A Fővárosi Törvényszék– lánykori nevén Fővárosi Bíróság – régi elnöke, Gatter László több mint egy évtizede találta ki, hogy létrehozzunk egy havi hírlevelet, amelyből a bírák rendszeresen tájékozódhatnak az őket érintő fontos intézkedésekről. Így született meg a „Kisbíró”. Az akkori sajtótitkárság feladata volt az aktuális hírek és események összegyűjtése, rendszerezése és közzététele. A hajdani Kisbíró beszámolt a személyi változásokról, a kollégiumi ülésekről, a bírósági könyvtár újdonságairól, az úgynevezett Bírói Tanács határozatairól, bemutatta a frissen kinevezett bírákat, és így tovább. Magyarul a Fővárosi Bíróság belső életéről szólt.

A Kisbíró eredeti formájában és az említett tartalommal jelent meg még 2012 elején is. A januári számban mutatkozott be Fazekas Sándor, a Fővárosi – akkor már – Törvényszék új elnöke. Bemutatták az újonnan kinevezett vezetőket, köztük Polgárné Vida Juditot, a bíróság általános elnökhelyettesét. A hírlevél felelős kiadója és felelős szerkesztője akkoriban Fazekas Sándor, az új elnök volt.

[caption id="attachment_2343" align="alignleft" width="185"] Fazekas Sándor a Kisbíróban[/caption]

Az újkori Kisbíró mostani, mondhatom, botrányos története azzal kezdődött, hogy Pálmai Erika, a HVG munkatársa információt kért a kiadványról a törvényszék elnökétől. Szerette volna megtudni, hogy a régi nevét megtartó Kisbíróból mintegy 60 oldalas színes-szagos bulvármagazinná változó újságot hány példányban adják ki és mennyibe kerül az előállítása. Kérését elutasították azzal, hogy ez egy belső terjesztésű lap, ezért a kért adatok nem közérdekű adatok.

Természetesen egy belső terjesztésű lapnak is van úgynevezett kötelespéldánya. A jogszabály szerint ugyanis „a Magyarországon előállított… legalább 50 példányban sokszorosított sajtótermék meghatározott számú példányát az előállító szerv köteles eljuttatni… az arra jogosult intézményeknek.” A kötelespéldányok további – szintén a jogszabályban meghatározott - felhasználásáról a Széchenyi Könyvtár gondoskodik.

Hiába érvelt tehát Fazekas Sándor azzal, hogy a lap csak belső terjesztésű, az - az idézett jogszabályi előírások alapján - gyakorlatilag bárki számára hozzáférhető. Azt pedig vitatni sem érdemes, vajon közérdekű adat-e, hogy egy költségvetési szerv, nevezetesen a bíróság mire költi az adófizetők pénzét.

A HVG újságírója tehát elolvasta a bíróság magazinját, mint ahogyan én is. Én már csak kiváncsiságból is, mert annó én szerkesztettem az akkor még hírlevélként szolgáló Kisbírót. A nevét is azért kapta, mert „kidobolta” az aktuális híreket.

Bizton állíthatom, hogy a mostani magazin nem csak a címéhez, de a bírósághoz sem méltó. A bemutatkozó lapszámban Fazekas Sándor elnök, mint a magazin felelős kiadója köszöntötte kollégáit. Azzal ajánlotta figyelmükbe a megújult magazint, hogy ez is „hozzájárul a Fővárosi Törvényszék súlyának megfelelő pozitív külső megjelenésének erősítéséhez, tekintélyének növeléséhez” és ennek megfelelő új arculatának kialakításához. A lapot megismerve attól tartok, hogy az elnök úr mindebben súlyosan tévedett.

[caption id="attachment_2344" align="alignright" width="164"] Polgárné Vida Judit általános elnökhelyettes
Fotó: Kisbíró[/caption]

Polgárné Vida Judit, a bíróság általános elnökhelyettese és egyben a magazin felelős szerkesztője pedig „Tavaszi üzenetet” küldött bírótársainak. Egy apró kis gond van csupán ezzel az írással, miként azt a HVG kiderítette: az „üzenetet” korábban egy bizonyos Paulo Coelho brazil író már megírta. Néhány évtizeddel korábban. Méghozzá szó szerint. Igaz, ő sem írta oda Polgárné Vida Judit nevét, miként az elnökhelyettes asszony is megfeledkezett róla, hogy megemlítse, hogy a saját neve alatt megjelenő sorok nem a sajátjai.

