A Veszprémi Törvényszék büntető tanácsa ezen a héten környezetvédelmi szakértőt hallgatott meg. A szakértőt a nyomozás során a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) rendelte ki. Feladata az volt, hogy értékelje: a vörösiszap katasztrófa következtében a természeti környezet milyen mértékben kárososodott. Meg kellett álapítania a Marcal és a Torna patak halpusztulását, pontosabban annak mértékét, valamint válaszolnia kellett arra a kérdésre, vajon regenerálódott-e a két patak élővilága a katasztrófát követő csaknem egy év elteltével.

[caption id="attachment_4226" align="alignleft" width="240"] Kép: zaol.hu[/caption]

Nem untatom az olvasót a kipusztult, majd visszatelepült halak fajtáival, sem azzal, hogy e szép latin elnevezésű halak közül melyek tartoznak „természetvédelmi oltalom”, és melyek „nemzetközi szerződések” hatálya alá. Sőt még azzal sem, hogy a halakon kívül milyen más állat- és növényfajtákat kellett a szakértőnek hasonló szempontok szerint vizsgálnia (pedig sok-sok szép nevű szitakötő élete és halála is a vizsgálat tárgya volt).

A szakértőnek azt is meg kellett mondania, hogy a katasztrófa „jelentős mértékű” természeti kárt okozott-e. Ez ugyanis lényeges kérdés a büntetőjogi minősítés, és ennek következtében a kiszabható büntetés mértéke szempontjából.

Röviden összefoglalva nagyjából ennyi egy környezetvédelmi szakértő feladata és kompetenciája.

 

A nyomozás során készült vélemény azonban olyan témákat is érintett, amelyekhez egy környezetvédelmi szakértőnek nincs és értelemszerűen nem is lehet semmiféle szakmai ismerete. Ebből következően véleményt sem alkothat olyan kérdésekben, amelyek nem az ő szakterületéhez tartoznak. Ha egy környezetszakértői véleményben például az szerepel, hogy „emberi mulasztások teremtették meg a gátszakadás feltételeit”, akkor ott valami nem kerek.

Nos, hogy ez mennyire így van, az derült ki az e heti tárgyalásokon.

[caption id="attachment_4227" align="alignright" width="146"] Kép: lemil.blog.hu[/caption]

A szakértő elmondta, hogy a nyomozóhatóság hogyan befolyásolta az általa készített vélemény tartalmát. Utalt arra, hogy az NNI „kézi irányítása” alatt kellett dolgoznia, számos e-mailt kapott, hogy hogyan és mit csináljon, mi több, előre be kellett mutatnia az általa írtakat a nyomozóknak. Mindezek következtében a szakértő a tárgyaláson arra az elhatározásra jutott, hogy saját maga kérje kizárását az eljárásból.

Mielőtt bárki az első követ vetné Lakatos szakértőre, gondoljon arra, hogy mekkora nyomás nehezedhetett rá az NNI részéről. Egy természettudós bekerül a büntetőeljárás darálójába, ahol különböző elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben, amelyeknek – úgy érzi – köteles megfelelni. És amikor kikerül a presszió alól, amikor ott áll a bíróság, a vádlottak és a védők előtt, akkor belátja, hogy mi is a tétje az ő véleményének. Bizony, kell ahhoz gerinc, hogy elismerje, nem szakmai tudása és lelkiismerete alapján írta le azt, amit leírt.

Kell-e külön minősíteni a nyomozóhatóság eljárását? Hiszen a történtek önmagukért beszélnek. Hogyan lehetne tisztességes eljárásnak nevezni egy olyan nyomozást, ahol még csak nem is szégyellenek nyomást gyakorolni egy szakértőre. Mit gondoltak magukról ezek az urak? Hogy semmi nem fog kiderülni abból, amit műveltek? Hogy nem lesz egyetlen tisztességes ember, aki elmondja a bíróságon, milyen eszközökkel szerezték be a vádlottakat terhelő bizonyítékokat? De ami talán még ennél is izgalmasabb kérdés: vajon miért rugták fel a büntetőeljárási szabályokat? Ők vajon kinek, vagy kiknek akartak „megfelelni”?

Egy szakértő természetesen nem kérheti a saját kizárását. Erre a büntetőeljárás szabályai nem adnak lehetőséget. De akkor, amikor már az is elhangzott a tárgyaláson, hogy Lakatos úr nem tud „az ügyésszel azonos nyelven beszélni” – Isten mentsen attól, hogy erre akárcsak törekedjen is – felállt Pál Helga ügyvéd, az ügy másodrendű vádlottjának védője, és indítványozta, hogy a bíróság zárja ki a szakértőt. Indítványához más védők, valamint az első, másod és harmadrendű vádlottak is csatlakoztak.A törvény szerint ki kell zárni azt a szakértőt, „akitől elfogulatlan szakvélemény… nem várható.”

A korrekt és határozott Szabó Györgyi által vezetett büntető tanács a tárgyaláson elhangzottak alapján helyt adott az indítványoknak és a szakértőt - elfogultsági okra hivatkozva - kizárta a büntetőeljárásból.

Az ügyész a bíróság végzését megfellebbezte, így az nem jogerős. De a magam részéről őszintén remélem, hogy az lesz.

[caption id="attachment_4229" align="aligncenter" width="300"] Dr. Szabó Györgyi bíró
Fotó: Láng András[/caption]