Dzsohar Carnajevet halálra ítélte a bostoni esküdtszék. A most 21 éves csecsen származású fiatalember bátyjával, Tamerlan Carnajevvel együtt bombát robbantott a bostoni maratonfutás célegyenesében a győztesre váró tömegben. A két bombát kuktafazékba rejtették és játékautók távirányítójával felrobbantották. Három ember, köztük egy 8 éves kisfiú életét veszítette és 264-en megsebesültek, közülük 14-nek amputálni kellett a lábát.

Dzsohar és Tamerlan Carnajev

Néhány nappal később a rendőrség üldözőbe vette őket. A tűzharcban a merénylők lelőttek egy rendőrt, és az idősebbik testvér meghalt. Dzsohar egy csónakban rejtőzött el, végül ott fogták el a rendőrök. A csónakon az a felirat volt olvasható, hogy az iraki háború miatti tiltakozás volt tettük oka.

Itt találták meg Dzsohart  Kép: .maszol.ro

Az amerikai jogrendszer lényegesen eltér a mienkétől, az úgynevezett kontinentális jogtól. Az egyik leglényegesebb különbség, hogy míg nálunk az élet elleni ügyekben egy hivatásos bíró és két ülnök ítélkezik, az USA-ban 12 tagú esküdtszék, vagyis laikusok és nem jogászok hozzák meg a döntést.

Dzsohar ügyében az esküdtek több mint három napon át vitatkoztak, amíg eljutottak az ítélet meghozataláig. A 30 vádpont között 17 olyan szerepelt, amelyek halállal büntethetők. Massachusetts állam, amelyben a bostoni bíróság tárgyalta az ügyet, nincs halálbüntetés. Ennek ellenére azért lehet azt mégis kiszabni, mert a robbantó ellen úgynevezett szövetségi vádat emeltek.

Az USA-ban minden államnak saját jogrendszere van, de a legsúlyosabb bűncselekmények szövetségi hatáskörbe tartoznak. Vagyis nem az adott állam, hanem az Egyesült Államok szövetségi jogát kell alkalmazni. Ezért hiába nincs halálbüntetés Massachusetts államban, ha a szövetségi jog alapján kiszabható a halálbüntetés, akkor ez az irányadó.

A 12 esküdt véleménye számos kérdésben eltérő volt. Abban mindannyian egyetértettek, hogy Dzsohar nem mutatott megbánást a per során, valamint abban is, hogy meglehetősen zűrösek voltak a családi körülményei. Tízen egyetértettek abban, hogy a fiú édesanyjának is felelőssége van abban, hogy a fia radikális lett. Három esküdt pedig hitelt adott a védők azon érvelésének, hogy Dzsohar csak a bátyja nyomására vett részt a terrortámadásban, és egy olyan esküdt volt, aki szerint a fiú nem fog többé hasonló bűncselekményt elkövetni.

Az esküdtek kiválogatása hosszú folyamat. Ebben az ügyben 1000 embert hívtak be ahhoz, hogy a 12 esküdtet és a 6 pótesküdtet kiválasszák. Mind az ezrüknek egy 100 pontból álló kérdőívet kellett kitölteniük. A válaszok alapján kezdték kiszűrni azokat, akik alkalmasak lehetnek a feladatra. Ezt követően a vád és a védelem képviselői még kérdéseket intézhetnek a „rostán fentmaradottakhoz” és mindkét oldal még kizárhat esküdt-jelölteket. Általában az is követelmény, hogy az esküdtek ne alkothassanak előzetes véleményt az ügyről. Ebben az esetben ez nyilvánvalóan nem valósulhatott meg, hiszen maga a bűntény akkora sajtót kapott, hogy teljesen kizárt, hogy bármelyik esküdt korábban ne hallott volna a terrortámadásról. A per ideje alatt azonban (elvileg) nem nézhetnek tévét, nem olvashatnak újságot. Sokszor el is zárják őket a külvilágtól.

A védelem az eljárás megkezdésekor azt is kérte, hogy ne Bostonban tárgyalják az ügyet, mert a bűntett helyszínén feltehetően mindenki elfogult. A kérést azonban a bíróság elutasította.

A védők a per során arra hivatkoztak, hogy a cselekmény elkövetésekor mindössze 19 éves vádlott erőszakos, szélsőséges bátyja hatása alatt volt a gyilkos terv végrehajtásakor. Ezt az érvelést számos bizonyíték is alátámasztja. Tamerlan Carnajev terrorista kiképzésen is részt vett, ő szerezte be a bombához szükséges alkatrészeket, és a robbanószerkezeteken is csak az ő ujjlenyomatait találták meg. Az is kiderült, hogy az idősebb testvér nézegetett szélsőséges iszlamista honlapokat a laptopján és ő kereste fel a „Hogyan készíts bombát anyád konyhájában” című honlapot is.

Kevés olyan tragédiát lehet elképzelni, mint amilyent az egyik áldozat átélt. A sértett a robbanáskor elveszítette 8 éves kisfiát, 6 éves kislányának amputálni kellett a lábát, felesége fél szemére megvakult, ő maga pedig megsüketült.

youtube.com

És ezek a szülők, akik elveszítették egyik gyermeküket és másik gyermeküket egy életre megnyomorították, úgy nyilatkoztak, hogy elleneznék, ha a robbantót halálra ítélnék. Ugyanígy vélekedik a megkérdezett bostoniak túlnyomó többsége. Mindössze 15 %-uk akarta, hogy kivégezzék a vádlottat, de az egész Massachusetts állambelieknek is csak 19 %-a voksolt a kivégzés mellett. 

A védők nyilvánvalóan fellebbeznek majd az ítélet ellen. Akár új eljárást is kérhetnek arra hivatkozva, hogy az esküdteket döntésük előtt nem tájékoztatták arról, hogy ha akár csak egyikük is különvéleményt nyilvánít, nem róható ki a halálbüntetés. Ha ez így van, az olyan eljárási hiba, ami miatt hatálytalanítani lehet az ítéletet. Kifogásolhatják azt is, hogy a bíró nem engedte, hogy ne a tett színhelyén, Bostonban tárgyalják Carnajev ügyét.

Ez azt jelenti, hogy hosszú évek telhetnek el addig, amíg a végső döntés megszületik. És ha a Legfelsőbb Bíróság helyben is hagyná ezt az ítéletet, még akkor sem biztos, hogy Dzsohar Carnajevet kivégzik.

Jelenleg minden méreginjekcióval végrehajtandó halálbüntetés végrehajtását felfüggesztette az USA Legfelsőbb Bírósága, mert álláspontja szerint a hármas kombinációjú anyag szükségtelen kínokat okoz, ami ellenkezik az alkotmánnyal. Korábban Európából szerezték be a hatóanyagokat, ám az európai gyártók a továbbiakban nem hajlandók halálbüntetések végrehajtásának céljára szállítani a szereket. Az USA hatóságai új anyagokkal próbálkoztak, ám ezek több esetben is hosszas szenvedést és elhúzódó haláltusát eredményeztek.

Abban az Egyesült Államokban, amelyre a halálbüntetés hívei rendszeresen hivatkoznak, az elmúlt 27 évben 80 szövetségi halálos ítéletet szabtak ki, ám az elítéltek közül mindössze hármat végeztek ki. Nem véletlenül. „Odaát” tudják, hogy még egy tökéletesnek látszó ügyben is -  ahol az elkövető személye és az elkövetett tett kristálytisztán bizonyított - előfordulhatnak olyan törvénysértések, amelyek a halálbüntetés végrehajtása után már nem orvosolhatók.