Nem fogunk most általánosságban beszélni a bírói függetlenségről, hiszen nem tanulmány, csupán egy cikk megírására vállalkoztam. Emellett azt gondolom,hogy egy-egy konkrét ügyben sokkal inkább megmutatkozik az önállóan gondolkodó, szuverén bírák ellehetetlenítése.

Bár most ugrunk a történetben, azt már itt megjegyzem,nehezen képzelhető el, hogy alkalmatlan lenne a bírói munkára az a bíró, akinek a luxemburgi bíróság igazat ad.

A döntést – vagyis a határozatlan idejű kinevezés elutasítását – a Fővárosi Törvényszék elnöke, Tatár-Kis Péter hozta meg. Az a Tatár-Kis Péter, aki elnökké választása előtt azt állította, ő nem írta alá a bírósági vezetők által Handó Tünde búcsúztatására írt dagályos hálálkodó levelet, ám aláírása tisztázatlan körülmények között mégis rajta volt a levélen. Ha esetleg nem emlékeznének a nagy vihart kavaró, az ’50-es évek stílusára emlékeztető levélre.

Kép: OBH

Igaz, Vasvárit – ellentétben Szabó Gabriellával – kirúgni nem lehetett, de azért voltak ötleteik.

A továbbiakat lásd ITT

Vagy itt: https://24.hu/belfold/2021/07/17/magyar-birosagok-fuggetlenseg-eub-sandor-zsuzsa-velemeny/?fbclid=IwAR0ux3drtFwdlDeJPqjdZedabSuQ7j-fr9XNLY7yZTtpUlaJRiVW2eqx3So