Főbűn
2014. május 22. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Főbűn

Barátnőm, nevezzük őt egyszerűen Serzsónak, nem csak komoly jogi probléma elé állított, hanem még nyelvi elemzésre is kényszerített. De mit meg nem tesz az ember egy barátságért! (A jogi tanácsadásért járó honoráriumot majd később megbeszéljük.)

Lássuk először a „tényállást”. Ez a komolytalan asszony arra vetemedett, hogy amikor a társasház közös képviselője – a jogszabályoknak megfelelően, kötelességét teljesítve – kifüggesztette a ház faliújságjára a havi rezsicsökkentés összegét, nem átallott ahhoz megjegyzést fűzni. A megjegyzése egyébként nagyon kedves és udvarias volt: „köszönjük neked Viktor”.

[caption id="attachment_4315" align="aligncenter" width="339"]Rezsicsökkentés Rezsicsökkentés[/caption]

Egyszer csak levele érkezett, nem is akárkitől. No, azért nem Viktortól, hanem a közös képviselőtől. A levélíró „tulajdonosi bejelentésre” hivatkozva felkérte Serzsót, hogy ne használja véleménynyilvánításra a faliújságra kitett hirdetményeket. Ő csak közösképviselői munkáját végzi. Emlékeztette e renitens lakóját a közgyűlés által egyhangúan megszavazott határozatra (van neki rendes iktatószáma, meg alszáma, meg dátuma, szóval komoly dolog). Ez a határozat pediglen kimondja, hogy „tilos firkálni a közös képviselet által, a faliújságra kitett tájékoztatókra, hirdetményekre”. Aki pedig mégis ilyesmire vetemedne, az ellen rendőrségi feljelentést kell tenni.

 Rendőrség

Kép: szegedcafe.hu

Hát itt kapcsolódtam be én ebbe a bonyolult, jogilag is nehezen értelmezhető történetbe. Serzsó ugyanis mazochista típus lévén válaszában igen helyesnek tartotta a rendőrség értesítését és azóta is otthon várja a fakabátokat. Pedig a közös képviselő nagyon engedékeny hangulatában lehetett, mert – ez esetben kötelességét megszegve, a közgyűlés határozatát semmibe véve - azt ígérte: most még nem tesz feljelentést. De hát nem úgy van az! Mégsem szeghet meg saját elhatározásából egy ilyen fontos közgyűlési határozatot! És mi lesz a jövő hónapban, meg az után, ha ez így folytatódik?

Egy alapos jogász – mint amilyen én vagyok – mindenekelőtt grammatikailag értelmezi a vitatott kifejezéseket.

Mit is jelent a firkálás? Jelenthet ábrákat, rajzokat, intellektustól függően egyszerűbbeket, vagy bonyolultabbakat. (Tudták, hogy a firkálás fő előnye az, hogy elűzi szorongásunkat? Fogadok, hogy ezt Serzsó se tudta, bármilyen rettentő okos is.) De jelentheti azt is, hogy valaki „rángatva ír, csúnyán, olvashatatlanul”. Mondd Serzsó, de őszintén, rondán írtál Viktornak?

[caption id="attachment_4317" align="alignright" width="200"]Firkálás Firkálás
Kép: noiportal.hu[/caption]

És az irkálás? „Futtában irogat, például kontár röpiratokat, ostoba költeményeket hevenyészve összecsap.”

Namármost. Tisztázzuk, hogy a „Köszönjük neked Viktor” firkálás, avagy irkálás. Amennyiben a tulajdonostársak által olvashatóan kerültek a hirdetményre ezek a hálás szavak, úgy igazán nem nevezhetjük firkálásnak. Márpedig olvasható volt, hiszen a feljelentő tulajdonostárs tisztán ki tudta betűzni a feliratot.

Ha mégsem lenne mindenki számára meggyőző ez az okfejtés, végig kell járnunk a jog útvesztőjét is. Mire gondolhatott a tisztelt közgyűlés 2 956 igennel szavazó tagja, amikor a rendőrséget emlegette.

Volna a Btk.-ban irka-firka nevű bűncselekmény? Határozottan állíthatom, hogy nincs. Az elkövetett cselekmény „tárgyi súlyára” tekintettel logikusabb a szabálysértések körében keresgélni. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy legalább egy szabálysértés kell ahhoz, hogy a rendőrség ráugorjon egy ilyen elvetemült elkövetőre.

