Oskar Gröning múlt pénteken, 96 éves korában halt meg ágyban, párnák közt egy kórházban. Éppen az előtt, hogy meg kellett volna kezdenie a rá jogerősen kiszabott 4 éves büntetését.
Oskar Gröning Fotó: Láng András
2015.július 15. Franz Kompisch, a Lüneburgi Tartományi Bíróság tanácsvezető bírája ítéletet hirdet a Nép Nevében: „Oskar Gröning bűnös 300 ezer esetben jogilag összefüggő gyilkosságban való bűnsegélyben. Ezért 4 év börtönbüntetésre ítéltetik.”
Franz Kompisch bíró Kép: Getty Images
A bíró is feltette a sokakban megfogalmazott kérdést: vajon hogyan lehet egyidejűleg igazságot szolgáltatni egyfelől az áldozatoknak a haláltáborban elviselt szenvedéseikért másrészt a 94 éves vádlottnak az elkövetett tetteiért. Van-e értelme 70 év eltelte után egy ilyen eljárásnak? Igen, mondta a bíró, ennyi idő elteltével is lehet és kell igazságot tenni.
A Hannoveri Ügyészség azzal vádolta a volt auschwitzi lágerőrt, hogy bűnsegédként részt vett a „magyar akcióban“, mintegy háromszázezer magyar zsidó aljas és kíméletlen meggyilkolásában. Ehhez a vádhoz csatlakozott 62 magyar származású holokauszt-túlélő. A német jogban “mellékvádlóknak” hívják őket. Döbbenetes vallomások hangzottak el a per során. Fahidi Éva, aki azért élte túl Auschwitzot, mert kényszermunkára vitték, németül tett vallomásában mondta: „én identitásomban magyar vagyok, de Auschwitz óta magyar zsidó lettem”.
Fahidi Éva Fotó: Láng András
Majd így folytatta: „a bevagonírozást a magyar csendőrök hajtották végre, és ők, még Eichmann szerint is rettenetesen brutálisak voltak. Egy-egy vagonba 80 embert préseltek be. A vagonban 35-40 fokos hőség volt, levegő viszont semmi. Három nap, három éjjel tartott az út. Volt, aki megőrült és üvöltözött, volt, aki csak szép csendben meghalt. A szelektálásnál a 16 és 44 év közöttieknek volt esélyük az életben maradásra. Amikor a kápótól megkérdezték, hol vannak a hozzátartozóik, az csak a kéményből felszálló füstre mutatott: ők már ott.”
Auschwitz Krematórium IV. Kép: scrapbookpages.com
„Az európai zsidókat sújtó népirtás egyúttal tömeges rablás, azaz rablógyilkosság volt” – ezt dr. Frank Bayor történész-szakértő mondta a tárgyaláson. „1942-ben a koncentrációs táborok központi utasítást kaptak, mit tegyenek a zsidóktól elrabolt értéktárgyakkal. A devizákat, aranyat, ékszert, fogaranyat és gyöngyöt egy központi berlini gazdasági hivatalba kellett eljuttatni, onnan pedig mindez a Reichbankba került. Aranyból és devizából 2,65 tonnát (mai értékén kb. 100 millió Euro), órából és ruhából 825 vagonnyit harácsoltak össze. A Harmadik Birodalom az elpusztított és kényszermunkára hurcolt zsidóktól elrabolt vagyon jó részéből éppen a zsidók megsemmisítésére létesített koncentrációs táborokat finanszírozták”.
Kép: Auschwitz Album-Hungarian transport
Oskar Gröninget azért nevezték el „Auschwitz könyvelőjének”, mert az ő feladata volt az elrabolt vagyonok nyilvántartása és Berlinbe szállítása. Emellett persze a rámpán is teljesített fegyveres őrszolgálatot és pontosan tudta, mi történik Auschwitz-Birkenauban. Bár az ő kezéhez közvetlenül nem tapadt vér, de az utóbbi évek német joggyakorlata szerint az is bűnös a holokausztban, aki bármilyen beosztásban részt vett a tömeggyilkosságok elősegítésében, aki „fogaskerék volt a gyilkolás gépezetében“.
Sokan mondják, talán Gröning volt az utolsó lágerőrök egyike, akit elítéltek. Én meg azt mondom, talán ő volt az egyetlen auschwitzi SS-tiszt, aki vitába szállt egy holokauszt-tagadóval és levélben írta meg neki: „én magam ott voltam Auschwitzban. A saját szememmel láttam, hogy minden úgy történt, ahogy mondják." Hosszú interjút adott a BBC-nek: „az évek elteltével is fülemben csengenek a gázkamrából kihallatszó halálsikolyok. Soha nem fogok ezektől megszabadulni” – mondta akkor.
Gröning-Auschwitz Kép: Daily Express
Ott ültem Oskar Gröning tárgyalásán. Szemtanúja voltam, ahogy egy, a tárgyalás kezdetén vallomását szenvtelen hangon felolvasó, a még 1944-ben megszokott szóhasználattal élő, bűnösségét vitató ember az áldozatok vallomásai után a per végére összezuhan. „Tudatosan nem kértem a bűnöm megbocsátását. Ez nem illet meg engem. Megbocsátást csak az én istenemtől kérhetek” – mondta az utolsó szó jogán.
Gröninget a halál mentette meg a börtöntől. A többit most már megbeszélheti az ő istenével.
VH