„Csak alkotmányos állam tud fellépni a szegénység, a korrupció és a hatalmi arrogancia ellen” (Majtényi László).

Kép: Index.hu

Lehetetlen feladatra vállalkoztam, amikor sorra akartam venni minden olyan jogi lépést, amely az elmúlt évben a jogállam fokozatos leépítését eredményezte. Arra ugyanis nem kaptam felhatalmazást, hogy teleírjam ennek az újságnak (Vasárnapi Hírek) minden oldalát.

Kép: Vasárnapi hírek

Kezdjük talán Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének akcióival. Önmagát múlta felül 2017-ben. Ennyi büntetést eddig még nem szabott ki „nem engedélyezett” tiltakozás miatt az ellenzéki képviselőkkel szemben. Emellett már májusig mintegy 60 újságírót tiltott ki az ország házából. Mindezt úgy, hogy éppen jogerős lett a strasbourgi bíróság ítélete, amely megállapította, hogy korábbi ilyen döntéseivel megsértette a véleménynyilvánítás szabadságát.

Kép: 444

Az Országgyűlés rendszeresen, következetesen és szándékosan sértette meg az EU- és a nemzetközi jogot, emiatt számos kötelezettszegési-, illetve bírósági eljárás is indult az ország ellen. A felsőoktatási törvény módosításával a CEU-t, a civil törvénnyel a civil szervezeteket igyekeznek tönkretenni. A közoktatási törvénnyel tartóssá tették a cigányok szegregálását, a menekültek bezárásával pedig az Emberi Jogok Európai Egyezményét sértették meg. Az új egyházjogi törvény jogsértései miatt tavaly az államnak 3 millió eurót kellett kifizetnie a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek. Emellett bukták a kvótapert, ami persze nem arról szól, amit a kormány állít. Nem befogadni kell 1294 menedékkérőt, csupán elbírálni a kérelmüket. Az év végén rátették a koronát az eddigiekre: egy jogilag értelmezhetetlen és értelmetlen kormánypárti határozatot hoztak az uniós kvótatervek, de legfőképpen Soros ellen.

Az is igazi jogállami megoldás, amikor két magáncég vitáját a parlament törvénymódosítással kívánja megoldani. Ilyen nekibuzdulást eredményezett a Heineken és a Csíki Sör háborúskodása, amiért is megszületett a Heineken logója, a vörös csillag kereskedelmi használatának betiltásáról szóló törvénytervezet, közismert nevén a Lex Heineken. Időközben a két cég kibékült, és bár az uniós jogi akadályok elhárultak, a tervezetből valahogy máig nem lett törvény.

Kép: ServoVendi

Tavaly is több ízben remekelt a Nemzeti Választási Bizottság. Az egyik zseniális indokolásuk ahhoz a népszavazási kezdeményezéshez fűződik, amely megakadályozná, hogy ugyanaz a személy harmadszor is miniszterelnök lehessen. A Momentum által feltett kérdésben - igen precízen - a Kormány tagjainak jogállásáról szóló törvény módosítása szerepelt. Ez persze nem volt akadálya annak, hogy a választási bizottság – némi csúsztatással – azzal utasítsa el a kezdeményezést, hogy az az Alaptörvénybe ütközik. Pedig nem.

Az sem semmi, amikor az Országgyűlés a kétharmados szabályt kijátszva feles törvénnyel szabályozza, hogy a pártok hol, mikor, mennyiért plakátolhatnak. Az eredeti törvényt még Áder János is visszadobta, erre az eredetihez nem is hasonlítót: a településkép védelméről szóló – feles – törvényt módosították honatyáink és azt küldték vissza aláírásra. Az eredmény nem volt kétséges.

Kép: nol.hu

Ezt az alpári trükköt a bíróságokkal szemben is bevetették. Mivel nem sikerült létrehozniuk a Fidesz „különbíróságát” a közigazgatási ügyek elbírálására, mert attól még a saját Alkotmánybíróságuk is besokallt, egy igazságügyminiszteri rendelettel szabályozták, hogy a bírói állásra pályázók közül biztosan több pontot érjen el az, aki korábban a közigazgatásban (értsd: minisztériumban, állami hivatalban) dolgozott, mint egy, évek óta a bíróságon képzett titkár.

Miközben sokan úgy vélik, hogy a bíróság az egyetlen, még független hatalmi ág, azért az élet ott sem fenékig tejfel. A Fideszhez kötődő Handó Tünde hatalma szinte korlátlan, döntéseit egy-egy bátrabb bíró a strasbourgi bíróság és az Alkotmánybíróság előtt is megtámadta – utóbbit nem is eredménytelenül. Önkényes döntése miatt munkajogi pert is indítottak ellene.

Handó Tünde     Kép: Index.hu

Nem a jogsértések felsorolásának, csak az oldalnak értem a végére. Nem fér már ide a Hagyó-, a Czeglédy-, a Sukoró-ügy, egyes városokból a civilek „kitiltása”, a politikusok bírák elleni kirohanásai, a közpénz-jelleg elvesztése… „Tovább is van, mondjam még?”