Két dolog minden bírósági ügy kapcsán kiemelten fontos: a törvények korrekt és pontos alkalmazása, valamint a tisztességes eljárás szabályainak betartása. Amikor egy büntető per aktuális politikai célokat szolgál, mindkét követelmény sajnos háttérbe szorulhat. Erre példa Biszku Béla pere. Cikkemben véletlenül sem őt akarom mentegetni, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy milyen jogsértéseket okozhat, ha nem a törvények pontos betartása az elsődleges cél.

A címben szereplő  meglehetősen homályos, jogilag értelmezhetetlen kifejezést az ügyész használta vádbeszédében.

Végh Tamás ügyész

Úgy tűnik, a Tóth Szabolcs vezette büntető tanács mégis tudta valahogy értelmezni. A bíróság ugyanis a vádlottat bűnösnek találta:

- felbujtóként több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított  háborús bűntettben,

- két rendbeli bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettben,

- lőszerrel visszaélés bűntettében és

- a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűntettében.

Mindezekért szabott ki 5 év 6 hónapi börtönt.
Tóth Szabolcs bíró ítéletet hirdet

A vád és a védelem között még a perbeszédekben is jogi vita volt arról, hogy az 1956-os forradalom kapcsán egyáltalán alkalmazható-e a háborús bűntett fogalma.

A Genfi Egyezmény ugyanis megszálló hatalomról szól, és csak azokat a civileket tekinti az egyezmény védelme alatt áló személyeknek, - magyarul csak azokat a civileket védi - akik nem állampolgárai a megszállóknak. A megszállók 1956-ban a szovjetek voltak, és nem a Kádár vezette ideiglenes kormány. Hogy ez logikailag mit jelent? Hát bizony azt, hogy még a Kádár János vezette illegális hatalom embereit is a Genfi egyezmény által védett civileknek kellett tekinteni a szovjet megszállás alatt. Jóval később – 1995-ben - a háborús bűntett fogalmát a polgárháborús eseményekre is kiterjesztették. Kérdés azonban, hogy egy csaknem 40 évvel később megszületett értelmezést vajon lehet-e visszamenőleg alkalmazni.

Nem fárasztom most az olvasót az alaptörvény vitatott módosításaival, különösen azokkal nem, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság még „átmeneti rendelkezés” státuszukban megsemmisített. Tény, hogy ezek ma már részei az alaptörvénynek. Így az a tétel is, hogy a kommunista diktatúrában a pártállam nevében elkövetett bizonyos súlyos bűncselekmények nem évülnek el.

A Btk.-ban szereplő „emberiesség elleni bűncselekmény” tényállása akár alkalmas is lehetne arra, hogy Biszku bűnösségét a - véleményem szerint – nagyon erőltetett háborús bűntettek helyett abban állapítsák meg. A Btk. ugyanis így fogalmaz:

„Aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként emberölést követ el…illetve másnak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, avagy politikai…ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt, az 10-20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.”

És ami a lényeg ennél a bűncselekménynél: „ilyennek minősül minden olyan magatartás, amely magában foglalja az említett cselekmények polgári lakosság elleni sorozatos elkövetését, egy állam vagy szervezet politikájának végrehajtása vagy elősegítése érdekében.”

Ha pedig van ilyen törvény, akkor minek kell erőlködni egy még ennél is vitathatóbb minősítéssel?

Hogy korábban is mennyire eltérő jogi álláspontok születtek a sortűz-perekben, arról olvashatnak a HVG archívumában.

