Széles nyilvánosság előtt ígértem meg hogy a „szakmai” oldalam ezredik like-olójának örömömben egy könyvet ajándékozok. A választás joga az övé volt: az „Elsodortak – a vörösiszap-katasztrófa utóélete: a per” című, vagy a „Dr. Drazsé mesél” című könyvem egyikét kaphatta meg. Tudom, ez a választék (még) nem túl széles, de idővel bővülni fog. A vörösiszapról szóló könyv folytatása már készül is.
Az ezredik szerencsés (vagy szerencsétlen?) olvasóm a rádiózás egyik ismert arca (no, ez persze így képzavar), szóval inkább ismert hangja: Divéky István lett. Most persze már az arca is ismert lesz. A vörösiszap-katasztrófa utóéletéről szóló könyvet választotta. Remélem, nem csak azért, mert azt hiszi, kinőtt a mesékből.
[caption id="attachment_5137" align="aligncenter" width="256"] Divéky István[/caption]
Az eddigi virtuális barátságunk a Dunapark Kávéházban tegnap vált - valódi kávé és valódi sütemény mellett - valódivá. Ennek még valódi tanúja is volt, az ugyancsak régi rádiós, Szeberényi Vera személyében. De mert tanúból általában kettő kell a való világban, velünk volt a fotókat készítő Láng András is.
[caption id="attachment_5138" align="alignleft" width="232"] Szeberényi Vera[/caption]
[caption id="attachment_5139" align="alignright" width="156"] Láng, a fotós[/caption]
Ezek a volt rádiósok persze mind ismerték már egymást, megkímélve engem a bemutatás fáradságos műveletétől. Végül én voltam a kakukktojás, nyúlfarknyi Pacsirta-rádiós és hosszú jogászi múltammal. De azért szerencsére befogadtak J