…futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Az ügyész Pál apostol szavaival zárta perbeszédét a vörösiszap-per másodfokú tárgyalásán. Pál ezeket a sorokat akkor írta, amikor isten szolgálatában elvégzett sok év után házi őrizetben várta kivégzését.

Azért ne vonjunk le ebből végletes következtetéseket. Az ügyészség némi módosítással továbbra is fenntartotta fellebbezését és a valamennyi vádlottat felmentő elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Mikor lehet egy ítéletet hatályon kívül helyezni? Például akkor, ha az elsőfokú bíróság megsértse a büntetőeljárási szabályokat. Az ügyész 36 ilyen, úgynevezett relatív szabályszegést sorolt fel. Kifogásolta például, hogy a bíró egyes szakértőket fölöslegesen figyelmeztetett esküjükre (vagyis túl precíz volt), hogy késlekedve írták le a jegyzőkönyveket (némelyik 200 oldalnál is hosszabb volt), és a bíró késedelmesen foglalta írásba az ítéletet. Egy nem jogász is érzi, hogy ilyen és hasonló „hibák” miatt értelmetlen lenne elölről kezdeni mindent. Nem is lehet.

 Kép: YouTube

Hatályon kívül lehet helyezni az ítéletet, ha annak tényállása megalapozatlan. Az ügyész szerint ez az ítélet ilyen. Többek között azzal érvelt, hogy ki kellett volna zárni azt a szakértőt, akinek a véleményét a veszprémi bíró elfogadta. Talán elfelejtette, hogy ezt a kérdést még az elsőfokú eljárás idején a Győri Ítélőtábla is megvizsgálta és nem talált okot e szakértő kizárására.

Felszólalásának legmeglepőbb fordulata mégis az volt, amikor azt próbálta „kitalálni”, mit beszélhettek egymással a vádlottak a katasztrófa bekövetkezése utáni percekben. A mobil cellák információi alapján csak arra vannak adatok, hogy ki kivel mikor hány percet beszélt. Arra nincsenek, hogy mit. Márpedig egy büntető ügyben csak a konkrét bizonyítékok játszanak. Nem lehet „feltételezni” egy beszélgetés tartalmát. Ez alapszabály.

Fejes Péter ügyész   Fotó: Láng András

Az ügyész után a védők kerültek sorra. Nyilván nem idézhetem valamennyiük felszólalását, erre itt nincs lehetőség, de szükség sem. Nem is sorolom fel az ügyész állításainak szakmai cáfolatait. Csak a II. rendű védő formabontó beszédére utalok. Ő tért ki arra, hogy a vörösiszap katasztrófa okáról milyen tévhitek keringenek a közvéleményben.

Pál Helga védő  Fotó: Láng András 

Talán a legelterjedtebb az, hogy azért szakadt ki a tározó, mert azt túltöltötték. A bizonyítékok ezt egyértelműen cáfolták. A bizonyítás során az a tévhit is megdőlt, hogy a vádlottak engedély nélkül, és túl sok vizet tároltak a kazettában. A lúgos víz a timföldgyártási folyamat része, annyi víz volt a tározóban, amennyi az adott technológiához kellett.

És még valami, amiről a közvélemény talán még ma sem tud szinte semmit. Mindegyik vörösiszappal elárasztott községnek, mind Kolontárnak, mind Devecsernek volt katasztrófavédelmi- és kimenekítési terve. Ezekből nem csak az volt egyértelmű, hogy lúgos anyag van a tározókban, de e tervekben - évekkel a katasztrófát megelőzően - hátborzongató pontossággal számolták ki és írták le egy esetleges gátszakadás következményeit. Éppen úgy, ahogy az végül lezajlott. A lakosság riasztása, kimenekítése a polgármesterek kötelessége (lett volna). Az persze egyértelmű, hogy az altalaj megcsúszását és ennek következtében a gát törését senki sem tudta volna megakadályozni. De talán életeket és vagyonokat menthetett volna, ha ezeket a terveket a polgármesterek komolyan vették volna.

A Veszprémi Törvényszék előtt így fogalmazott az egyik szakértő: „ez a kazetta megszületése pillanatától halálra volt ítélve”. Függetlenül a MAL Zrt.-t irányító vezetőktől és a gátat kezelő emberektől.

A jogerős döntésre – mely reményeim szerint szakmai és nem politikai lesz - február 6-ig várnunk kell.