Álhumanizmus?
2013. július 21. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Álhumanizmus?

Nem először lángol fel itthon az eutanázia körüli szenvedélyes vita. Most éppen az váltotta ki, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt a népi kezdeményezést, amely elvileg orvosi részvétellel megteremtené az eutanázia lehetőségét. Azért csak „elvileg”, mert egy népi kezdeményezés csak arra elegendő, hogy a parlament napirendre tűzze a témát, a kérdés eldöntése azonban az országgyűlés kezében van.

 

[caption id="" align="aligncenter" width="215"]Eutanázia maszol.ro[/caption]

A magyar büntetőjog történetében két olyan ügy volt, amely korábban is felszította az indulatokat. 1993-ban egy édesanya végzett nagyfokú fitzikai fájdalommal járó, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő 11 éves gyermekével, a gyermek kérésére. Az eutanáziára hivatkozó anyát a Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy a szabadságvesztést az anyának le kell töltenie. Végül Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök az anyát kegyelemben részesítette: felfüggesztette a büntetés végrehajtását.

[caption id="" align="alignright" width="132"]Kegyes halál bezzeganya.postr.hu[/caption]

A kegyes halál kérdése 2001-ben került újból az érdeklődés középpontjába, az úgynevezett fekete angyal-ügy kapcsán. A Nyírő Gyula kórház volt nővére saját elhatározása alapján „segített” a halálba gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, végstádiumban lévő betegeket. A Fővárosi Bíróság ítéletében kimondta, hogy a nővér tette akkor sem lenne eutanáziának tekinthető, ha azt a törvény lehetővé tenné. A „fekete angyal” jogerősen 11 évi fegyházbüntetést kapott.

A mostani népi kezdeményezés kapcsán a KDNP országgyűlési képviselője azonnal kijelentette: „a KDNP az eutanázia aktív és passzív formáját egyaránt elutasítja, törvényellenesnek tartja, és a parlamentben soha nem fog ilyen jogszabályt megszavazni.” Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke pedig sajtótájékoztatóján példátlannak minősítette a kezdeményezést, hangsúlyozva, hogy az orvos az élet védelmére esküszik fel, és minden ezzel ellentétes cselekedete súlyos etikai vétség.

A hirtelen felindulásból nyilatkozó urak azonban megfeledkeztek azokról a törvényi rendelkezésekről, amelyek Magyarországon is lehetővé teszik a passzív eutanáziát, noha álságosan nem használják ezt az elnevezést.

Az egészségügyről szóló törvény immáron 15 éve biztosítja az ellátás visszautasításának jogát. A jogszabály szerint a súlyos betegségben szenvedő, gyógyíthatatlan beteg – szigorú eljárási szabályok betartása mellett – visszautasíthatja az életmentő, vagy életfenntartó beavatkozást akkor, ha betegsége, megfelelő ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet. Ez pedig vitathatatlanuk a passzív eutanázia engedélyezése.

[caption id="" align="alignleft" width="270"]öngyilkosság index.hu[/caption]

A Büntető Törvénykönyv is enyhébben ítéli meg a halálba segítés bizonyos eseteit az „átlagos” emberölésnél. A Btk. ezt öngyilkosságban közreműködésnek nevezi és 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, szemben az emberölés bűntettével, melynek büntetési tétele 5-15 évig terjed. Az aktív eutanáziát ugyancsak enyhébben ítélik meg – többek között – Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, Dániában és Svájcban, ahol a törvény ismeri a „kívánságra ölést”.

Európában Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Svájcban a törvények – ugyancsak szigorúan megszabott feltételek mellett - lehetővé teszik az aktív-, Dániában és Angliában a passzív eutanáziát. Az USA-ban három államban legális az öngyilkossághoz nyújtott orvosi segítség.

Az a vélemény, amely szerint az eutanázia erkölcsi szempontból megengedhető, egészen Szókratészig, Platónig és a sztoikus filozófusokig vezethető vissza. A kegyes, vagy szép halál tiltása, vagy engedélyezése mindenekelőtt filozófiai, etikai, társadalmi kérdés. Az eutanázia hívei szerint az embernek nemcsak az életéhez, hanem a szenvedéstől való megszabaduláshoz, az emberhez méltó halálhoz is joga van.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága óvatosan foglalt állást a kérdésről: az államok nem kötelezhetők arra, hogy törvényben biztosítsanak büntetlenséget a gyógyíthatatlan beteg öngyilkosságában közreműködő személyeknek. Ugyanakkor a bíróság kifejtette, hogy a demokratikus államok jogfelfogása jelentős átalakuláson megy át, és egyre kiterjedtebben érvényesül a betegek önrendelkezési joga.

[caption id="" align="aligncenter" width="288"]Emberi Jogi Bíróság itthon.ma[/caption]

Nem bölcs dolog tehát az első indulattól vezérelt kijelentések megtétele. Ki kellene már egyszer próbálni, milyen az, amikor hagyják, hogy a társadalom tagjai is megvitathassanak egy őket érintő témát.

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr837442758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeiff 2021.02.26. 00:02:47

Szerintem a "kegyes halála" témát három részre kell bontani.
(Nem vagyok jogász)
1) Ki a menthetetlen?
2) Mi az emberhez méltatlan állapot?
3) Miért bűn az önpusztítás, vagy annak segítése?
Kifejtve:
-1) Ki menthetetlen? A lényeg: Nem ugyan az a beteg, és bárki más számára. Mert szerintem senkinek sincs joga valakit menthetetlennek tekinteni. KIVÉVE a betegnek saját magát, ha már emberhez méltatlanul kevés a mentési esély. Az orvos mint "bárki" nem tekintheti menthetetlennek a beteget. DE! Ha szakterülete a betegség, akkor kötelessége a gyógyulás esélyeit ismertetni a beteggel. És valahol, talán 1% alatt, az már nem tekinthető emberhez méltó esélynek.
-2) Mi az emberhez méltatlan állapot? Én nem tudom definiálni. De amikor csak a közül választhat a beteg, hogy pokoli fájdalmai vannak, vagy értelmes tudat nélkül elkábítva létezik, szerintem az már biztosan nem az.
-3) Miért bűn az önpusztítás? Mert az ember kap is, és ad is a környezetének. Az önpusztító ember ezt az egyensúlyt megborítja. De kérdem: Mit kaphat még az az ember, akinek nem tud sem emberhez méltó gyógyulási esélyt, sem emberhez méltó állapotot adni a környezete? Szerintem, ez esetben már nem tekinthető bűnnek az önpusztítás, sem annak segítése.
süti beállítások módosítása