 
Rubicon - sortüzek

De még ennél is komolyabb fejtörést okozott nekem a címben is említett „ideológiai tűzparancs”. Biszkut ugyanis a salgótarjáni sortűz kapcsán ítélték el, mint felbujtót. Salgótarjánban két szakasz szovjet katona és 30-40 magyar karhatalmista sortűzzel oszlatta fel a mintegy ezerfős tömeget, ennek során 46-an meghaltak és csaknem 90-en megsebesültek. Az ügy 12 vádlottja közül korábban kilencet felmentett a bíróság, hármat pedig társtettesként, illetve bűnsegédként emberiség ellen elkövetett bűntett miatt ítélt 2, illetve 5 évi szabadságvesztésre, bár másodfokon háborús bűntettre változtatták meg a minősítést. Abban az ügyben Biszku tanú volt. Most azzal vádolják, hogy mint az Ideiglenes Intézőbizottság, valamint az Ideiglenes Központi Bizottság tagja, jelentős szerepet játszott a karhatalom létrehozásában, illetve abban a döntésben, hogy keményen és kíméletlenül kell fellépni az „ellenforradalmárokkal” szemben. Ezt számos jegyzőkönyv és feljegyzés is tanúsítja. Az ítélet szerint ilyen módon vált a salgótarjáni sortűz felbujtójává.

Az én gondom ezzel mindössze annyi, hogy a felbujtónak közvetlenül kell rábírnia valaki mást arra, hogy egy meghatározott bűncselekményt elkövessen. Nem kétséges, hogy Biszku és már elhunyt társai tisztában voltak azzal, hogy a karhatalmisták az ellenállást akár fegyveresen is le fogják törni. De azt konkrétan nem tudták, hogy mikor, hol, kik és milyen körülmények között fognak lőni. A vádban két esetet róttak Biszku terhére, a Nyugati téri és a salgótarjáni sortüzet. A bíróság azonban másként ítélte meg a vádlott szerepét az egyik-, illetve a másik sortűz kapcsán. A Nyugati téri sortűzben nem állapította meg a vádlott felbujtói felelősségét, mondván, hogy Biszku Béla tevékenysége és a téren történt gyilkosságok között nem bizonyítható a szoros összefüggés , mert itt a szovjetek lőttek, míg Salgótarjánban a karhatalmisták. Jelzem Salgótarjánban is jelen voltak a szovjetek. A konkrét tűzparancsot pedig helyben, a helyi pártvezetők adták ki. És, mint említettem, sem Biszku, sem más nem tudhatta előre, hogy éppen hol, kik követnek majd el emberöléseket.

Persze, ha a bíróság nem ragaszkodott volna a háborús bűntett megállapításához, nem kellett volna ilyen nehezen indokolható döntést hoznia.

 
Nehéz döntés

Abban sem tudom osztani a bíróság véleményét, hogy a salgótarjáni, illetve a Nyugati téri sortűz perekben hozott két korábbi ítéletnek minden szavát és megállapítását „szentírásnak” kellett vennie. Valójában nem kellett volna. A más ügyekben született jogerős ítéletek csupán annyiban kötik az újabb ügyben később eljáró bíróságot, amennyiben azok kimondták, hogy ki milyen bűncselekményben bűnös és milyen büntetést kapott. Ezen túlmenő „kötőereje” nincs a korábbi ítéleteknek. Hiába nevezte a bíró a salgótarjáni és a Nyugati téri ítéleteket úgynevezett „alapítéleteknek” – bár ezt a kifejezést ő is idézőjelbe téve használta – azok egy másik vádlott ellen folytatott büntetőeljárásban még idézőjelesen sem tekintendők „alapítéleteknek”.

A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben hozott egy elvi döntést, amely szerint soha el nem évülő emberiség elleni bűntett az, ha az államhatalom a civil lakossággal szemben fegyveres katonákat vet be.

Logikusan merül fel a kérdés, hogy a többi sortűzper kapcsán az ügyészség miért nem vádolta meg Biszkut. Egerben két sortűz is volt, Tiszakécskén repülőgépről lőtték a fegyvertelen tömeget, volt sortűz Tatán, és a karhatalmisták Kecskeméten is gyilkoltak. A bíróság persze csak arról dönthet, ami miatt az ügyész vádat emel. De ha az ideológiai tűzparancs elegendő a felbujtás megállapításához, akkor ezek a gyilkosságok miért maradtak szó és vád nélkül?
Strasbourgi bíróság Kép: index.hu

Megjegyzem, hogy a tatai sortűz miatt elítélt Korbely János ügyében a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság úgy döntött, hogy a magyar állam megsértette a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz való jogát. Csak nagyon halkan kérdezem, hogy vajon a vádlott átverésével készült dokumentumfilm, a hirtelen felindulásból meghozott „Lex Biszku”, és az, hogy az eljárást több mint 20 évvel a rendszerváltás után indították meg, vajon Strasbourg megítélése szerint belefér-e a tisztességes eljárás fogalmába?

