Volt nekem egy szép fehér Iphone 5-ös telefonom. Kedveltük egymást ő meg én, immáron másfél éve. Úgy látszik túl hosszú volt neki a békés és boldog egymás mellett élés, mert nem bírta szuflával. Vagyis túl hamar lemerült az akkuja. Hiába töltöttem fel minden áldott este, másnap ebéd után már elszunyókált. Jelzem, én is híve vagyok a délutáni sziesztának, de tőle nem ezt vártam.

[caption id="attachment_5865" align="aligncenter" width="280"] Kép: technokrata.hu[/caption]

Így aztán kézen fogva elballagtunk egy magát Apple szerviznek álcázó kóklerhez. Ez utóbbi persze csak később derült ki. No meg az is, hogy a hozzá nem értés volt a kisebbik rossz a történetben.

Az üzletben, amelyben mindenféle használt és új mobilokat árulnak, a pirosan villogó „cégtábla” szerint Apple szerviz is működik. A pultnál egy készségesnek látszó fiatalember „mivel szolgálhatok” kérdésére elmondjuk, hogy ki kellene cserélni az akkut a telefonomban.

Nem gond, mondja ő, jöjjünk vissza egy óra múlva, addigra kicseréli.

Szép tavaszi idő, kellemes kávézgatás férjecskével, az élet szép, a kávé jó, alig egy óra és miénk újra az egész digitális világ. Hittük mi.

[caption id="attachment_5866" align="alignleft" width="220"] Kép: idokep.hu[/caption]

Visszatérve a Váci út 28. szám alatt lévő boltba (a címet nagyon tessék megjegyezni!), az akkor még mindig készségesnek látszó eladó közölte, hogy tényleg rossz volt az akku – ezt tudtuk, azért voltunk ott – ő ki is cserélte, de azóta nem működik a telefon. El kell küldje a szervizbe. Cseppet se aggódjunk, valami érintkezési hiba lehet, a technikus kolléga holnapra megcsinálja. Picit azért aggódtunk.

[caption id="attachment_5867" align="alignright" width="325"] Váci út 28.[/caption]

Technikus kolléga másnapra nem csinálta meg. Harmadnapra sem. (Egy hét után sem.) Én egyre bénábbnak éreztem magam telefon nélkül, őrizgetve a puszta SIM kártyámat, így negyednapra virradva mondám, kéne nekem addig is kölcsönbe egy telefon. Ekkor a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető, ellenben atlétatermetű üzletvezető, vagyis maga a tulajdonos is megjelent a színen és közölte, hogy csak egy nyomógombos régi telefont tud kölcsönadni. Mit kezdjek én azzal, kérdeztem buta fejjel? A naptáramat, az emlékeztetőimet, a telefonszámaimat, vagyis mindazt, ami az említett buta fejemből hiányzik, a telefonom tárolja. Ezért hívják őt okos telefonnak.

[caption id="attachment_5868" align="alignleft" width="300"] Kép: szetszedtem.hu[/caption]

Hosszas huzavona után úgy adtak egy használt Iphone 4-es telefont, hogy kifizettem a vételárát azzal, hogy amikor készen lesz az én kis 5-ösöm, ők visszaveszik a 4-est. Persze ugyanennyiért, mondom én. Azt már nem, üzeni ekkor már telefonon az atlétatermetű tulaj a Kispultosnak. Ekkor kissé eldurrant az agyam, és a hangom is kezdett emelkedni. A Kispultos újra telefonált, na jó, mondta az atlétatermetű, akkor ugyanannyiért. Kispultos elém tett egy szabvány adásvételit, amelyikben benne volt, hogy ha visszahozza a kedves vevő a megvásárolt mobilt, természetesen nem tudják ugyanannyiért visszavásárolni. Hülye jogász mindent elolvas, mielőtt aláír. Kispultos nyugtatgat, hogy mindegy, mi van odaírva, hisz megbeszéltük. Nem nyugodtam meg. Szépen átírogattam a szabvány-szerződés szövegét, otthagytam 40 rongyot és elhoztam a 4-est.

[caption id="attachment_5869" align="alignright" width="300"] Kép: partnerportal.egzinet.hu[/caption]

Mintegy 10 nap múlva érkezett vissza a technikustól az én szép fehér mobilom. Havaj-dizsi, gyorsan töltsünk vissza rá mindent a „felhőből” (ICloud a becsületes neve ennek a felhőnek, ahol az elmentett adatok tárolódnak)! Minden szuper, naptár, kontaktok, email-ek rendben.

 

Ám! Az én kis telefonom az istennek sem akar felkapaszkodni a hálózatra. A WiFi-t látja, a T-mobil 3G-t meg nem. Sem a saját SIM kártyájával, sem másikkal.

Műsor újra indul: Kispultos szerint kontakt hiba, majd a technikus, majd holnap, nem gond. De. Gond. Egy akkucsere okán szétbarmolták a telefonomat.

Újabb napok. Újabb egy hét. Ekkor egyesítjük házastársi erőinket és behatolunk a Váci út 28. szám alatti boltba (a címet nagyon tessék megjegyezni!). Most azonnal akarok egy hibátlan, az eredetivel egyező telefont. Most nem lehet, mondja Kispultos. Miért is nem? Jöjjenek vissza holnap, akkorra hozunk egy másik telefont.

Megmakacsoljuk magunkat. Nem holnap. Most. Most nem lehet. Hívja a „főnököt”, de nem hagyja, hogy mi beszéljünk vele. Később hagyja. Jobb volt, amíg nem hagyta. A főnök otromba, most ő nem ér rá. Mi sem. Kiabálás, ordibálás. Kölcsönösen. Nem kistermetű férjem és szintén nem szilfid jómagam betöltjük a parányi boltot. Elálljuk az ajtót. Vevők jőnek, kopogtatnak. Zárva vannak, szólunk ki a csak résnyire nyitható ajtón. Hallom, amint kintről az egyik vevő mondja: úgy látszik NAV vizsgálat van.

[caption id="attachment_5871" align="aligncenter" width="300"] Kép: jonapotkivanunk.hu[/caption]

Isteni szikra! Mondom Kispultosnak, akkor most hívom a NAV-ot. Vagy a rendőrséget. Melyiket szeretné? A NAV hatásosabbnak bizonyult. Telefonálok. (Úgy teszek, mintha…)

Kispultos is telefonál. Eléggé rémült arccal. A főnöknek. Akiről időközben kiderül, hogy azért nem ér rá, mert a szomszédos non-stop delicatess boltban üldögél. Mert az a bolt is az övé. A NAV mind a tíz ujját megnyalhatná, ha átnézhetné a két bolt számláit.

Némi összevissza hazudozás után Kispultos közli velünk, hogy fél óra múlva itt lesz a telefonom, vadonatúj alaplappal, csak a háza marad a régi.

Szép tavaszi idő, kellemes kávézgatás férjecskével, az élet már nem olyan szép, a kávé közepes.

A kölcsöntelefont visszavették, a 40 rongyot visszakaptam. Nem kell semmit fizetni, mondta Kispultos. Adott egy új tokot (a régi a nagy sietségben ott maradt a technikusnál). Az új akku és a gyakorlatilag új telefon is ingyen volt. Győztünk.

Igaz, phürroszi a győzelem. Ráment három hetünk, szembesültünk a szolgáltató pofátlanságával, átlátszó hazugságokat hallgattunk, majd ordibáltunk, fenyegetőztünk, idegeskedtünk. És újra kénytelenek voltunk rájönni: fényévnyi távolságra vagyunk Európától.