A Kiss László úszókapitány körüli botrány juttatta eszembe Lucifert, aki ezzel ébreszti Ádámot, még mielőtt Robespierre-t kivégeznék a párizsi színben.
Kezdjük a végén. A Magyar Úszószövetség továbbra is bizalmat szavazott szövetségi kapitányának. És szerintem – ellentétben számos sajtócikkel, kommenttel, vagy gyermekjogi szakértő véleményével – jól tették.
(Azóta Kiss lemondott)
Leszögezem, semmi közöm nincs sem Kiss Lászlóhoz, sem Gyárfás Tamáshoz, még kevésbé az úszószövetséghez, sőt, valójában – vessenek meg nyugodtan – igazán még a sport sem érdekel. Így aztán az se nagyon, hogy Kiss Lászlónak milyen múlhatatlan érdemei vannak a magyar úszósportban.
Kép: toptalq.hu
És azt is előrebocsátom, hogy nem erkölcsi, hanem jogi szempontok vezérelnek, amikor véleményt írok az ügyről. Bár az nem véletlen, hogy a jog jelentős szerepet tulajdonít az időmúlásnak. Mert erkölcs és jog abban egyetért, hogy – kivéve bizonyos háborús bűntetteket - egy embernek nem kell egy életen át felelnie a valaha elkövetett bűnéért.
Mint az ma már köztudott, Kiss Lászlót - harmadmagával megvalósított - erőszakos közösülés miatt 3 évi szabadságvesztésre ítélték. 21 évesen. A kapitány ma 75 éves.
Kép: 24per7.info
Előbányásztam az 1962-ben – az ítélet meghozatalakor - hatályos Btk.-t, hogy megnézzem, mit írt a mentesülésről. A fogalom persze nem sokat változott azóta sem: „Az elítélt…mentesül azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket az elítéltetéshez jogszabály fűz. A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéltetéséről, amelyre nézve mentesítésben részesült.”
Kép: vagy.hu
Azt nem tudom, mint ahogyan más cikkek írói sem, hogy Kiss László kért és kapott-e bírói mentesítést. Azt sem tudom, hogy 1963-ban közkegyelemmel, esetleg egyéni kegyelemmel szabadult-e. De tény, hogy abban az évben már részt vett a magyar bajnokságon és edzősködött is.
Ellentétben Hornyák Viktor úszóedző ATV-beli nyilatkozatával, Kiss László a három éves büntetéséből nyugodtan szabadulhatott másfél év után, akár a ’63-as közkegyelem alapján is. Nem igaz ugyanis, amit Hornyák mond, hogy a köztörvényesekre egyáltalán ne vonatkozott volna a közkegyelem. Egyrészt büntetésük harmadát elengedték, másrészt, akire nem terjedt volna ki a közkegyelem hatálya, az „különleges méltánylandó okok esetén egyénileg kérhette az Elnöki Tanácsot, hogy a kegyelmet javára is gyakorolja”.
Mindezt csak azért említem, mert a szabályok (és tények) ismeretének hiányában nem etikus arra célozgatni, hogy „abban az időben megugorhatott az állambiztonságiak közé beszervezettek aránya”. Talán igen, talán nem.
Gyurkó Szilvia, aki az UNICEF Magyarországi Bizottságának gyermekjogi szakértője, szintén tollat ragadott, hogy hivatásának megfelelően kiálljon a gyermeki jogok védelméért. Kár, hogy ebben az 53 évvel ezelőtti ügyben egy most hatályos, 2013-ban hozott rendelkezésre hivatkozik. Eszerint ma már az erkölcsi bizonyítvány a mentesülési időszakon túl is rögzíti a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt. De vajon belegondolt-e a gyermeki jogok védelmezője, hogy ma már az egykori sértett is a hetvenes éveiben jár. Nem lehet a mostani szabályokat a régmúltba visszavetíteni.
Kép: .csaladhalo.hu
Abban tökéletesen egyetértek Gyurkóval, hogy Gyárfás Tamás nem mondhatna olyant, hogy Kiss László „okkal vagy ok nélkül” kapott büntetést, mert még neki sincs joga kétségbe vonni egy jogerős bírósági ítéletet. Abban viszont már csak részben osztom Gyurkó Szilvia véleményét, hogy most, 2016-ban ne lenne érv, hogy Kiss László „remek szakember”. Állítása úgy lenne helyes, hogy anno, 1963-ban nem lett volna érv. Akkor erősen el kellett volna gondolkodni azon, hogy a börtönből frissen érkezettet gyerekek közelébe engedjék. Akkor nem tették, akkor hibáztak. Nem kicsit. Nagyon.
De ma már, 53 év elteltével mindaz, ami most történik, jogszerűtlen. Nem véletlen, hogy Kiss László az adatvédelmi biztoshoz fordult. Mert bizony visszaéltek a legérzékenyebb személyi adataival akkor, amikor az ítéletet nyilvánosságra hozták. Meg azok is, akik az ítéletet a sajtóhoz eljuttatták. És bizony ez is bűncselekmény.
(Péterfalvi Attila azóta zároltatta a Kiss ügy bírósági iratait.)
Ezért igaza van az úszószövetségnek, amikor úgy dönt: neki most és ma az a fontos, hogy Kiss Lászlóra szüksége van. És ha már erkölcsről beszélünk, vajon kinek/kiknek állt érdekében éppen most előásni ezt a régi históriát?
Hadd idézzek egy halhatatlant: „eredj, és többé ne vétkezzél!”
Kép: biblia.hu