Biszku bűnösségét a bíróság kimondta két rendbeli bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettben is. Ennek alapját az a tényállás alkotta, hogy 1957 márciusában Martonvásáron karhatalmisták súlyosan bántalmaztak három akadémiai kutatót. A történethez az is hozzátartozik, hogy a bántalmazást elkövető karhatalmistákat felelősségre vonták: egyiküket eltávolították a testületből, másikukat áthelyezték.

A Btk. szerint az követi el a bűnpártolást, „aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik”. Ehhez azonban nem mellékesen az is szükségeltetik, hogy egyáltalán felmerüljön annak lehetősége, hogy az elkövető ellen büntetőeljárás indulhat. Az pedig nem igényel részletesebb magyarázatot, hogy a „fegyelmi” felelősségre vonáson túl abban az időben senkiben sem merült fel, hogy a karhatalmisták ellen büntetőeljárást kellene indítani. Így pedig eléggé furcsa bűnpártolásban kimondani a vádlott bűnösségét. Különösen bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettben.

Jogi szempontból vitathatónak tartom a „nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” elnevezésű bűncselekmény megállapítását is. A törvény ugyanis azt rendeli büntetni, aki az e rendszerek által elkövetett „népirtás, vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik”.

 
Biszku Béla a Duna TV-ben

A bíróság szerint Biszku a Duna Tv-ben tett nyilatkozatával azáltal valósította meg ezt a bűncselekményt, hogy az állította: szuverén bíróságok nem koncepciós perekben hoztak ítéleteket. Ezzel sem a népirtás, sem az emberiesség elleni bűncselekmények tényét nem tagadta, vagy kisebbítette. Hangot adott egy véleményének, amelyről tudjuk, hogy nem igaz, ám nem valósította meg a törvényi tényállásban leírtakat.

Mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy írásommal kétségbe vonnám az MSZMP egyik prominensének, a Kádár kormány belügyminiszterének elvitathatatlan felelősségét, le kell szögezzem, hogy erről szó sincsen. Mindössze azt várom el a mai igazságszolgáltatástól, hogy szigorúan ragaszkodjon a törvényben leírtakhoz. Abban és csak abban mondja ki Biszku Béla bűnösségét, amit belemagyarázás és - a büntetőeljárásban tilalmazott kiterjesztő értelmezés nélkül - törvényesen megtehet.

És, hogy mennyire nem csak jogászként kifogásolom ezt az ítéletet, hadd idézzem egy nem jogásznak, vagyis laikusnak, egy baloldalinak nem „bélyegezhető” újságírónak, bloggernek, a Biszkuval készített dokumentumfilm egyik alkotójának, Skrabski Fruzsinának a nyilatkozatát:

 
Strabski Fruzsina
Fotó: fn.hir24.hu

„Nem azért ítélték el, mert Biszku befolyásolta a bíróságokat és így felelős az 1956 utáni megtorlásokért, többszáz ember kivégzéséért, többezer ember meghurcolásáért. Ezek a meghurcolt emberek többségében roncsok lettek, mind lelkileg, mind fizikailag. Az áldozatok megérdemelnék, hogy a kinzójukat elítéljék, de sajnos nem ezért ítélték el. Persze az is jó, hogy a sortüzekért is felelősségre vonták, de nem tudom, hogy abban mennyire érintett Biszku. Azt viszont idétlennek tartom, hogy lőszerrel való visszaélésért és kommunizmus bűneinek tagadásért is felelősségre vonják.”

Hangsúlyozom, eszemben sincs Biszku Bélát védeni. Én csupán azt várom el egy demokratikusnak mondott jogállam függetlennek mondott bíróságától, hogy szigorúan ragaszkodjon a törvény szövegéhez, és korrekt jogalkalmazással döntsön még egy politikai bűnös ügyében is.

Biszku Béla

(A tárgyaláson készült fotókat Láng András készítette)