Én az amerikai „tárgyalásos” filmek nagy kedvelőjeként izgatottan vártam, mikor ülünk be egy esküdtszéki tárgyalásra. Nem is nagyon értettem, miért kaptam azt a választ, hogy nem valószínű, hogy ilyenre sor kerülne ottlétünk alatt. Később néztem utána, hogy az amerikai tárgyalásoknak kevesebb mint tíz százaléka zajlik esküdtszék előtt, az ügyek több mint kilencven százalékát vádalkuval zárják le. 

Ha nem létezne a vádalku, az amúgy is örökös problémákkal küzdő igazságszolgáltatás csődöt mondana. Ha csupán harmadára csökkenne a vádalkuk száma, az nagyjából 400 százalékkal emelné meg az esküdtszéki tárgyalásokat, és ez szétzúzná az állandóan nehézségekkel küzdő igazságszolgáltatási rendszert.

Fotó: Soós Lajos MTI

Nálunk nem létezik az amerikai vádalkunak az a legismertebb fajtája, amely szerint a terhelt egy kevésbé súlyos bűncselekményben ismeri el a bűnösségét, és az ügyész csak emiatt emel vádat. A magyar jogban az nem lehet alku tárgya, hogy mondjuk emberölés helyett csak súlyos testi sértés legyen a vád.

• Mit jelent akkor a magyar hatályos jogban az úgynevezett vádalku,
• miért megy bele a vádlott,
• miért ajánlja fel az ügyész,
• vagy kezdeményezi bármelyik érintett fél,
• kinek jó,
• mik az előnyei és mik a hátrányai,
• mi a célja egyáltalán?

Az utolsó kérdésre a legegyszerűbb a válasz. A cél kétségtelenül a büntetőeljárások gyorsítása – csakúgy, mint Amerikában.

A Büntetőeljárási törvény (Be.) részletesen szabályozza az úgynevezett „vádalku” lehetőségét és módját. Ennek hivatalos neve: egyezség a bűnösség beismeréséről.

Ha az egyezség létrejön, megállapodnak abban, hogy milyen büntetésre/intézkedésre tesz majd az ügyész indítványt.

A toábbiakat lásd ITT