Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem tesz feljelentést a Kossuth téri inzultus miatt. Azt azonban elvárja, hogy a magyar hatóságok hivatalból járjanak el ügyében.

[caption id="attachment_4278" align="aligncenter" width="139"] Pásztor István
Fotó: hu.wikipedia.org[/caption]

Mint az közismert, Gaudi Nagy Tamás, volt jobbikos képviselő, a Kossuth téren tartott tüntetés szervezője, hangosbeszélőn lehazaárulózta Pásztor Istvánt. Szavain néhány mélymagyar asszonyság felhergelődött, és ordenáré szavak kíséretében lökdösték, leköpdösték a parlamentből távozó vajdasági képviselőt.

Sokan „értékelték” már Gaudi Nagy Tamás és legjobb barátnéja Morvai Krisztina, no meg a nekivadult asszonyok szavait és tetteit. Én inkább arról szólnék, hogyan történhetett meg az, amin Pásztor István „meglepődött”: hogy senki nem volt a Kossuth téren, aki meg tudta volna védeni őt az inzultustól.

Igaz, a rendőrség garázdaság miatt eljárást indított ismeretlen tettes ellen. Utólag. Őrizetbe is vettek valakit. Utólag. A köztársasági elnök is bocsánatot kért. Utólag.

[caption id="attachment_4279" align="alignleft" width="240"] Kossuth téri inzultus
Kép: hvg.hu[/caption]

Nem tudom eldönteni, hogy rendőreink ennyire szakszerűtlenek, vagy ennyire gyávák. A közismert videó felvételen jól hallatszik, ahogy egy ott álló rendőr annyit mond: „asszonyom, fejezze be!” És ezzel a maga részéről feltehetően békésen szemlélte tovább az eseményeket.

Az ORFK szerint „a rendőrök ott és akkor úgy ítélték meg, hogy amit Pásztor sérelmére a döntően idősödő hölgyekből álló társaság elkövetett, nem hivatalból üldözendő cselekmény”. Vagy úgy.  Bizonyára még sohasem olvasták a Rendőrségről szóló törvényt. Az ugyanis azt írja, hogy a „rendőrség végzi a bűncselekmények megelőzését, megakadályozását, valamint közreműködik a szabálysértések megelőzésében.” Meg még azt is, hogy „a rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, … közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben.”

Feltételezzük – sajnos alappal – hogy a helyszinen tartózkodó rendőrök egyike sem tudta az orra előtt zajló eseményt jogilag minősíteni. Nem tudta eldönteni, hogy tettleges becsületsértésnek, garázdaság szabálysértésének, netán garázdaság bűntettének a szemtanúja. Valójában ez mindegy is. Annyit azért csak észrevettek, hogy legalább egy aprócska szabálysértés megvalósul akkor, amikor lökdösnek, leköpnek, fenyegetnek egy képviselőt. Vagy akárkit. Ilyenkor „a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek; illetve, aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja” – mondja a törvény. Láttuk, hallottuk: a felbőszült asszonyság az „abbahagyásra irányuló felszólítás” után sem hagyta abba.

[caption id="attachment_4280" align="aligncenter" width="108"] Kép: antikvarium.hu[/caption]

Így viselkedik egy megfélemlített, elbizonytalanított rendőrség.

De manapság nem csak ők nem állnak a helyzet magaslatán. Hogyan vélekedjünk arról az ügyvédi kamaráról, amelyik az ellenfeleit lámpavasra szánó, hazárulózó, az Európai Uniós zászlót ablakon kihajító ügyvédet még mindig megtűr tagjai között.

[caption id="attachment_4281" align="alignleft" width="141"] Kép: magyarugyvedikamara.hu[/caption]

És mit gondoljunk arról a pártról, amelyik – miközben gyűlöli a „gyarmatosító” Európát – kezét-lábát összetöri, hogy Morvai Krisztinát, az uszító Gaudi-Nagy Tamás odaadó hívét, megszavaztassa uniós képviselőnek.

És mit gondoljunk magunkról, akik mindezt eltűrjük?