JogÁsz

Kriminális alaptörvény
2014. február 09. írta: Dr. Sándor Zsuzsa

Kriminális alaptörvény

Szoktak önök krimit nézni? Remélem igen, meg azt is, hogy sokan látták az Ügyfél című filmet. Főszereplője egy 11 éves kisfiú, aki azt kérdezi a bírótól: „élhetek-e az Alkotmány ötödik kiegészítésével?”

[caption id="attachment_3910" align="alignleft" width="113"]Az Ügyfél - Grisham Főszereplő egy 11 éves kisfiú[/caption]

Ez a mondat bennem kérdések sorát veti fel. Honnan tudja egy amerikai kisiskolás, hogy mi van az Alkotmányban, vagy annak bármelyik kiegészítésében? Honnan tudják a film nézői, hogy miről beszél ez a gyerek? De főként az, miért nincs ez nálunk is ugyanígy? Miért nem tudják itthon az emberek, hogy milyen mélységben határozza meg életüket, mindennapjaikat a Fidesz-hatalom 2/3-os többségével ránk erőltetett alaptörvénye?

Emlékezzünk csak vissza megszületésének körülményeire. Ugye már az is nevetséges, ha nem inkább botrányos volt? Szájer József „iPaden írt alkotmányát” egy hónapon belül már el is fogadta a parlament és „gránitba véste.” Igaz, azóta öt módosítása született és a jelek szerint most készül a hatodik.

Majtényi László alkotmányjogász szerint ez az „alaptörvénynek nevezett valami” nem más, mint egy „technokrata jogszabálygyűjtemény”, ami minden ponton beleszól a hétköznapi életünkbe.  Úgy tekinti a jogot, mint a felsőbbségtől kapott parancsot. Majtényi szerint azonban a jog nem más, mint a szabadság biztosítéka. Az állampolgár akkor lehetne nyugodt, ha abban bízhatna, hogy az állam tiszteletben tartja a jogait. Ezzel szemben nálunk a polgárnak félnie kell akkor is, ha betartja az - egyébként átláthatatlan – szabályokat, és akkor is, ha nem.

[caption id="attachment_3891" align="alignright" width="178"]Majtényi a Pacsirta rádióban Majtényi László
Fotó: Láng András[/caption]

Mit értsünk azon, hogy „technokrata jogszabálygyűjtemény”? Az alaptörvény olyan szabályok tömkelegét tartalmazza, amelyek egyáltalán nem valók egy alkotmányba: a hajléktalanok kriminalizálása, a szolgaságra hajazó közmunka, a közoktatás centralizálása, a földpolitika, az egykulcsos adórendszer, de még az ádázul folyó kultúrharc alapjai is az alaptörvényből erednek.

[caption id="" align="alignleft" width="191"]Tüth Gábor Attila a Pacsirta rádióban Tóth Gábor Attila
Fotó: Láng András[/caption]

Az ugyancsak alkotmányjogász Tóth Gábor Attila egy nyilatkozatában mondta: „Az orbáni alaptörvény visszatér a monolit ideológia uralmához. Legalább olyan koherensen jeleníti meg a hivatalossá nyilvánított ideológiát, mint az 1989 előtti alkotmány az állampárt nézetrendszerét”. Magyarul, az alaptörvény „egyistenes”. Fellengzős és mai aggyal alig érthető preambuluma, vagyis a „nemzeti hitvallás” is ezt sugallja: ha nem vagy keresztény, nem tartozol „hozzánk”. Becsüljük ugyan a különböző vallási hagyományokat, de mi döntjük el, melyik egyház működhet e minőségében és melyik nem. Mi mondjuk meg, hogy mit érts a család fogalmán, és hogy életed alapvető értékei: „a hűség, a hit és a szeretet” legyenek. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony – mondja ki az alaptörvény. Alkotóit hidegen hagyja az a „való világ”-béli statisztikai adat, amely szerint az 1960-64-ben létrejött első párkapcsolatoknak mindössze 3,1 %-a, míg a 2000 és 2004 között létesített első kapcsolatoknak már 70 %-a volt élettársi kapcsolat.

