Negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt. Igaz, kellett hozzá egy barba-trükk, de megoldották. Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy szabálysértéssé nyilvánították a hajléktalanságot. Ez akkor azért nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság 2012-ben alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést. A Fővárosi Önkormányzat hasonló próbálkozását a Kúria meszelte el, majd egy helyi rendeletet ismét az Alkotmánybíróság.
Alkotmánybíróság 2012. Kép: 24.hu
A Fidesz kapcsolt, és gyorsan rájött arra, mit kell tennie ahhoz, hogy ezeket a „humanista” jogi akadékoskódókat elsöpörje az útból. Mindössze a gránitszilárdságút kellett hetedszer is módosítani, és beleírni, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Nesze neked Alkotmánybíróság: amit mi beleteszünk az Alaptörvénybe, ahhoz te többet nem nyúlhatsz hozzá!
Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy hatályba léptessék a szabálysértési törvény módosítását. Ha téged, te szerencsétlen lakás-nélküli, már háromszor is figyelmeztettek arra, hogy kezdjél le lakni, és te mégsem, akkor vagy közmunkás leszel, vagy kapsz egy jó kis elzárást. És mert első nekifutásra meggondolatlanul még mindenféle emberségesnek látszó szabályt is beletettek a rendeletbe: meg kell őrizni a hajléktalan cuccait, tárolni kell (igaz, fizetség ellenében), aztán vissza kell szolgáltatni az elzárásból szabadulónak, vagy kártalanítani kell őt, ezt villámgyorsan megváltoztatták. Nehogy már azt higgyék „ezek”, hogy ugyanolyan állampolgárok, mint a többi, hogy bárkinek is számítanak az ő vacakjaik. Még mit nem! Ha vétkes vagy, elvesszük a matracodat, szatyrodat, rongyaidat és jól elégetjük. Bár erről nem olvastam semmit (biztos az én hibám), de kíváncsi vagyok arra is, vajon mit terveznek azokkal a kiskutyákkal, amelyek az utcán lakók állatkái, leghűségesebb barátai, gyakorta szinte az egyetlenek, akikből melegség árad. (Most már tudom egy konkrét ügyből, hogy menhelyre viszik őket. Gratulálok!)
Kép: Kutyabarát
Senki ne értse félre, én sem tartom elfogadhatónak, hogy emberek tízezrei (mintegy 30 ezer) az utcán éljen, gyakran tisztálkodási lehetőség nélkül, szükségleteit a parkokban végezve. De tessék már elárulni nekem, hány olyan nyilvános WC van a városban/országban, ahová ingyen bemehetnének?
Azt mondja az Orbán Viktor ügyvédjeként emlegetett Bajkai István fideszes képviselő (évi 72 milliós bevétel, 68 millió banki megtakarítás, 12 milliónyi arany és ezüst, több ingatlan és erdő tulajdonosa, közbeszerzések gyakori nyertese), hogy „bármelyik hajléktalan elmehetne közmunkára, és abból már tudná a saját életét rendezni és a saját szállásáról gondoskodni”. Tisztelt Bajkai Úr! Maga melyik lakását adná ki havi 54.217 forintért, egy közmunkás béréért? És vajon, ha lehetne ennyiért albérletet találni – nem lehet – miből telne evésre, tisztálkodásra, egyszóval az életre?
Bajkai István Kép: Index.hu
Igaz, ott van még az a rengeteg kitűnő minőségű luxus hajléktalan szálló – 11.200 férőhely a mintegy 30 ezer hajléktalannak. Egy-egy teremben 4-6-8 emeletes ággyal, ágyi poloskával, svábbogarakkal, mocsokkal. Egyetlen olyan szállás van, ahol egy felnőtt ember egyedül lehet egy szobában, a fizetős szállásokra pedig szinte lehetetlen bejutni (ha egyáltalán van miből).
Nem kétséges, a hajléktalanok helyzetét meg kell oldani. Igazán nem kéne messzire menni a jó példákért. Elég, ha a Lázár János szerint bevándorlókkal sújtotta Bécsbe megyünk. Bécsben nincs betiltva az utcán lakás, a lakás nélkülieket elhelyezik, ráadásul egy egyházi közösség hajléktalanszállót nyitott Bécsben az Ausztriában élő külföldi hajléktalanoknak. Ott 1 euróért mosakodhatnak, alhatnak, és még vacsorát is kapnak. Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere erre a télre a városháza, a kerületi polgármesteri hivatalok és nagyobb középületek dísztermeit nyitja meg a hajléktalanok elszállásolására.
Anne Hidalgo Kép: gala.fr
Nem várom én Tarlós Istvántól, hogy a Városházában szállásoljon el akár csak egyetlen hajléktalant is. De az államtól azt igen, hogy ne büntetéssel próbálja a legszerencsétlenebb embertársainkat sújtani, hanem tisztességesen, emberségesen igyekezzen megoldani a problémájukat.
"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."
(Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25.cik 1.)
Kép: thinglink.com
Végül jogászkodjunk egy kicsit. Akár bűncselekményről, akár szabálysértésről van szó, annak megvalósulásához az kell, hogy a magatartás „társadalomra veszélyes” legyen. Ha nincs társadalomra veszélyesség, akkor nincs sem bűncselekmény, sem szabálysértés. A kényszerű utcán élés nem társadalomra veszélyes magatartás. Ellenkezőleg: a társadalom (ez esetben az állam) veszélyezteti mindazokat, akiknek nem oldja meg a lakhatását (lásd emberi jogi nyilatkozat.)
Továbbá: szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan. Vajon a hajléktalanság, ami egy állapot és nem cselekmény, szándékos vagy gondatlan magatartás lenne? Ez önmagában is képtelenség.
Végül pedig azt írja a szabálysértési törvény, hogy „életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül történik.” Bizonyítsa már be valaki, hogy a hajléktalan nem szeretne lakni valahol. Már hogyne szeretne, ha lenne rá tisztességes lehetősége.
Kép: kozepsuli.hu
Mindehhez képest abszurdnak tartom, hogy a bíróságok – ez esetben bírósági titkárok – marasztaló döntéseket hoznak. Már az egyetemen meg kellett volna bukniuk, ha nem tanulták meg, melyek az alapvető kritériumai annak, hogy egy magatartást szabálysértéssé lehessen nyilvánítani. Ha már ezek az ifjú titánok maguk nem merik kimondani, hogy az eléjük került szerencsétlenek magatartása nem felel meg a szabálysértés megállapításának törvényi kritériumainak, legalább az eljárás felfüggesztése mellett fordulnának az Alkotmánybírósághoz. Hiszen az Alkotmánybíróság már egyszer alkotmányellenessége miatt megsemmisített egy ugyanilyen törvényt.
Arról a bíróról (titkárról?) már nem is merek említést tenni, akinek indokolása szerint „a belső jog megelőzi a nemzetközi jogot”. Nagy kár, hogy utólag nem lehet visszavonni a diplomáját.
Kép: mfstudium.hu
