 |
| massispost.com |
Kivételesen kezdjük a történetet a végével. A Transparency International Magyarország, az atlatszo.hu, a Budapest Intézet, a K-monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és más civil szervezetek kiléptek a KIM által szervezett antikorrupciós munkacsoportból. Döntésüket azzal indokolták, hogy a közérdekű adatközlés új szabályozása hiteltelenné tesz minden más kormányzati intézkedést, és ebben ők nem vesznek részt.
Mi volt az a változás, ami így kiverte a biztosítékot? A parlament sürgősségi eljárásban tárgyalta és módosította az információszabadságról szóló törvényt. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag csak a hivatalos szerveknek biztosítják, hogy teljes körűen betekintsenek a közérdekű adatokba. Például az Állami Számvevőszéknek (elnöke: Domokos László, Fidesz) és a Központi Ellenőrzési Hivatalnak (elnöke: dr. Gaál Szabolcs Barna, a Fideszes Pokorni volt jegyzője).
Bárki más akarná megismerni a közérdekű adatokat, a megkeresett szervezet nem köteles biztosítani az ugyanolyan mélységű és terjedelmű adatbetekintést. Ráadásul ezt a megszorítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A törvény ilyetén módosítása több sebből vérzik. És nem csupán azért, mert az ÁSZ-t és a KEHI-t is a Fidesz emberei vezetik. Ez „csupán” politika. A baj ennél súlyosabb. Először is ez a törvénymódosítás Alaptörvénybe ütközik. Az ugyanis kimondja, hogy „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” A közérdekű adatokat pedig mindenki, hangsúlyozom, mindenki megismerheti. Nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy azok kiadását állami-, vagy civil szervezet, sajtó, avagy magánszemély kéri.
Van azonban itt más gond is. Általános jogelv, hogy egy törvény szövege és annak indokolása érdemben nem térhet el egymástól. Egy törvényi indokolás célja mindössze az, hogy felfedje a jogalkotó szándékát, „hogy bemutassa azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá, hogy ismertesse a jogi szabályozás várható hatásait.” Mindezt a jogalkotásról szóló törvényből idéztem. Ehhez képest a fent idézett módosítás szövege és indokolása enyhén szólva sem elégíti ki ezeket a követelményeket. Az indokolásba becsempészték, hogy ha a közérdekű adatok kiadása iránti kérelem teljesítése jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná az adatkezelő működését, akkor a megkeresett szerv nem teljesítheti a kérést. A magyar nyelv szabályai szerint a „nem köteles teljesíteni” és a „nem teljesítheti” nem egészen ugyanazt jelenti. Ugyancsak az indokolásba írták bele azt is, hogy a közérdekű adatokat birtokoló szerv felhívhatja a kérelmezőt az igény pontosítására. Ez a lehetőség azonban a törvény szövegében nem szerepel. Magyarul, az adatokkal rendelkező szervnek ezt egyáltalán nem kell figyelembe vennie, hisz őt a törvény szövege és nem annak indokolása köti.
Miután kiveséztük a törvénymódosítás hibáit, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mikor és miért érezte halaszthatatlannak a jogalkotó e módosítás bevezetését. Méghozzá soron kívüli eljárásban. Ugye nem tűnik alaptalan és rosszindulatú feltételezésnek, hogy minderre azért volt szükség, mert kitört a botrány a trafik pályázatok körüli anomáliák miatt: a civilek korábban már Navracsics Tibort is kérték, hogy ne támogassa a javaslat elfogadását. Ez nem jött be. Az Együtt 2014-PM feljelentést tett a dohány-kiskereskedelmi koncessziók odaítélése ügyében, az MSZP a legfőbb ügyészhez fordult, több szervezet pedig még a parlamenti vita napján kérte az adatokat mind nemzeti fejlesztési minisztertől, mind a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-től, egyúttal kérték Péterfalvi Attila, a NAIH elnökének állásfoglalását is az ügyben. Péterfalvi megerősítette, hogy a civilek kérése jogos, a kért adatok kiadását a törvénymódosítás ellenére sem lehet megtagadni.
 |
| trafikmutyi.cafeblog.hu |
A kormány korrupcióellenes munkacsoportjából kilépett szervezetek Áder Jánoshoz, a DK az ombudsmanhoz fordult azzal, hogy vizsgáltassák meg az Alkotmánybírósággal, nem ellentétes-e a törvénymódosítás az Alaptörvénnyel. Most a köztársasági elnöknél van a labda. Vajon visszapasszolja-e a parlamentek, vagy továbbadja-e az Alkotmánybíróságnak? És vajon akar-e gólt rúgni az Alkotmánybíróság?