A demokrácia és az alkotmányosság akkor kapta a legnagyobb pofont, amikor megszületett az alaptörvény negyedik módosítása. Már a tervezete is nemzetközi felháborodást váltott ki: az Európai Bizottság elnöke és ombudsmanja, valamint a washingtoni külügyminisztérium is „aggodalmát” fejezte ki – tudjuk mit jelent ez a diplomácia nyelvén -, még az Európa Tanács főtitkára is azt kérte a magyar parlamenttől, hogy halassza el a módosításról szóló szavazást. Persze hiába.

[caption id="attachment_3942" align="alignright" width="240"]Alaptörvény Alaptörvény
Kép: nemzet,hu[/caption]

Mi a legfelháborítóbb ebben a negyedik módosításban, azon kívül, hogy vagy tizenöt alkotmányellenes rendelkezés van benne? Legfőképpen az, hogy olyan törvényeket csempésztek az alaptörvénybe, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság megsemmisített, éppen azok alkotmányellenes volta miatt. Emellett korlátozták az Alkotmánybíróság és az államfő jogkörét. Az egyetemeket megfosztották autonómiájuk jelentős részétől. Az Országos Bírósági Hivatal elnökét felhatalmazták arra, hogy ügyeket helyezhessen át egyik bíróságról a másikra. (Ez utóbbi szabályt azóta - nemzetközi nyomásra - visszavonták).

Joggal kérdezhetjük tehát: egyáltalán van-e még demokrácia Magyarországon? Sokan úgy gondolják, hogy amíg még ezt megkérdezhetjük, amíg „szabadon” választhatunk, addig még létezik. Velük szemben viszont nekem az jut eszembe, hogy egy nő vagy terhes, vagy nem. De nem lehet kicsit terhes.

[caption id="attachment_3943" align="aligncenter" width="184"]Magyar Köztársaság Kép: hir24.hu[/caption]

 

módosítás alaptörvény Majtényi László Az ügyfél Tóth Gábor Attila Grisham

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://jog-asz.blog.hu/api/trackback/id/tr437442924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jenő Ferincz 2015.01.18. 08:35:42