[caption id="" align="alignleft" width="366"] Kép:horvathfoto Cohelo előszava[/caption]

Az elnökhelyettes asszony a Kisbíró magazin második számában is ügyelt arra, hogy „írói munkásságát” a már bevált módon ossza meg a bírákkal. A HVG közlése szerint „A ficánkolás a lényeg” címen megjelenő írást 2010-ben a Reader's Digest magyar kiadása már közölte, bár ott a címe „Hurrá, strandolunk!” volt. Szerzője pedig Jean Kittson ausztrál írónő. Igaz, míg az eredeti cikkben a strandolás gyönyöreiről szóló keretes rész sárga téglalapban, addig a bírósági magazinban sárga oválisban olvasható.

[caption id="attachment_2444" align="alignright" width="256"] Megjelent a Kisbíróban. Sárga téglalap helyett sárga oválisban[/caption]

[caption id="" align="alignright" width="200"] Hurrá, strandolunk![/caption]

A HVG-n (majd az Inbdexen is) megjelent leleplező cikket követően Fazekas Sándor közölte, hogy belső vizsgálat indult a plágium ügyben. Persze nagyon sokáig nem kellene vizsgálódni, hisz mindkét ellopott szöveg eredetije könnyedén megtalálható az interneten. Mindenesetre az elnök az eddig diszkréten kezelt adatokat immár kiadta a sajtónak: az ezer-ezer példányban megjelenő magazin előállítása összesen 1,3 millió forintba került.

Meg nem erősített források szerint Polgárné Vida Judit - az elnök felszólítása dacára - először nem kívánt lemondani. Később mégis megtette. Ugyancsak meg nem erősített hírek szerint az elnökhelyettes asszonyt az Országos Bírósági Hivatalba helyezik át. Ha a hír igaz, megismétlődik a jól bevált régi gyakorlat: ha egy bíró első fokon nagyon elront egy ügyet, felkerül másodfokra. Ha meg eleve másodfokon volt, akár alkotmánybíró is lehet belőle. Szegény Schmitt Pálnak plagizálása miatt le kellett mondania köztársasági elnöki tisztéről. Persze, ott már nem volt feljebb…

Viszont úgy tűnik, van még lejjebb. Hosszú interjúkban különböző bírák „pózolnak”, hegyet másznak, és egzotikus ételrecepteket tesznek közkinccsé. Hogy önként s dalolva, vagy némi ráhatásra – nem derül ki.

[caption id="attachment_2354" align="alignleft" width="143"] Fotó: Kisbíró
Kontra Erzsébet csoportvezető bíró[/caption]

[caption id="attachment_2362" align="aligncenter" width="155"] Fotó: Kisbíró
Az első szám címlapja[/caption]

Úgy tűnik viszont, hogy gyakorlatilag elhalt a bírák szakmai munkájának nyilvános fóruma. A Fővárosi Törvényszék honlapján a „Szellemi műhelyünk” című rovatban utoljára 2011 márciusában jelent meg annak a Frech Ágnesnek a tanulmánya, akit 2012-ben, másokkal együtt kényszernyugdíjaztak. De szintén 2011-es keltezésűek a „Szakmai anyagok” rovat legutoljára megjelent cikkei is.

A honlap jognyilatkozatában a következők olvashatóak: „felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy ezen anyagok egy része a szellemi alkotások, különösen a szerzői jogok védelme alatt állhat”.

Ehhez képest nem tudható, hogy a különböző tárgyalásokról vajon kik készítették azokat a fotókat, amelyeket a honlap „Sajtószoba” rovatában tettek közé.

[caption id="attachment_2456" align="alignleft" width="220"] Megjelent a Fővárosi Törvényszék honlapján (Sajtószoba)
A fotó készítője nincs feltüntetve[/caption]

[caption id="attachment_2466" align="alignright" width="220"] Megjelent a Fővárosi Törvényszék honlapján (Sajtószoba)
A kép készítője nincs feltüntetve[/caption]

[caption id="attachment_2467" align="aligncenter" width="220"] A kép megjelent a Fővárosi Törvényszék honlapján (Sajtószoba) A fotós nevét nem tüntették fel[/caption]

Sajtófotósok? Akkor hol a nevük, vagy az újságjuk neve? Adtak-e engedélyt arra, hogy képeiket a szerző megjelölése nélkül publikálják? De még ha esetleg a bíróság saját fotósa készítette is volna a felvételeket, tán az ő nevét is illene feltüntetni.

Ehhez minden szerzőnek joga van. És vajon kik készítették azokat a videókat, amelyeket a bíróság nem csak a saját honlapján, de a YouTube-on is nyilvánosságra hoz?

Lehet, hogy a Fővárosi Törvényszék a szerzői jogokat csak másokkal szemben védi? Ő maga pedig fittyet hány rájuk?

Szóval igen. Van még lejjebb.