Mit szólnának például a garázdasághoz? „Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el.” De ugyan ki az, akiben megbotránkozást kelthetnek a Viktorhoz írt köszönő szavak? Ezt a lehetőséget tehát kizárhatjuk.

[caption id="attachment_4318" align="alignnone" width="420"]Garázdaság Garázdaság Kép:2424.hu[/caption]

Netán szándékos rongálás lenne? De ahhoz meg az kell, hogy az elkövető cselekménye következtében egy értéket képviselő tárgy megsemmisüljön, vagy megrongálódjon. Hogy a Hirdetmény, mint „tárgy” nagy értéket képvisel, az persze vitathatatlan. No de se meg nem rongálódott, se meg nem semmisült. A törvényben előírt szabvány szerint, eredeti állapotában most is ott virít a faliújságon. Akkor ez se jó megoldás.

Persze van még olyan szabálysértés, ami azért szóba jöhet. Az a neve neki, hogy „szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma”. De hát Serzsó nem azt írta a Hirdetményre, hogy „B…d meg Viktor!”

[caption id="attachment_4319" align="aligncenter" width="285"]Szex Kép: privatkopo.hu[/caption]

Hogy is írhatott volna ilyet! Hiszen ő is, akárcsak mi mindannyian: magyarok, polgárok, a zemberek hálásak vagyunk a rezsicsökkentésért. Ezért rebegünk köszönetet Viktornak minden lehetséges módon és helyen. Igaz Serzsó?

[caption id="attachment_4320" align="aligncenter" width="460"]Rezsicsökkentés Kép: egyenlito.blog.hu[/caption]

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr847443006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jenő Ferincz 2014.05.23. 10:34:49

Ez az eset is arra világít rá, hogy mostani jogrendünk mennyire eldeformált lett és eltorzulttá vált. A jogrendünk egészét már sokkal inkább a káosz és az anarchia jellemzi. Valami egészen elképesztő jogi abszurdítás az, hogy egyáltalán csak elvileg felvetődhet az, hogy valakit joghátrány érhessen azért, mert a véleményének hangot adott, ill. élt az alkotmányos jogával. Miközben az jóformán senkiben sem merül fel, hogy az ok-okozati összefüggés vonatkozásában mi indukálta ezt a véleményt. Jogi alapelv, hogy saját felróható magatartására alappal senki sem hivatkozhat. Az állam sem. Egy alkotmányos jogállamban (ez most nem éppen jellemző ránk) az fel sem merülhet, hogy ez ne vonatkozna az államra. Ugyanis itt az állam az első számú felelős. Törvényalkotási jogával - aktuálpolitikai érdekből - visszaélve erőszakkal beleszólt egy (valamennyi) társasház magán- és belső életébe és olyan ténykedés megtételére kötelezte őket, amely azontúl, hogy nem igaz, valójában csak a hatalom poliikai érdekét érdekét szolgálja. Ezt az is alátámasztja, hogy még azt is meghatározták, hogy milyen formában, mekkora méretben, milyen betűtípussal és egész pontosan mit kell kiírni. Ha tényleg az lenne a lényeg, hogy a valóságos megtakarítást kell a tulajdonosok tudomásra hozni (véleményem szerint ez önmagától is megtenné a közös képviselő, ha igaz lenne), akkor egyrészt nem kötelezné és kényszerítené a közös képviselőket és a tulajdonostársakat ennek megtételére, nem határozná meg valamennyi formai és alaki szempontot, nem fűzne hozzá szankciót. Tehát az állam nem jogot biztosít, nem tájéákoztat, hanem erőpoltikát alkalmaz, hogy mindent elkövessen annak az érdekében, hogy a saját érték(telen) rendjét az agymosás ilyen formájának keretében, akár erőszakkal is beleverje az emberek fejébe. Még az sem számít, hogy sem közgazdaságilag, sem a szolgáltató ténykedését szabályozó szakmaiságnak sem felel meg semmilyen tekintetben. A törvényalkotó elvonta a társasházak önrendelkezési jogát és ezáltal önhatalmúlag felruházta magát azzal, hogy felülről, erőfölényével visszaélve, hatalmi szóval maga döntsön arról, ami kizárólag csak a tulajdonostársak közösségét illeti meg. És ennyi jogsértéssel szemben most az lett a kardinális kérdés, hogy valaki mert élni a véleménynyilvánítás alkotmányos jogával? Tiszta őrültekháza.
süti beállítások módosítása