Az alaptörvény nem kriminális, hanem alkotmányellenes. Nem felel meg a Magyar Köztársaság Alkotmányának, amelyet alkotmányosan (hangsúlyozom: alkotmányosan) sosem helyeztek hatályon kívül. Az alaptörvény nemcsak tartalmában, hanem közjogilag is alkotmányellenes. Azért alkotmánysértő az alaptörvény közjogilag, mert a megalkotásakor (de ugyanez érvényes valamennyi módosítására is egyaránt) az országgyűlés kormánytöbbsége zárószavazás előtt érdemben többszörösen is módosította. A közjogi alkotmányellenesség kapcsán az Alkotmánybíróság a következő álláspontot alakította ki (e tárgykörben most a legutolsó ilyen döntésüket idézem). Az Alkotmánybíróság 2011. végén az 1279/B/2011 Ab-határozatában közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenesnek nyilvánította és a hatálybalépésének időpontjára visszaható hatállyal megsemmisítette a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvényt (Ehtv.) Az Alkotmánybíróság a törvényt tartalmilag nem vizsgálta érdemben, mivel már a közjogi érvénytelenségén elbukott az alkotmányosság. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, hogy magának a jogalkotási eljárásnak az alkotmányosságát is vizsgálja és dönt a formai hibás törvényhozási eljárás alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában kifejtette: A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. (...) Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály (...). (ABH 1992, 77, 85.) Az Alkotmánybíróság több határozatában részletesen foglalkozott a közjogi érvényesség eseteivel. A 29/1997. (IV. 29.) AB határozatában kifejtette, hogy a formai hibás törvényhozási eljárás megfelelő indítvány alapján a jövőben alapot ad a törvény kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítésére.(ABH 1997, 122.) A határozat indokolása szerint a megsemmisítés alapja a közjogi érvénytelenség, amely a norma formai alkotmányellenességének egyik változata. (ABH 1997, 122, 128.) Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság megismételte azt a korábbi határozatában foglalt tételt, melynek megfelelően a jogalkotás során elkövetett eljárási alkotmánysértés önmagában megalapozza a törvény megsemmisíthetőségét. (ABH 1997, 331, 332.) Az indokolás pedig újfent megállapította, hogy a súlyos eljárási szabálytalanság közjogi érvénytelenséget idéz elő. Az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában a hivatkozott határozatokra utalva leszögezte, hogy a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. (ABH 1999, 325, 349.) Az Alkotmánybíróság 8/2003. (III. 14.) AB határozatában alkotmányos követelményként azt is meghatározta, hogy jogalkotásra csak a jogbiztonság alkotmányos elvének megfelelően kerülhet sor. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás (...) ésszerű rendben történjék (...). (ABK 2003. március, 90.). A T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása tehát nem járult hozzá a T/3507/90. számú egységes javaslatnak az Alkotmánnyal való összhangjához, hanem kifejezetten a jogbiztonságot sértő szabályozási helyzethez vezetett. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Ehtv. megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest koncepcionális változást tartalmazó T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására és elfogadására a Házszabálynak a közügyek érdemi megvitatásának, a köz érdekében végzendő képviselői tevékenységnek, ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlásnak garanciáját képező, a jogalkotás ésszerű rendjének biztosítékául szolgáló; a 107. §-ával ellentétesen került sor, ami egyben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezte. Arra tekintettel, hogy a T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat a törvényjavaslat számos rendelkezését és azon belül alapvető jelentőségű, elvi szabályozási részét is érintette, nem állapítható meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtása nélkül a törvényjavaslat újratárgyalásával vagy záró módosítás nélkül; milyen tartalommal került volna elfogadásra, továbbá arra tekintettel, hogy az Ehtv T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslattal érintett rendelkezéseinek részleges megsemmisítése a jogbiztonság súlyos sérelméhez vezetne, az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint az Ehtv. egésze közjogi érvénytelenségének megállapításáról és megsemmisítéséről döntött. Mindezt azért említettem meg és hoztam elő példaként, mivel az alaptörvény pontosan ugyanebből az alkotmányjogi sebből vérzik. Ahogy az Ehtv. esetében, úgy az alaptörvény vonatkozásában is a zárószavazás előtt olyan módosító indítványok tömegét nyújtották be és fogadta el a fidesz-többség, amelyek alapjaiban és érdemben változtatták meg azt az alaptörvény javaslatot, amelyről (képmutató módon) látszatvitát rendeztek teljesen feleslegesen. És ha az Ehtv. ezen szempontok miatt - függetlenül a konkrét tartalmától - közjogi szempontból érvénytelen és alkotmányellenes lett, akkor ugyanezen alkotmányjogi jogelv alapján az alaptörvényről is elmondható, hogy közjogi szempontból érvénytelen és alkotmányellenes. Az