Hányszor halljuk egy-egy bűntett kapcsán a „közvélemény” hangján, hogy „tartsák élete végéig kenyéren és vízen”, vagy, hogy „rohadjon csak a börtönben élete végéig az ilyen” és ehhez hasonlókat. Pedig a börtönbüntetésnek nem a bosszú a célja. Senki nem válik jobb emberré attól, ha minden emberi méltóságától, emberi jogától megfosztják, ha kínzásnak, megalázó vagy embertelen bánásmódnak teszik ki.
Kép: HVG
A törvény úgy fogalmaz: „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.” A büntetést ezért úgy kell végrehajtani, hogy az azzal járó joghátrányon túl „elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását”. Ez utóbbi célt a börtönben végzett szakképzéssel, oktatással és munkáltatással lehet elérni.
Vajon ezeknek a törvénybe foglalt ideális elvárásoknak mennyiben felelnek meg a mai börtönviszonyok?
Ma Magyarországon mintegy 18 ezer ember ül börtönben. Közülük átlagosan csak minden második dolgozik. Börtönkeresményük a minimálbér egyharmada. Ebből levonják az ellátási költségüket és az esetleges egyéb tartozásukat (bűnügyi költség, kártérítés, stb.), így a legtöbb rabnak gyakorlatilag semmi pénze nem marad még arra sem, hogy mondjuk egy tusfürdőt vehessen magának. Ráadásul a rabok nem „munkaviszonyban”, hanem úgynevezett „büntetés-végrehajtási jogviszonyban” dolgoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a börtönben ledolgozott évek nem számítanak bele a majdani nyugdíjukba. Vajon mi tartaná vissza az újabb bűnözéstől azt az elítéltet, aki szinte egy fillér nélkül szabadul és a jövője is kilátástalan?
Kép: VS.hu
Mind Székely László ombudsman, mind a Helsinki Bizottság számos visszásságot tárt fel az egyes börtönökben. (Az utóbbi persze ezt csak addig tehette, amíg tavaly októberben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) egyoldalúan fel nem mondta az 1999 óta köztük volt megállapodást.) Egyúttal a BVOP a szigort növelve meg is nyírbálta a fogvatartottak jogait.
A miskolci börtönben évente 767 ezer motozást, 25 ezer zárka-ellenőrzést, 55 ezer ruházatátvizsgálást és 9 ezer csomagátvizsgálást hajtanak végre – írja a Helsinki Bizottság jelentése. Ez némileg aránytalannak tűnik ahhoz képest, hogy átlagosan egymillió vizsgálatból mindössze 8 esetben találnak tiltott tárgyat a raboknál.
Kép: Alba Regia - Prison
Az is a szigorítás jegyében és a tiltott tárgyak behozatalának megelőzésére hivatkozva történt legutóbb, hogy a „beszélőn” minden testi érintkezést – kézfogást, ölelést, puszit – betiltottak, akkor is, ha a foglyot a kisgyereke látogatja meg. E szigorú szabály ellenére a beszélőt követően minden elítéltet meztelenre vetkőztetnek, és úgy kell leguggolniuk az őrök előtt.
Az ombudsman jogsértésről adott számot a telefonhívásokkal kapcsolatban is. „A telefonálás percdíja belföldi díjzónában vezetékes telefonszám hívása esetén 81 forint, mobilszámnál 93 forint, ami többszöröse a piaci percdíjaknak. Annak tudatában, hogy a rabok a fizetésükből gyakorlatilag semmit sem kapnak meg, többségüknek önerejéből esélye sincs a telefonálás költségeit előteremtetni – írja az ombudsman jelentése - ami alkotmányosan visszás”. Mint ahogyan az is, hogy nem biztosítják mindenütt az elítélt és ügyvédje ellenőrzés nélküli beszélgetését, mert kamerával felszerelt helyiségben kell azt lefolytatniuk.
Kép: Átlátszó blog
És akkor még szót sem ejtettünk a börtönök iszonyatos túlzsúfoltságáról. Köztudott, hogy rabok százai fordultak a strasbourgi emberi jogi bírósághoz emiatt. A bíróság úgynevezett „pilot”, vagyis „mintaítéletet” hozott, amelyben kötelezte Magyarországot, hogy dolgozzon ki tervet a túlzsúfoltság megszüntetésére, az ugyanis sérti a megalázó vagy embertelen bánásmód tilalmát. Az új börtönök építéséről meg is született a terv, bár Németh Szilárd szerint „a családok támogatása megelőzi a börtönépítést”.
Nos, ebben igaza is lenne, ha kormánya legalább a családok támogatását valóban fontosnak tekintené.
Kép: Újbuda
VH
