„A Gyurcsány-Bajnai-kormány hagyta, hogy szabadon fosztogassák a magyar földet, a közpénzeket, a nemzeti vagyont és az emberek tulajdonát”. Répássy Róbert ezzel a teljesen politikamentes gondolatmenettel kezdte a július 1-jén életbe lépő új Btk. bemutatását. A KIM államtitkára büszkén jelentette: „a Fidesz Európa egyik legszigorúbb Büntető Törvénykönyvét alkotta meg”.

Nehezen indokolható - különösen a statisztikák tükrében - a büntethetőségi életkor 14-ről 12 évre történt leszállítása. Igaz, ez csak a legsúlyosabb bűncselekmények - emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, rablás, kifosztás - elkövetőire vonatkozik. Az idevágó adatok szerint azonban, miközben a felnőtt elkövetők számának alakulása stagnál, addig a fiataloké csökken. Ez a szám 1992-ben volt a legmagasabb (15 ezer fő), jelenleg évek óta 10-11 ezer körül alakul. Bár a 12 éves „bűnelkövetők” természetesen még nem szerepelhetnek a bűnügyi statisztikákban, de tapasztalatból tudjuk: számuk elenyésző.

 

Ősrégi vita a jogászok között, hogy a büntetések szigorítása-e a hatásos eszköz a bűncselekmények visszaszorítására. Számos jogtudós kimutatta, hogy a bűnözőket nem az ítélkezés szigora tartja vissza, hanem az, ha egyetlen bűncselekmény sem marad felderítetlen. A Fidesz eddigi szigorításainak „eredménye”: miközben 1998 és 2002 között a bűnelkövetések száma évi 420 ezer alá csökkent, és évekig ezen a szinten stabilizálódott, 2010-től ismét növekedésnek indult. 

 Így aztán kriminológiai szempontból szinte mindegy is, hogy a halmazati vagy összbüntetés leghosszabb időtartama az új Btk.-ban 20-ról 25 évre emelkedik, vagy, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél 20 helyett legkorábban 25 év elteltével lehet az elítéltet feltételes szabadságra bocsátani.

Némi koherencia zavar, vagyis a jogszabály elemei közti egység hiánya látszik az idős, vagy fogyatékkal élő személyek fokozott védelménél. Az új Btk. új minősített esetet hozott létre azokra a cselekményekre, amelyeknél az emberölést, a testi sértést, a rablást, a csalást és a sikkasztást ilyen személyek sérelmére követik el. De akkor miért nem kapnak ugyanilyen védelmet azok az idősek, vagy fogyatékosok, akik emberrablás, zsarolás, önbíráskodás, vagy lopás áldozatai? És mi lehet az oka annak, hogy míg a sértett fokozott kiszolgáltatottsága a rablásnál minősítő körülmény, vagyis magasabb a büntetési tétel, addig a kifosztásnál ugyanez csak alapeset, tehát nem emeli meg a büntetési keretet?

Szigorítás az is, hogy az ittas járművezetés megállapításához a korábbi 0,8 ezrelék helyett már a 0,5 ezrelékes véralkohol szint is elegendő. De statisztikai adatok ennek indokoltságát sem támasztják alá. Az alkoholos befolyásoltság miatt bekövetkezett közúti balesetek száma ugyanis 2006 óta minden évben csökken.

A jogalkalmazónak némi fejtörést okozhat néhány új bűncselekmény. Vajon miben fog különbözni a „gazdasági csalás” a csalástól, vagy az adócsalástól? Önálló bűncselekmény lett a gépjármű kilométer-számlálójának meghamisítása is, de csak akkor, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A „magyar föld védelme” érdekében kriminalizálták a polgári jogilag amúgy is semmis szerződéseket – vagyis a zsebszerződéseket- és nem csak az követ el bűncselekményt, aki a termőföldet jogellenesen szerzi meg, hanem az ebben közreműködő ügyvéd, jogtanácsos, illetve közjegyző is.

Új tényállás a nemzeti jelkép megsértése. Ez azt tartalmazza, hogy – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – már az is 1 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza.