Előrebocsátom, nem szoktam olyan ügyről írni, amelyben még nem született jogerős ítélet. Márpedig N. János ügyében a végső szót a Kúria fogja kimondani. Mégis, a sajtóban elég nagy visszhangot kiváltó ügyben érdemes megosztani néhány gondolatot a feleségét feldaraboló hentessel szemben hozott ítéletekről. Különös tekintettel arra, hogy miben különbözik az ítéleti bizonyosság a szubjektív meggyőződéstől.
Kép: Life
A történet lényege a következő. N. János válófélben volt a feleségétől, korábban már bántalmazta az asszonyt, amiért könnyű testi sértés miatt két évre próbára bocsátották. A válóper során a házaspár két közös gyermekét az apánál helyezték el. Judit a feleség elköltözött a darnózseli közös házból, Győrben bérelt lakást és munkahelyét is megváltoztatta, Mosónmagyaróváron bérelt helyiséget, ahol gyógymasszőrként dolgozott. Az eredeti vád szerint a férj felkereste Juditot a munkahelyén, ott megölte, tetemét gépkocsin hazavitte a darnózseli házba. A ház pincéjében lévő hentesműhelyében a holttestet feldarabolta, elégette, majd a szervek egy részét a mezőn szétszórta.
Kép: Borsonline
Az elsőfokú bíróság a hentest bizonyítékok hiányában felmentette, mert a bizonyítékok alapján nem tudta megállapítani, hogy a vádlott ölte meg a feleségét, csak azt, hogy az asszony meghalt és az ő testének részeit találták meg a mezőn. A Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a felmentő ítéletet, mert azt megalapozatlannak találta. A megismételt elsőfokú eljárásban a vádlottat ismét felmentette a törvényszék, azt azonban megállapította, hogy a holttestet a vádlott darabolta szét és a testrészeket ő szórta szét a mezőn. Arra továbbra sem talál bizonyítékot, hogy az ölést is a vádlott követte el.
Újból a Győri Ítélőtáblára kerül az ügy, ugyanahhoz a Kovács Tamás vezette tanácshoz, aki a hatályon kívül helyező végzést hozta. Ezúttal azonban módosult az ügyészi vád, az már nem emberölés, hanem halált okozó testi sértésre változott. A másodfokú bíróság ebben ki is mondta a vádlott bűnösségét és – a korábbi könnyű testi sértés miatt történt próbára bocsátással halmazatban – 7 évi szabadságvesztésre ítélte N. Jánost.
Kép: 444.hu
Az ügy ezzel nem ért véget. Ha ugyanis elsőfokon felmentik, másodfokon elítélik a vádlottat (vagy fordítva), harmadfokú eljárásra van lehetőség, így védői fellebbezés folytán a végső döntést a Kúria fogja meghozni.
A „NEMGOGOL” blogon Eszes Beáta blogger társam ennél sokkal részletesebben leírja a történteket, felsorolva az összes előzményt, pert és bizonyítékot. És bár hozzáteszi, hogy cikkét „nem jogászként, de jogot hallgatottként” írja, írása oly mértékben elfogult, hogy azt csak a tények ismertetése miatt érdemes elolvasni, azt is csak annak, aki távol tudja tartani magát a szerző szélsőségesen szubjektív értékítéleteitől. Mert aki „csak” jogot hallgatott, az sem engedhetné meg magának, hogy durván nekimenjen a vádlott védőjének, Jován Lászlónak, pusztán azért, mert védői feladatát teljesíti. Nem szerencsés az olvasónak úgy bemutatni a védőt, hogy Jovánt „sztárügyvédként, minden hájjal megkent bulldognak aposztrolfálják”, akinek – a blogger szerint – az az álláspontja, hogy „minden eszköz megengedett a védelem során”. Nem illdomos leírni a védőről, hogy „ugyanaz a módszere, mint a tettesnek”, mondván, ha nincs holttest, nincs gyilkosság. Bizony, ha nincs holttest, nehézkes a gyilkosságot bizonyítani. Mint ahogy az ítéletből kiderült, nem is mondta ki a bíróság a gyilkosságot. Hogy a testi sértést hogyan állapította meg, arra még visszatérünk.