Alkotmány ugyanis egy olyan instrumentum, mint a jogrend legmagasabb szintű szabályrendszere, amelynek elvei, intézményei és szabályai relatíve koherens rendszert kell(ene), hogy alkossanak. Éppen ezért tetszés szerint (önkényesen) akkor sem vehetők fel egy Alkotmányba bizonyos, az alapvető jogállami normákkal ellentétes rendelkezések, ha azokat formálisan érvényes alkotmánymódosításként, vagy éppen új alkotmányként fogadták el. „A jogbiztonság e követelményének figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével, s így alkotmányellenes.” Erre pl. jellemző jogelvi példa, amikor az Alkotmánybíróság hatásköre szűkítése keretében az alkotmányozó hatalom felborította a kölcsönös fékek és ellensúlyok elve alapján működő hatalommegosztás rendszerét. Amikor az alkotmányozó hatalom egy korábban, az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényszöveget beemelte az Alkotmányba, kvázi kényszerhelyzetbe hozva az Alkotmánybíróságot, hogy ezt (az általa már korábban alkotmányellenesség miatt megsemmisített) normát, immár mint jogelvet kötelező érvénnyel alkalmazza az eljárásaiban. .A jogbiztonság követelménye a jogalkotó kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és a működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992,59,65.]. Az Országgyűlésnek egyrészt a, zárószavazás előtti szokatlanul nagy számú törvénymódosítás, másrészt az a gyakorlat, hogy az Alkotmány helyett megalkotott alaptörvény nevű jogi férchalmaz létrehozására vonatkozó törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem országgyűlési képviselők nyújtották be, tette vitathatóvá az alaptörvény létrehozásával kapcsolatos eljárások elfogadhatóságát, a jogállam követelményének való megfelelőségét. A sorozatos, országgyűlési képviselők által kezdeményezett, sürgősséggel, rövid idő alatt lefolytatott alkotmánymódosítások, amelyek a megfelelő egyeztetéseket mellőzték, az érdemi plenáris és bizottsági vitát nélkülözték, veszélyeztetik a hatályos Alkotmány stabilitását. (AB hat. 1718/B/2010) A közjogi érvényesség, a jogalkotási eljárás szabályainak megtartása valamennyi jogszabályra irányadó, így az alaptörvényre is és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényre is egyaránt. A jogalkotás alkotmányból eredő követelményei korlátokat állítanak a jogalkotó elé, amelyek megsértése az adott jogszabály érvénytelenségéhez is vezethet. Ha az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítás közjogi érvénytelenségének fennállását vizsgálja, akkor egyrészt meg kell határoznia a közjogi érvénytelenség kritériumait, másrészt vizsgálnia kell, hogy az alaptörvény alkotás megfelel-e ezeknek a kritériumoknak. A közjogi érvénytelenséggel kapcsolatos álláspontját az Alkotmánybíróság a 63/2003.(XII. 15.) AB határozatban a következők szerint összegezte: „Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, hogy magának a jogalkotási eljárásnak az alkotmányosságát is vizsgálja és dönt a formai hibás törvényhozási eljárás alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992.(III.5.) AB határozatában kifejtette: A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. (...) Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály (...). (ABH 1992,77, 85.) Az Alkotmánybíróság több határozatában részletesen foglalkozott a közjogi érvényesség eseteivel. A 29/1997. (IV.29.) AB határozatában kifejtette, hogy a formai hibás törvényhozási eljárás — megfelelő indítvány alapján — a jövőben alapot ad a törvény kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítésére. (ABH1997, 122.) A határozat indokolása szerint [a] megsemmisítés alapja a közjogi érvénytelenség, amely a norma formai alkotmányellenességének egyik változata. (ABH 1997,122,128.) Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság megismételte azt a korábbi határozatában foglalt tételt, melynek megfelelően a jogalkotás során elkövetett eljárási alkotmánysértés önmagában megalapozza a törvény megsemmisíthetőségét. (ABH 1997, 331, 332.) Az indokolás pedig újfent megállapította, hogy a súlyos eljárási szabálytalanság közjogi érvénytelenséget idéz elő. Az Alkotmánybíróság a 39/1999.(XII.21.) AB határozatában — a hivatkozott határozatokra utalva — leszögezte, hogy a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2.§.(1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. (ABH 1999, 325, 349.)” [ABH 2003,676,683-684.]. Az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok megsértése formailag érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és illegitim döntést eredményez. Az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok sérelmével meghozott döntésnek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása. Az országgyűlési képviselők által benyújtott alkotmánymódosítások(…) a demokratikus jogállamiság követelményét nyilvánvalóan nem elégítik ki teljes mértékben”, illetve, hogy „[a]z Alkotmány sorozatos (…) módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállamiság követelményei (…) szempontjából”. Az alkotmányozáshoz szükséges körültekintés és deliberáció legminimálisabb szintjét sem érte el. Nem volt elég idő a tervezett módosítás megvitatására; Több érdemi módosítás is csak közvetlenül a zárószavazás előtt, került benyújtásra. Ez az eljárás még a törvényhozás vonatkozásában sem elégíti ki azt az alkotmányos jogelvet, amely az Alkotmány jogállami klauzulája alapján elvárható minimális követelményeket teljesíti. Alkotmányozni meg végképp nem lehet ilyen eljárásban. Az alaptörvény megalkotásakor nem hallgattak meg jogi szakembereket, szakértőket, a zárószavazásra bocsátott végső tervezetet egyetlen bizottság sem tárgyalta meg. Ezért az alaptörvény elfogadása nem felel meg az Alkotmány 2. §-ában foglalt jogállamiság legalapvetőbb mércéjének. (AB hat. 1718/B/2010). Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy „[a]z Alkotmány 26.§.-ával kapcsolatos eljárásokban valamennyi eljárási szabály egyaránt fontos. Minden eljárási szabály, minden eljárási szakasz azonos legitimációs erővel rendelkezik.” Az eljárási szabályok megsértése tehát a törvény közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Tehát a hibás törvényhozási, törvényalkotási eljárás a törvény közjogi érvénytelenségét idézte elő. Közjogi érvénytelenség megállapítására a(z alap)törvény olyan súlyos fogyatékossága esetén kerülhet sor, amely az ex tunc, vagyis a törvény kihirdetése napjára visszamenő hatályú megsemmisítését indokolja. Ez alapján indokolt és szükséges az alaptörvény közjogi alkotmányellenessége alapján a visszamenőleges hatályú megsemmisítés. Aminek következtében továbbra is joghatályában fennmaradt az Alkotmány (1949. évi XX. törvény), valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Az egyházügyi törvény kapcsán az Ab megállapította, hogy közvetlenül a zárószavazása előtt olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelyek a tervezet lényeges változásához vezettek. A Házszabály szerint azonban ilyenkor csak olyan javaslatokról szavazhatnak, amelyek az adott előterjesztés belső ellentmondásainak vagy más jogszabályokkal való ütközésének feloldását célozzák. Az alaptörvény elfogadásakor viszont nem koherenciazavarról volt szó, hanem koncepcionális kérdésekről. Vagyis az Alkotmánybíróság a határozatában kimondta, hogy az efféle eljárás a törvény közjogi érvénytelenségéhez vezet, ez olyan precedensértékű döntés, amely az alkotmányra is érvényes Tehát mindezek alapján a közjogi érvénytelenség kritériumai az alaptörvény esetében is megállapíthatók, és a súlyos eljárási szabálysértések miatt az alaptörvény minden érdemi vizsgálat nélkül visszamenőleges hatállyal megsemmisíthető. A demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelő döntéshozatalt. Az alkotmányos demokrácia összetett rendszer, melyben részletes eljárási szabályok rendezik több szerv – olykor folyamatos – együttműködését. A szervek együttműködését, tevékenységük kölcsönös ellenőrzését biztosító szabályok azért jelentősek, mert az eljárás eredményének – a döntésnek – a demokratikus legitimitását az eljárási szabályok megléte, továbbá feltétlen és maradéktalan betartása biztosítja. Az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok megsértése formailag érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és illegitim döntést eredményez. Az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok sérelmével meghozott döntésnek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása. A közjogi érvénytelenségre vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat: 27/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 202, 207.; 7/2004. (III. 24.) AB határozat, ABH 2004, 98, 105.] Az Alkotmány 26. § (3) bekezdésének megsértése a törvény közjogi érvénytelenségéhez vezet. Mindezen szempontokra való tekintettel az Alkotmánybíróságnak közjogi alkotmányellenessége okán visszamenőleges hatállyal meg kell semmisítenie az alaptörvényt, függetlenül attól, hogy mi is ez a norma konkrétumában. Aminek következtében hatályában fennmarad az Alkotmány. Mivel az alaptörvény közjogi szempontból alkotmányellenes, nincs jelentősége annak, hogy valójában melyik normáról van szó. A közjogi alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság más normák esetében is vizsgálta és amikor úgy ítélte meg, hogy ez a körülmény fennállt, akkor a norma tartalmára tekintet nélkül az adott normát megsemmisítette. És nem vizsgálta a norma tartalmát. Nos, ez esetben is erről van szó. Az alaptörvény megalkotásának körülményei nem felelnek meg az alkotmányosságnak, pontosan ugyanazon körülmények állnak fenn, mint pl. az Ehtv. esetében is, ezért az Alkotmánybíróságnak minden egyéb szempontra való tekintet és mérlegelés nélkül meg kell semmisítenie az alaptörvényt a hatálybalépésének napjára visszamenőleges hatállyal. És mivel a közjogi alkotmányellenesség megállapítása vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy az adott norma miről szól, hogy mi a tartalma, ezért az Alkotmánybíróságot nem köti azon saját korábbi álláspontja, hogy az alaptörvényt nem vizsgálhatja. Ugyanis a közjogi alkotmányellenesség tekintetében nincs jelentősége annak, hogy ez éppen az alaptörvény.
Válasz erre 

