Ugye szeretik a meséket? Azokat, amelyekben az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. És azokat is, ahol az embereket hasonlítják egyes állatokhoz? Nem úgy értem, hogy „te állat!”, mert ez többnyire sértő. Mármint az állatokra nézve.
Ez a mese két állatról szól. Egy viperáról meg egy farkasról. A természetben mindkettő veszélyes. De mint meglátják, ebben a mesében olyanok, mint a kisegér. Az a kisegér, amelyik odaszól az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk? Kár is lenne ennyi szót vesztegetni rájuk, ha nem lennének olyan irritálóak.
Kép: Turista Magazin
Kezdjük talán a viperával. „A vipera rejtőzködő életmódot folytat. Igen hevesen védekezik, és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába. A téli pihenőt követően február végén-márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog. Étrendjét marással teszi ártalmatlanná.”
Közöttünk azonban van olyan vipera is, amelyik akkor is mar, ha a kutya se támadja. Pusztán csak azért, mert jól esik neki. Mert attól boldog, ha marhat. Legutóbb – rövid téli pihenőjét követően – egyetlen marással próbálta leteríteni a liberális értelmiségieket (Bitó László szalonját), az MSZP-t és Majtényi Lászlót. Mondom, egyikük sem támadta „a közélettől és a parlamenti munkától visszavonult” Schiffer Andrást. Az ő téli pihenője tényleg rövid volt. Novemberben még a Fidesszel parolázott az új alkotmánybírák megválasztásakor. Akkor éppen a DK-nak ugrott neki, le ÁVH-zva őket, feledve azt az apróságot, hogy most épp nem a DK ül a hatalomban. De gyurcsányozni akkor is kedvenc foglalatosságai közé tartozik, ha éppen nincs rá semmi apropója.
Hogy ne vádolhassuk őt azzal, hogy monomániás, (pedig de), februárban már arra ébredt, hogy itt valami rettenetes dolog készül: Majtényi államfő-jelöltsége – a Jobbikon és a Fideszen kívül – mindenkinek megfelel. Ez tényleg tűrhetetlen! Támadás, kígyómarás indul! Majtényi személyét még egy ilyen éles elmének is nehéz kikezdeni, de azért mardosni lehet. És mi az első – ezúttal ugyancsak Gyurcsányra utaló – kritikája? „Kár – írja a Magyar Nemzetben megjelent nagyszabású dolgozatában - hogy a 2006. őszi rendőri fellépés kapcsán csak egy megkésett, erőtlen közleményre futotta tőle.” Lehet, hogy Schiffer már elfelejtette, hogy az „erőtlen közlemény” ellenére az általa favorizált és támogatott volt köztársasági elnök, Sólyom László Majtényit jelölte először ombudsmannak, majd az ORTT elnökének. De persze, hol van már Sólyom? Mit számít a mai Schiffernek egy volt köztársasági elnök véleménye?
Fotó: Szabó Pál -Majtényi, Sólyom és Kállai
Schiffer felrója Majtényinak, hogy „a szociális népszavazás kapcsán egyenesen odáig ment, hogy még 2006 őszén felszólította a Fideszt: „Az ellenzéknek vissza kell vonnia a parlamenti demokrácia szellemével összeegyeztethetetlen és az országot megbénító népszavazási kezdeményezéseit.” Valahogy így érvelhetett az a kígyó is, amelyik rábeszélte Ádámot és Évát az almaevésre. Arról egyik kígyó sem tesz említést, hogy milyen következménye lett a szociális népszavazásos almafogyasztásnak. De sokba került azóta annak a 300 Ft-nak a megspórolása!
Kép: G-Portál
Schiffert persze csak az érdekli, hogy az LMP nehéz döntési helyzetbe került. Szerinte „a liberális megmondóemberek Majtényi jelölésével – a párt történetében szokásosnak is mondható – rafinált csapdahelyzetet állítottak elő”. (Milyen pártról beszél drága sziszegő úr? Az imént még a Bitó szalont tetszett volt leprázni.) És mi az a csapdahelyzet? Szerinte az, hogy ha az LMP igent mond Majtényira, akkor ezek a lenézett ballibek majd később is együtt akarnak működni az LMP-vel, ha meg nemet mond, miattuk nem lehet Majtényi elnökjelölt. És persze akkor majd rájuk égetik az „Orbán-bérenc stigmát”.
Ne tessék aggódni drága Schiffer úr! Az a stigma már jó ideje magukra égett.
Hadházy Ákos, az LMP társelnöke – akit többnyire nem a humoráért szeretünk – szellemesen Schiffer „írói munkásságának részeként” aposztrofálta visszavonult párttagjának nagydolgozatát. Ugye emlékeznek, kire használták először ezt a kifejezést? Ha nem, elárulom: néhai Csurka Istvánra, a szélsőjobboldali - ugyancsak néhai - MIÉP elnökére.
