Amikor egy bíró nem érti a jogalkotó szándékát, olyan ítéletet hoz, mint amilyent most a Debreceni Ítélőtábla hozott a sajóbábonyi romák ügyében. Ha a rendőrség nem érti a törvény nyelvét, olyan megszüntető határozatot hoz, mint amilyent most a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság hozott a devecseri kődobálással végződő cigányellenes demonstráció ügyében.
A sajóbábonyi cigány-per vádlottjai 2009 novemberében rátámadtak egy autóra, amelyben Jobbik-szimpatizánsok ültek. A faluban előző nap gárdagyűlés volt, a sajóbábonyi Jobbik elnöke pedig tagtoborzót tartott az iskolában. A romák és a gárdisták között már akkor heves szópárbaj alakult ki, amelynek a rendőrség vetett véget. Másnapra közel száz gárda-szimpatizáns jelent meg a településen, sokuk az addigra már betiltott Magyar Gárda egyenruhájában. Néhányuk autóval a cigánysorra hajtott, a felhergelt tömeg ekkor támadta meg az autót, és annak összes üvegét betörte. Az autóban ülők közül ketten könnyebb sérülést szenvedtek.
[caption id="" align="alignleft" width="288"]
Félelem[/caption]
A cigányokat azért ítélték el, és kaptak valamennyien súlyos – sőt másodfokon még súlyosabb - börtönbüntetést, mert úgymond a „magyarokkal szembeni gyűlölet miatt” támadtak az általuk gárdistának tartott személyek autójára. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanennek az évnek februárjában Tatárszentgyörgyön, áprilisában Tiszalökön és augusztusában Kislétán romagyilkosságok történtek.
Milyen szemléletet tükröz az az ítélet, amelyik ilyen körülmények között a romákat „magyar-gyűlöletük” miatt ítéli el? Mellesleg a romák nem magyarok? Milyen szemléletet tükröz az a törvény, amelyet ilyen módon (is) lehet értelmezni? És hogyan gondolkodik az a bíró, aki a „magyarságot” a jobbikosokkal, és a magyar gárdistákkal azonosítja? Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy bárki rájöjjön: a közösség tagja elleni erőszak fogalma elsősorban a kisebbségek védelmében született. Ahhoz sem kell pszichológusnak lenni, hogy bárki felismerje: ebből a történetből üvölt, hogy a cigányok rettegnek, félnek, és hogy agresszivitásukat a pánik, és nem a gyűlölet motválta. Az már csak ráadás, hogy a Magyar Gárda tagjai közül senki ellen semmiféle eljárás nem indult.
De nézzük a rendőrségi történetet. 2012 augusztusában a Jobbik demonstrációt szervezett Devecserben a „cigánybűnözők” ellen. Gyűlésükön, egyebek között, a következők hangzottak el: „ahol a cigányság megtalálható, ott a pusztítás, rombolás jelenik meg.” „Ki kell söpörni az összes szemetet az országból, lázadni kell, és el kell zavarni a bűnözőket, akik élősködnek, szerveződni kell minden településen.” „A cigányfajta úgy van kódolva, hogy benne van a bűnözés. A genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből. Eltapossuk azt a jelenséget, amit ki kell irtani az életterünkből”. E „lelkesítő” szavak után a tüntetők a „cigánysorra” vonultak és kövekkel, betondarabokkal kezdték dobálni az ottani házakat.
[caption id="" align="alignright" width="354"]
magyarinfo.blog.hu[/caption]
A Helsinki Bizottság feljelentést tett közösség elleni izgatás miatt azok ellen, akik ezeket az uszító beszédeket tartották. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság azonban megszüntette a nyomozást, mert úgy döntött, hogy nem történt bűncselekmény. Pedig a Btk. szerint „aki nagy nyilvánosság előtt… valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen… gyűlöletre uszít, e bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A magyar bírói gyakorlat meglehetősen szűken értelmezi az uszítás fogalmát. Csak akkor állapítja meg a közösség elleni izgatást, ha a gyűlöletkeltés nyomán felmerül az erőszak egyértelmű és közvetlen veszélye. Devecserben azonban nem csak a „közvetlen veszély” merült fel, hanem az erőszak ténylegesen meg is valósult. Ennél eredményesebb uszítás szinte nincs is.
Meddig tűrjük, hogy a rasszizmus a jogalkalmazást is befolyásolja? Netán más az értelme a szavaknak, ha az elkövetők cigányok, és megint más, ha jobbikosok? Nem kellene a „jognak asztalánál” mindnek „egyaránt foglalni helyet”?
UtóiratE cikk megjelenése után a rendőrség újabb „kreatív” indokot talált ahhoz, hogy ismét megszüntesse a nyomozást egy másik közösség elleni izgatás ügyében. Tyirityán Zsolt, a szélsőjobboldali Betyársereg vezetője a tavaly október 23-ai beszédében a következőket mondta: olyan kormányt szeretne, amelyik „ezt a fajtát…(a zsidókat) újra marhavagonokba rakná és elvinné jó messzire dolgozni.” Azt sem tagadja a szónok, hogy ő valóban mítoszt épít az erőszaknak és ezt fogja tenni a jövőben is. Azt kívánja, hogy a most élő zsidóknak az legyen a sorsa, ami „az ÁVH-s egyenruhába bújt elődjeinek volt 56-ban a Köztársaság téren”. Aki esetleg nem tudná, a Köztársaság téren az ott lévő pártházból kihurcolt embereket lámpavasra akasztották.
A rendőrség szerint „egy olyan környezetben, ahol a résztvevők egyöntetűen ugyanazt a nézetet vallják, nem beszélhetünk uszításról, hanem a résztvevők egyetértéséről.” Azt hiszem, ennél elképesztőbb indokolás még nem született a magyar igazságaszolgáltatás történetében. Bár igaz, ami igaz, Hitler és a nácik, a koncentrációs táborok vezetői és őrei mind egyetértettek abban, hogy azt a 6 millió zsidót ki kell irtani.
[caption id="" align="alignleft" width="337"]
nograd24.hu[/caption]
A rendőrség e zseniális okfejtése mellett még arra is hivatkozott, hogy „a beszéd jogszerűségét valószínűsíti, hogy a demonstrációról készült videó még mindig fent van a YouTube-on.”
Ez a felelősség áthárítás is egyedülálló. Mióta dönti el a több millió videót tartalmazó YouTube szerkesztősége, hogy Magyarországon valami bűncselekmény-e vagy sem.