Jenő Ferincz 2015.01.18. 08:39:59

Az alaptörvény a hatálybalépése pillanatában nem rendelkezett az Alkotmány hatályon kívül helyezéséről. Ezt a törvényalkotó csak később tette meg, amikor az átmeneti rendelkezésekbe belefoglalta az Alkotmány hatályvesztését. (Vagyis az átmeneti rendelkezések hatálybalépéséig semmi sem rendelkezett az Alkotmány hatályvesztéséről. Tehát eddig az időpontig párhuzamosan és egymás mellett mind az alaptörvény, mind az Alkotmány joghatályos volt.) Csakhogy az Alkotmánybíróság az akkori ombudsman, Dr. Szabó Máté professzor úr AJB-2302/2012 ügyszámon benyújtott indítványára, a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatában helyt adott az indítványnak és megállapítva, hogy az átmeneti rendelkezések nem részei az alaptörvénynek, megsemmisítette azt. Ebből kifolyólag megsemmisült az Alkotmány hatályon kívül helyezésére vonatkozó rész is. Kétségtelen tény, hogy a törvényalkotó az alaptörvény negyedik módosításával az alaptörvénybe emelte a korábban, az Alkotmánybíróság által megsemmisített átmeneti rendelkezéseket is, na de egy, az Alkotmánybíróság által korábban megsemmisített szabályozás az által nem válik alkotmányossá, hogy a megsemmisítés ellenére a megsemmisített normákat beépítik az alaptörvénybe. Az alkotmányellenesség ezáltal nem válik alkotmányossá. Az alaptörvénynek alkotmányosan nem részét képező átmeneti rendelkezéseknek – főleg azok alkotmányellenessé nyilvánítása után történő - beemelése abba az alaptörvénybe, amely a fentiek alapján önmagában is súlyosan alkotmánysértő, súlyos koherencia-zavart, belső ellentmondást idéz elő, megbontja az az alaptörvény belső, elvileg ellentmondásmentes rendszerét, hiszen a demokratikus jogállamiságot deklaráló előírás nem kivétel-, hanem az alkotmányon belüli „kollíziót” megteremtő szabály. Nem teljesül tehát az a korábban többször is felállított alkotmányos követelmény, hogy az Alkotmány rendelkezéseinek világos, egységes, áttekinthető rendszert kell képezniük. (Azért említem ebben a körben az Alkotmányt, mert az alaptörvénynek is – elvileg és elnevezésétől függetlenül – egy alkotmányszintű szabályozásnak kellene lennie. De sem a megalkotása, sem a tartalma, sem pedig a módosításai következtében nem az.) A demokratikus és alkotmányos jogállam fogalmába ugyanis nem csupán a jogállami intézményrendszer formális kiépítése tartozik, hanem annak alkotmányos és jogállami szinten történő normális működtetése is. Ennek a jogelvnek pedig elengedhetetlen részét képezi az is, hogy az alkalmazott normák minden tekintetben támadhatatlanul alkotmányosak legyenek. Ugyanakkor ugyanezen negyedik módosítással az alaptörvénybe beemelte azt is, hogy hatályon kívül helyezésre kerül a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Ennek a beiktatása az (egyébként alkotmánysértő) alaptörvénybe 2013. április 1.-jei hatállyal történt. Viszont nem oldotta fel a törvényalkotó azt, hogy az alaptörvény 2012. január 1.-jei hatálybalépése (mégha az nem is felelt meg az alkotmányos kritériumoknak) és 2013. április 1.-je között mindkettő érvényben volt. Többek között ezért is állítom azt, hogy míg az alaptörvényt alkotmányosan sosem alkották meg, addig az Alkotmányt - alkotmányosan sosem helyezték hatályon kívül.
Válasz erre 

