[caption id="attachment_3960" align="alignleft" width="220"] Kép:3000.sz.blogspot.com[/caption]

Na jó, még nem mindenben. De az úgynevezett három csapás ötletét a Fidesz Kaliforniából importálta még 2010. július 23-án. A törvényjavaslat benyújtóit cseppet sem zavarta az az apró különbség, ami az angolszász és a kontinentális jogrendszer között húzódik. De nem volt aggálya a parlamentnek sem, amikor a törvény elfogadásának indokaként „az egyértelmű választói akaratra” hivatkozott, valamint arra, hogy a Magyarországon „három csapás” néven ismertté vált törvényt több százezer állampolgár aláírásával is támogatta.

Már itt megjegyzem, hogy az állampolgárok biztonságérzetének javításához ennek a törvénymódosításnak gyakorlatilag semmi köze nincs. Ez nyilvánvalóvá válik a statisztikai adatokból. A jogerőssé vált, életfogytig tartó szabadságvesztések száma 2011-ben 11, 2012-ben 30, míg 2013 első félévében 21 volt. Ez elenyésző a teljes bűnözési statisztikákhoz képest: És csak egy részük alapul a „három csapás” szabályán.

[caption id="attachment_3961" align="alignright" width="139"] Kép: wondeering.blog.hu[/caption]

Mit is jelent valójában a „három csapás”? Kicsit leegyszerűsítve azt, hogy mindazok a visszaeső bűnelkövetők, akik személy elleni súlyos, erőszakos bűncselekményt követnek el, a harmadik ilyen alkalommal csak a kiróható legsúlyosabb büntetést kaphatják. Ez pedig azt jelenti, hogy a többszörös visszaeső erőszakos bűnözőket sújtó büntetések felső határát a törvény a duplájára emelte, ha pedig ez a megduplázott büntetési tétel meghaladja a 20 évet, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. És a hangsúly a „kell” szócskán van.

Ez a „kell” azzal a következménnyel jár, hogy a bíró ezekben az esetekben nem mérlegelhet. Nem veheti figyelembe a súlyosító és enyhítő körülményeket, nem tehet eleget a törvény azon követelményének sem, hogy a büntetést mindig „egyéniesítve” kell kiszabni.

Elsősorban ezt a „kell” szabályt bírálja a Helsinki Bizottság, és beadványuk alapján az alapvető jogok biztosának állásfoglalása. Nem felel meg az alaptörvénynek – írja az ombudsman – ha a törvényalkotó semmilyen lehetőséget nem hagy a bíróságnak a mérlegelésre. Ez ugyanis sérti a hatalommegosztás alkotmányos elvét.

De sérül a hátrányos megkülönböztetés tilalma is. Vegyünk példának két olyan elkövetőt, akik három-három ugyanolyan bűncselekményt követnek el. Az egyikük cselekményeit egyazon eljásában bírálják el, a felemelt büntetési tételek meghaladják a 20 évet, ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli. A másik elkövető minden cselekménye után külön bukik le, és ezért három külön eljárás folyik ellene. Nála csak a harmadik alkalommal kell alkalmazni azt a szabályt, hogy a büntetési tétel a duplájára emelkedik. Azaz, nem fog életfogytiglant kapni. Az pedig soha nem az elkövetőn, hanem gyakran csak a véletlenen múlik, hogy egy, vagy több eljárás indul ellene. Mindez pedig azt jelenti, hogy a jogbiztonság mellett a tisztességes eljáráshoz való jog is sérül.

Minderre figyelemmel Székely László felkérte az igazságügyi minisztert, hogy kezdeményezze a parlament előtt a Btk. olyan módosítását, amely biztosítja az Alaptörvényben lefektetett alapvető jogok érvényesülését.

[caption id="attachment_3963" align="alignright" width="180"] Székely László
Fotó: MTI[/caption]

Ez a feladat persze már az új parlamentre hárul. De bármilyen is lesz az az új parlament, az ombudsman lehetőségei akkor sem érnek véget, ha indítványát elutasítják. Ebben az esetben az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulhat annak érdekében, hogy az alkotmánysértő rendelkezések kikerüljenek a Btk.-ból. Megjegyzem, a Fővárosi Ítélőtábla egy folyamatban lévő ügy kapcsán ezt már megtette. Arról azonban semmit nem lehet tudni, hogy az AB egyáltalán napirendjére tűzte volna a bíróság indítványát. Mint tudjuk, a kényes döntéseket nem szokták elkapkodni.