„Az az államszervezet, amely bizonyos állami feladatokat piaci eszközökkel akar ellátni, nem alkalmas az ország versenyképességének javítására” jelentette ki Lázár János. A miniszterelnökséget vezető miniszter ezt az „Államreform 2” program ismertetésekor hangoztatta. Bár az „ismertetés” kifejezés túlzó, hiszen a program részleteit Orbán szűk körén kívül ma még senki sem ismeri. Hangzatos frázisok röpködtek, de hogy valóban mi rejlik mögöttük, azt csak találgatni lehet.
[caption id="attachment_5214" align="aligncenter" width="300"] Lázár János Fotó: napi.hu[/caption]
A program egyik fő eleme az "állami rezsicsökkentés". Ez pedig valójában nem jelenthet mást, mint a közszolgáltatást végző cégek államosítását.
Jól hangzik az az ígéret, hogy a kormány csökkenteni akarja a bürokráciát. Még örülnénk is ennek, ha már nem hallottuk volna ugyanezt négy évvel ezelőtt is. A baj csak az, hogy az állami alkalmazottak száma 2010 óta folyamatosan növekedett. Négy év alatt 265 ezer új közalkalmazott „született”, a Miniszterelnökségen pedig háromszor annyian dolgoznak, mint 2010-ben. Mindez annak a folyamatos központosításnak az eredménye, melyet Lázár János oly üdvözítőnek tart.
[caption id="attachment_5215" align="alignleft" width="180"] Kép: wikiszotar.hu[/caption]
Lázár szerint a rendszerváltozás 2010-ben véget ért. A jogászok számára ezt egyértelműen jelzi az Alaptörvény, a kétharmados törvények, az új Ptk. és Btk megszületése. Mi jogászok vettük az adást, bár többen nem leltük benne sok örömünket. Hiszen ezek a törvények teremtették meg a lehetőséget az egyházzá nyilvánítás önkényes szabályozására, a hajléktalanok kriminalizálására, több mint 250 bíró kirúgására, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésére, az eljáró bíróságok önkényes kijelölésére, az életfogytiglan kötelező kiszabására - hogy csak néhányat említsek a Lázár által most oly büszkén emlegetett államreform közül. Ráadásul a „reform” számos intézkedése Luxemburgban és Strasbourgban is kiverte a biztosítékot.
Csoda-e hát, ha némi kétkedéssel nézünk az „Államreform 2” elébe. Hogy még abban is kételkedünk, valóban szándékukban áll-e a bürokrácia csökkentése. Éppen ezt a cikket írtam, amikor a könyvelőmtől a következő email érkezett: „Tisztelt Ügyfelünk! A feketegazdaság elleni harc újabb fontos állomásához érkezett, súlyos csapást mérve az adminisztráció elleni harc eddigi (csekély) eredményeire!” A cégeket tehát egy újabb adminisztrációs kötelezettség terheli: most éppen a vállalkozások által használt összes számlázó program adatait kell bejelenteni az adóhatóság számára.
[caption id="attachment_5216" align="alignright" width="300"] Kép: vgfszaklap.hu[/caption]
És ide kívánkozik még egy friss, hétköznapi történet. Az egyik budapesti kerület ingyenes wifi szolgáltatást nyújt az ott lakóknak. Ez remek. Igénybevételéhez azonban „Kerületi Kártyát” kell igényelni a szociális osztályon. A nyomtatványt viszont nem ott, hanem a polgármesteri hivatal egy másik épületében lehet megkapni. A nyomtatvány kitöltése és beadása után egyszer csak postán megérkezik a kártya, ám az áhított jelszó nem a kártyán, hanem a mellékelt levélen található, aktiválásához pedig egy használati feltételeket elfogadó újabb nyilatkozatot kell kitölteni és a szociális osztályhoz visszajuttatni.
Lázár János az új államreformot "bürokrácia- és adminisztrációlebontó csomag”-ként jellemezte.
„A bürokrácia megszüntetése és a demokrácia széles kifejlesztése a dolgozók érdekét szolgálja”. Oppardon! Az utóbbi idézet Kádár János 1956-os felhívásából származik.
[caption id="attachment_5217" align="alignleft" width="232"] Kádár János
Kép: metropol.hu[/caption]