lajstromban jelölni, hogy a felfüggesztésnek ilyen oka volt. Itt azonban sejtésem szerint egészen más mögöttes ok szerepel. Szerintem ki lehet találni, hogy mi.

Jenő Ferincz 2014.07.06. 18:23:55

Az AB döntéseknek számomra van egy olyan olvasata, hogy az Alkotmánybíróság szerint a törvényalkotónak kellett volna feloldania a szólásszabadság és az emberi méltóság ütközését. És bár valóban történt törvényi szabályozás, de - szerintem - ez az ütközés továbbra sem lett feloldva. Ezért is úgy gondolom, hogy az ítélet ezt a hiányosságot is pótolta. Mégha áttételesen is. Ezért gondoltam azt, hogy a bíró átvette a törvénalkotó szerepét. Hiszen az ítéletben olyant is megfogalmazott (a bírói döntésében), amely szerintem a törvényalkotó felelőssége, hatásköre és kötelezettsége lett volna. Mármint a két alkotmányos alapjog ütközése kapcsán)

Jenő Ferincz 2014.07.06. 18:53:07

Ami pedig az OBH-t illeti, ha már szóba került: Kénytelen vagyok megint alkotmányjogászkodni: alkotmányjogi értelemben az OBH, mint jogintézmény nem is létezik. Ezért is különösen érdekes ez az általuk megalkotandó tervezet. Az OBH-t a a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi) hozta létre. Csakhogy ez a törvény több szempontból is súlyosan alkotmánysértő. Közjogi értelemben is többszörösen. Benne van a Bszi. preambulumában: az Alaptörvény 25—28. cikke alapján a következő törvényt alkotja… Viszont az alaptörvény is alkotmányellenes. Egyrészt közjogilag, másrészt tartalmában. És a Bszi egyrészt azért is alkotmánysértő közjogilag, mivel az alkotmányellenes alaptörvényen alapul. Azon az egyébként már önmagában is többszörösen alkotmányellenes alaptörvényen, amely a Bszi. megalkotásakor még nem volt hatályos, hiszen csak 2012. január 1.-jén lépett hatályba, míg a Bszi-t már 2011-ben megalkották. Tehát a Bszi. olyan felhatalmazó normán alapul, amely a Bszi. megalkotásakor még nem is létezett. Teljesen mindegy, hogy addig már megalkották, de mivel akkor még nem lépett hatályba, ezért ez az alaptörvény – a többszörös alkotmányellenessége ellenére – lényegében, gyakorlatilag és jogilag egyaránt nem létezett. Nem létező normára pedig nem lehet másik norma megalkotását alapítani. Ezért alkotmányosan a Bszi. sem létezik, a Bszi. is alkotmányellenes. De a Bszi. közjogi alkotmányellenessége más szempontból is fennáll. Ugyanis a Bszi.-t is a zárószavazás keretében több szempontból érdemben módosították. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, hogy magának a jogalkotási eljárásnak az alkotmányosságát is vizsgálja és dönt a formai hibás törvényhozási eljárás alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában kifejtette: A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. (...) Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály (...). (ABH 1992, 77, 85.) Az Alkotmánybíróság több határozatában részletesen foglalkozott a közjogi érvényesség eseteivel. A 29/1997. (IV. 29.) AB határozatában kifejtette, hogy a formai hibás törvényhozási eljárás megfelelő indítvány alapján a jövőben alapot ad a törvény kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítésére.(ABH 1997, 122.) A határozat indokolása szerint a megsemmisítés alapja a közjogi érvénytelenség, amely a norma formai alkotmányellenességének egyik változata. (ABH 1997, 122, 128.) Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság megismételte azt a korábbi határozatában foglalt tételt, melynek megfelelően a jogalkotás során elkövetett eljárási alkotmánysértés önmagában megalapozza a törvény megsemmisíthetőségét. (ABH 1997, 331, 332.) Az indokolás pedig újfent megállapította, hogy a súlyos eljárási szabálytalanság közjogi érvénytelenséget idéz elő. Az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában a hivatkozott határozatokra utalva leszögezte, hogy a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. (ABH 1999, 325, 349.) Az Alkotmánybíróság 8/2003. (III. 14.) AB határozatában alkotmányos követelményként azt is meghatározta, hogy jogalkotásra csak a jogbiztonság alkotmányos elvének megfelelően kerülhet sor. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás (...) ésszerű rendben történjék (...). (ABK 2003. március, 90.). A Bszi. zárószavazás előtti módosító javaslatának elfogadása tehát nem járult hozzá az Alkotmánnyal való összhanghoz, hanem kifejezetten a jogbiztonságot sértő szabályozási helyzethez vezetett. Mindezek alapján megállapítható: A Bszi. megszavazásakor a zárószavazás előtti módosító javaslatok koncepcionális változást tartalmaztak. A zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására és elfogadására a Házszabálynak a közügyek érdemi megvitatásának, a köz érdekében végzendő képviselői tevékenységnek, ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlásnak garanciáját képező, a jogalkotás ésszerű rendjével ellentétesen került sor, ami egyben a jogállamiság sérelmét eredményezi. Arra tekintettel, hogy a Bszi. zárószavazás előtti módosító javaslata a törvényjavaslat számos rendelkezését és azon belül alapvető jelentőségű, elvi szabályozási részét is érintette, nem állapítható meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtása nélkül a törvényjavaslat újratárgyalásával vagy záró módosítás nélkül; milyen tartalommal került volna elfogadásra, ezért - ahogy az alaptörvény esetében - a Bszi vonatkozásában is fennáll ebből a szempontból is a közjogi alkotmányellenesség. És mivel a közjogi alkotmányellenesség esetén a törvény érvénytelensége visszamenőleges hatályú ahatálybalépésének idejére, ezért az is kimondható, hogy alkotmánysértő törvény alapján az OBH alkotmányosan nem is jöhetett volna létre. Vagyis az OBH, mint intézmény létezése alkotmányjogilag megkérdőjelezhető. Ebből következően a tervezetüknek már önmagában maga a ténye is megkérdőjelezhető és aggályos alkotmányjogi szempontból.