Jován László ügyvéd Kép: 24.hu
Az sem szerencsés, hogy Eszes Beáta pellengérre állítja azt a három tagú bírói tanácsot – kihangsúlyozva, hogy mindhárman nők – akik az apának ítélték a gyerekeket, ráadásul leírni egy olyan pletykát, hogy az N.Jánost képviselő ügyvédnő barátnője az egyik bírónőnek. Különösen akkor kártékony a polgári per ilyen tálalása, amikor két sorral lejjebb már azt olvassuk, hogy Judit, az anya maga is úgy döntött amikor elköltözött otthonról, hogy a „16 és 10 éves gyerekét egyelőre hátra hagyja bántalmazó férjénél, hogy ők helyben maradhassanak az iskolában”.
Mindezt csak azért emeltem ki a „NEMGOGOL” blogban írtakból, hogy óvjam az olvasót a tények ilyen szubjektív megközelítésétől.
De térjünk a lényegre, bűnös, vagy nem bűnös az az N. János hentes, akiről bizonyossággal egyelőre azt lehet tudni, hogy feldarabolta a feleségét. És vajon emberölésben bűnös-e, ha bűnös, vagy halált okozó testi sértésben?
Jogászkodjunk, mert ez itt és most mellőzhetetlen.
A Büntetőeljárási törvény (Be.) felsorolja, hogy melyek egy vádiratnak a kötelező elemei. Ez azért is lényeges, mert a bíró csak és kizárólag a vádról dönthet, se többről, se kevesebbről. Akkor idézem: „A vádirat törvényes elemei:
a) a vádlott azonosításra alkalmas megjelölése,
b) a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása,
c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítése,
és nem folytatom, mert a lényeget leírtam.
Az a) pontban írtakkal nincs semmi gond, tudjuk, ki a vádlott. Annál nagyobb a baj a b) ponttal.
Nemhogy „pontos leírása” nincs a vád tárgyává tett cselekménynek, hanem semmilyen sincs. A vádlott tagad, a bántalmazásra (ölésre?) tanú nincs, sem a vádirat, sem az ítélet nem tudott erre nézve tényállást megállapítani. Semmilyent. Így azután a c) pontban leírt minősítés is tetszés szerint változott, hát, ha nem emberölés, legyen halált okozó testi sértés. Végül is az kedvezőbb a vádlottra nézve. De minél kedvezőbb? Annál az emberölésnél, amit ugyanúgy nem tudott az ügyész bizonyítani, mint a testi sértést?
Joggal mondják, miért darabolná fel valaki a feleségét, ha nem ő ölte meg? Logikus kérdés. Mint ahogyan az sem elképzelhetetlen a bírói ítélkezésben, hogy egy ügyben csak közvetett bizonyítékok vannak. Ám azoknak szoros, logikus, hiánytalan láncolatot kell alkotniuk. Olyannyira hiánytalannak kell lennie a logikai láncnak, ami kizárja, hogy az eset bárhogyan máshogy is történhetett. Ki lehet zárni, hogy a szerencsétlen áldozat agyvérzést, vagy infarktust kapott és meghalt? Nem valószínű, de nem is kizárt. Ki lehet zárni, hogy valaki más ölte meg? Nem valószínű, de nem is kizárt.
Emlékezzenek vissza a móri ügyre. Kaiser Edét és Hajdú Lászlót jogerősen elítélték a nyolc halálos áldozattal járó móri bankrablás és mészárlás miatt. Mindkét fokú bíróság ítéleti bizonyossággal állította, hogy ők voltak a tettesek. Egészen addig, míg egy teljesen más ügy kapcsán elő nem kerültek a bankrablásnál használt fegyverek és a két igazi tettes, Nagy László és Weiszdom Róbert. Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb jogi fiaskója volt a móri ügy.
A móri ERSTE Bank Kép: egyperceskrimi-blog.hu
Ha azt kérdezik, az általam ismert bizonyítékok alapján N. János bűnös-e a felesége halálában, azt felelném, nagy valószínűséggel igen. Az igazi kérdés azonban az, vajon a szubjektív meggyőződés egyenértékű-e az ítéleti bizonyossággal? Ki lehet-e bűnösséget mondani konkrét tényállás nélkül? A másodfokú ítélet ugyanis így hangzik: „meg nem határozott magatartásával okozta Nagy János a felesége halálát, a sértettet feldarabolta, égetéssel megsemmisíteni törekedett, s részben ismeretlen helyen elrejtette a maradványokat”.
Én persze most csak kérdezek, dönteni a Kúria fog.
Kép: birosag.hu
