A „sajtóper” mintájára szerintem így hívja majd a köznyelv azt az új pertípust, melyet nagyjaink éppen a napokban gyömöszölnek le a torkunkon. Nem csak az újságírókén és a fotóművészekén, de még a hobbi-fényképezőkén is.
A most tárgyalt törvényjavaslat szerint ugyanis a sajtó-helyreigazítási perhez hasonló eljárás védené a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogokat.
A „bajok” persze nem most kezdődtek, hanem tavaly. Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) – a korábbitól eltérően – nem csak a képmás és hangfelvétel felhasználásához, hanem már az elkészítéséhez is megkövetelte az érintett személy hozzájárulását.
[caption id="attachment_5657" align="alignleft" width="300"]
Fotó: nava. hu[/caption]
Répássy Róbert igazságügyi államtitkár szerint nem változott semmi. A bírói gyakorlat ugyanis a régi törvényt is így értelmezte. De biztos, hogy a törvényt kell egy rossz bírói gyakorlathoz igazítani, és nem fordítva? Az államtitkár azt kérte a képviselőktől, hogy „a képmással való visszaéléseket a kiskorúak, a vétlen áldozatok szemszögéből próbálják nézni." Én is próbálom, de nem megy. Mert ez a mese nem erről szól.
Mit is mond ez az új szabály? Kreált egy úgynevezett előzetes eljárást. Ilyenkor az, akit lefényképeztek, kérheti a kép készítőjétől, hogy meghatározott időn belül „a jogsértést hagyja abba, a sérelmes helyzetet szüntesse meg, a jogsértést megelőző állapotot állítsa helyre, a jogsértéssel előállított dolgot semmisítse meg vagy jogsértő mivoltától fossza meg, illetve adjon megfelelő elégtételt és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot.”
[caption id="attachment_5658" align="alignright" width="300"]
Kép: demotivalo.net[/caption]
Csak halkan kérdezem, hogy ha a „jogsértő” már elkattintotta a fényképezőgépét, akkor mit is hagyjon abba? Vagy hogyan állítsa vissza a „jogsértést megelőző állapotot”? Vagy ha a jogsértést azzal követte el, hogy csak magának készített egy felvételt, akkor most nyilvánosan kérjen bocsánatot? Briliáns ötlet!
A bíróság csak akkor utasíthatja el a „sérelmet szenvedő”, vagyis a lefotózott kérelmét, „ha a benne előadottak valósága nyomban megcáfolható”. Ez a törvényi fordulat azt jelenti, hogy a bíró itt épp úgy nem bizonyíthat szabadon, mint a nemrég lezajlott devizaperekben. Ott azt kellett elfogadnia, amit az állam állított, itt meg azt, amit a „sértett”. Tessék csak elhinni, amit az „áldozat” mond, oszt’ jónapot.
Az eljárást még pikánsabbá teszi az a szabály, hogy a bepereltnek kell bizonyítania, hogy a „sértett” hozzájárult a felvétel készítéséhez. A Ptk. szerint a hozzájárulás szóban, írásban, vagy „ráutaló magatartással” is történhet. Látom lelki szemeimmel a fotóst, amint éppen bizonygatja a bíróságnak, hogy a fényképen lévő hölgy grimaszát „ráutaló magatartásként” kell értelmezni.
[caption id="attachment_5661" align="aligncenter" width="300"]
Kép: hir24.hu[/caption]
Répássy a törvény "bulvárértelmezésének" titulálta azt a megközelítést, amely szerint az utcán ne lehetne fényképeket készíteni. Én eddig úgy tudtam, hogy amit a Tisztelt Ház jogszabályba foglal, azt komolyan kell venni. Akkor pedig bizony bárki perelhet, akit bárhol lefotóznak. A Ptk. ugyanis csak a tömegfelvételeket és a nyilvános közéleti szereplést tekinti kivételnek.
Az már jóformán szót sem érdemel, hogy a törvényszéknek soron kívül, és lehetőleg egyetlen nap alatt kell letárgyalnia ezeket a pereket. Hisz mi lehetne ezeknél fontosabb?
Bárándy Gergely a parlamenti vita során furcsállotta a javaslat beterjesztésének időzítését. Meg nem átallotta szóba hozni a miniszterelnök családtagjairól készített fotókat sem. Hogy esetleg éppen most, esetleg éppen azok miatt …
Esetleg?
[caption id="attachment_5662" align="aligncenter" width="300"]
Kép: hircsarda.blog.hu[/caption]
