Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ezt a hangzatos címet adta egy minap kiírt pályázatának. Akár másfél millió forintot is kaphat az, aki a projekt céljainak megfelelő programokat szervez. Dícséretes.

„A Kormány szívesen karol fel olyan civil kezdeményezéseket, amelyek segítik a szülők és gyermekeik közötti korai kötődés kialakulását.” Ezt pedig az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, az „Ezer anya énekel” c. program fővédnöke mondta a Millenárison vasárnap.

Éppen azon a vasárnapon, amikor a Kettős Mérce jóvoltából nyilvánosságra került, hogy amikor a történetben szereplő kismama elhagyja a kórházat, az egy hetes csecsemőjét azonnal elveszik tőle.

Kép: Kettős Mérce

Mindezt azért, mert az elvált asszonynak alig volt jövedelme, nem jutott szociális bérlakáshoz, és végül hajléktalanszállóra került. Az őt segítő civil szervezet körbetelefonálta az országot egy anyaotthoni helyért. Hiába. Létezik ugyan egy Családok Átmeneti Otthona, de az már a honlapján közli, hogy ”nem a hajléktalanságból érkezőket tudja fogadni, hanem azokat a gyermekes családokat, akik átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe.”

A gyámhatóság azt találta az egyetlen megoldásnak, hogy nevelőszülőkhöz adják az újszülöttet, elszakítva ezzel az édesanyjától.

A Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint „gyermek a szüleitől csak saját érdekében választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.”

A gyámhatóság intézkedése ellentétes a Gyermekek jogairól szóló new-yorki egyezményben foglaltakkal is, pedig ez a dokumentum immáron tizennégy éve a magyar jog része. „Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges”. Vajon a gyámhatóság úgy véli, hogy az lenne a baba „mindenek felett álló” érdeke, hogy amúgy sem túl szép jövővel kecsegtető kis életét idegeneknél kezdje? És a törvény szava nem számít? Hiszen ezt a gyereketkizárólag a szegénység, a nincstelenség miatt akarják elszakítani az édesanyjától.

Feltételezem, hogy nem a new-yorki egyezmény beható ismerete, hanem „mindössze” az emberiesség vezérelte azt az ismeretlent, aki a kismamának és gyermekének felajánlotta jelenleg nem használt lakását és anyagi segítségét. A gyermekjóléti szolgálat munkatársai már ellenőrizték is, hogy vajon megfelelőek-e a lakáskörülmények. Kicsit bizarr ez a hivatali alaposság akkor, amikor sem az állam, sem az önkormányzat – bár mindkettőnek ez lenne a törvényben előírt kötelessége – egyetlen épeszű megoldást sem volt képes találni.

A történet happy end-del végződött. Az újszülött és mamája ideiglenesen otthonra talált. Egy ismeretlen jóvoltából.

Eközben csak Budapesten mintegy 3715 önkormányzati bérlakás áll üresen, kihasználatlanul.

Vajon a gyámhatóságnak eszébe jutott-e megkérdezni, hogy a saját illetékességi területén nincs-e legalább egyetlen ilyen, szociális célra igényelhető bérlakás?

Nem vagyok híve a „gondoskodó” államnak, abba a szocializmus már belebukott. De annak végképp nem, hogy a „családbarát ország” - saját törvényeit megszegve - a szegénységet, a hajléktalanságot kriminalizálva még jól bele is rúgjon azokba, akik már amúgy is a szakadék mélyén vannak. Különösen akkor, ha az illető még csak egy hetes

 Videó: Kettős Mérce

 Képek: noiportal.hu, vargaeva.com