Kép: magyarero.hu
De ígértem egy mesét a farkasról is. Hogyan kommunikál egy farkas? Farkasüvöltéssel. „A kiszemelt vadat hosszan üldözi, majd amikor beéri, sorozatosan a farába, lágyékába és marjába marva teríti le. Nem válogat, azt eszik, amit a legkönnyebb elejteni.”
Kép: 24.hu
Már tudjuk, hogy a Momentum Mozgalom több mint 260 ezer aláírást gyűjtött össze az olimpia-ellenes népszavazáshoz. Ennyi aláíró közül egy sem vette észre, hogy ezek a MoMo-sok „szépek, fiatalok, csinosak, frissek, trendik, de belül mérget hordoznak”? Úgy látszik, senki sem olvassa Bartus László cikkeit, mi több egész cikk-sorozatát arról a ránk leselkedő óriási veszélyről, amiért pártfogásunkba vesszük „a szépen csomagolt új mérget”. Pedig farkasüvöltés gyanánt próbál óvni minket a veszedelemtől. Miért is? Mert ezek az ifjak azt merészelték mondani egy interjúban (Index): “mi azért csináljuk ezt az egészet, mert itthon akarunk maradni. Menjen el inkább az, aki már eleget lopott ahhoz, hogy bárhol élhessen a világon. Ezeknek az embereknek nincs itthon helyük”.
Kép: Huppa.hu
Bartus sajnos nem érti a szimbolikus fogalmazást. (Meg sok egyebet sem.) Azonnal tudálékos jogi fejtegetésbe kezd, lopásról, bíróságról, halmazati büntetésről. Villámgyorsan jut el odáig, hogy ezeket a fiatalokat Trump-hoz hasonlítsa. Jó farkas módjára harap bele a farukba.
Bartus azon is felháborodik (igaz, nem csak ő), hogy a kis MoMo-sok, tojáshéjjal a fenekükön, egybemossák a 2010 előtti és a 2010 utáni időszakot. „Orosz Anna és Hajnal Miklós a koránál fogva a töredékét nem tudja annak, ami nekem és számos kollégámnak a kisujjunkban van. Mi igazán mondhatnánk, hogy mi történt.” Akkor meg miért nem mondják? Nem fölényeskedni, nagypofájuskodni, gorombáskodni kell, hanem beszélni. No persze nem biztos, hogy annak kell kasszandrai jóslatokba bocsátkoznia – „a Momentum Mozgalom is kollaboráns lesz, amint bevonul a diktatúra parlamentjébe” – aki immár 14 éve az USA-ból szórja átkait mindenre és mindenkire, aki „kalandvágyból” itthon maradt.
De még nem is említettem Bartus – aki igazi oknyomozó újságíróként tekint magára – legmegrendítőbb MoMa leleplezését. Kifinomult (?) oknyomozói szimatával csapott le ezekre a sötét gazemberekre, akik nem átallottak „lopott raklapok előtt interjút adni”. Éles szemével kiszúrta, hogy a raklapokon a CHEP nevű cég neve és logója látszik. Jó nagyítója lehetett, ha az Indexen megjelent képekről ezt le tudta olvasni. Én szemüveggel sem tudtam kisilabizálni. Igaz, nem is vagyok oknyomozó újságíró. Hosszasan fejtegeti e raklapok jogi státuszát, amiből egyenesen következik azok lopott volta. „Mindig ilyen raklapokkal kezdődik és a felcsúti stadion milliárdjainál végződik.”
Kép: index.hu
Ez legalább olyan éles meglátás, mint annak idején az Agrobank-ügy „leleplezése”. Mindig jó érzékkel harapdál ez a farkas. Ahogy kell: kiszemelt áldozatát farába, lágyékába és marjába marva próbálja leteríteni.
„Nincs olyan ellenzék, amely ilyen feltételek között kormányra kerülhetne” – ordítja ez a prérifarkas. De bizony, hogy van. Pontosítok: lehetne. Nem ártana néha választási szakértőket is meghallgatni. Még ez a korcs választási rendszer is hatalomra segíthetne egy ellenzéket. Már persze, ha lenne. „A Momentum Mozgalom semmivel nem különb, mint akiket gyaláz. Ugyanolyan kollaboránsok lesznek, még rosszabbak.” Miért is? Honnan veszi a bátorságot az ide 7000 kilométerről üvöltöző ordas, hogy pocskondiázza ezeket az ifjakat? Éppen akkor, amikor 260 ezer aláírással késztetik megfutamodásra és visszavonulásra a saját olimpia ötletétől immár elhatárolódó Fideszt? Amikor a bábként működő Tarlós éppen készül visszavonni az olimpiai pályázatot? Akkor ki itt a kollaboráns?
Állatmesénknek vége. De ne feledjék: nagy az isten állatkertje.