Jenő Ferincz 2014.07.06. 19:18:47

Hát igen. Van elképzelésem, hogy miért kell a bírónak elküldenie az alkotmányosságai aggályait az OBH-nak és/vagy a törvényszék elnökének. (Megjegyzem itt zárójelben, hogy mivel a Bszi. az előbbi kommentemben kifejtetek miatt alkotmánysértő, ezért - szintén alkotmányjogi alapon - megkérdőjelezhető és vitatható az a törvényalkotói szabályozás, amelyik a városi bíróságokat, járásivá, a megyeieket törvényszékké, a Legfelsőbb Bíróságot pedig Kúriává nevezte át) Az az szabályozás, hogy a bírónak kvázi a felettesei számára is meg kell küldenie az alkotmányossági aggályait, sérti a bírói függetlenség elvét. A bíró bármilyen döntését alkotmányosan csak a jogorvoslati eljárásban lehet vitatni és vizsgálni. Amíg az adott bíró előtti szakban van egy ügy, addig abba a bírói szakba alkotmányosan nem avatkozhat bele senki. Sem a felettese, sem az alkotmányosan aggályos OBH. Azzal, hogy meg kell küldenie a bírónak az aggályait, már önmagában a megküldésre való kötelezéssel is beleavatkoznak az adott bíró előtt folyamatban lévő ügybe. Ez pedig igenis sérti a bírói függetlenség alkotmányos jogelvét. Vagyis ez az utasítás igenis súlyosan alkotmánysértő. Az Alkotmánybíróság kifejezetten nyomatékosította, hogy az Abtv.38.§.(1) bekezdésébe foglalt, az alkotmánybírósági eljárás megindítására irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség része. [lásd: 42/2005.(XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 514-515.] A bírónak mindenkitől – más bírótól is – függetlennek kell lennie, függetlenségét garanciáknak kell biztosítani minden befolyásolás ellen, származzék akár az külső hatalmi jogkör gyakorlásától, akár a bírósági szervezeten belülről. Az Alkotmánybíróság állandó és következetes álláspontja, hogy az Alkotmány 50.§.(3)bekezdése alapján a minden külső befolyásolástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll. [Így: 53/1991.(X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266, 267; 38/1993.(VI.11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261; 17/1994.(III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 86; 45/1994.(X.21.) AB határozat, ABH 1994, 254, 256; 627/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 767, 769]. Mindezek alapján tudom javasolni a bíróknak, hogy egységesen tiltakozzanak ez ellen. Ezt megtehetik. Alkotmányos joguk van hozzá. Főleg, hogy alkotmányos jogaikban akarják őket korlátozni.