Jenő Ferincz 2015.01.18. 08:41:34

De abból a szempontból is súlyosan alkotmánysértő az alaptörvény, hogy több szempontból sem felel meg a normavilágosságnak, sok helyen ellentmondásos, önmagának ellentmond, ráadásul pl. a negyedik módosítás semmilyen felkészülési időt sem biztosított. (Pénteken hirdették ki és szombaton már hatályba is lépett). De abból a szempontból is súlyosan alkotmányellenes az alaptörvény, hogy a negyedik módosítás hatálybalépésekor nem rendelkezett arról, hogy ezt a módosítást a folyamatban lévő ügyek kapcsán hogyan és miként kell értelmezni és alkalmazni, holott a törvényalkotó tudatában és ismeretében volt annak a ténynek, hogy számos olyan ügy volt az Alkotmánybíróság előtt folyamatban, amelyet ez a módosítás alapjaiban érintett. Mindehhez az is szorosan idetartozik, hogy az alaptörvény azért sem helyezhette alkotmányosan hatályon kívül az Alkotmányt, mivel erre nem volt alkotmányos felhatalmazása. De ennél még továbbmegyek. A törvényalkotónak – alkotmányos keretek között – az alaptörvény megalkotására sem volt alkotmányos felhatalmazása. És mivel az alaptörvény alkotmányosan nem is létezik, ezért az Alkotmányt nem is helyezhette hatályon kívül. Ennek megértéséhez érdemes szöveghűen megnézni az Alkotmány – az Alaptörvény elfogadásánál alapul vett – rendelkezéseit is: Az Alkotmány 19. §-ának (3) bekezdésének a) pontja szerint az „Országgyűlés megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát”. Vagyis az Alkotmány e hivatkozott rendelkezése alapján az Országgyűlés nem akármilyen jogszabályt fogadhat el, hanem csak a „Magyar Köztársaság Alkotmányát”, vagyis nem Alaptörvényt vagy bármi másnak nevezhető jogszabályt, továbbá nem Magyarország, hanem csak a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Amennyiben tehát a hivatkozott alkotmánybeli rendelkezés az Alaptörvény megalkotásának alapjogi feltétele és egyben jogalapja, akkor ezektől nem lehetett volna eltérni, vagyis április 25-én a Magyar Köztársaság (új) Alkotmányát (vagy mint majd látjuk, a módosítását) kellett volna kihirdetni. A másik megoldásként az Alaptörvény elfogadás előtt módosítani kellett volna a hatályos Alkotmány több rendelkezését, hogy Magyarország Alaptörvényét el lehessen elfogadni. Új Alkotmányt nem is lehetetett volna elfogadni. A Magyar Köztársaság Alkotmányát csak módosítani lehetett volna, mert csak erre adott lehetőséget maga a hatályos Alkotmány. Az Alkotmány 24. §-ának (3) bekezdése alapján, mely szerint: „Az Alkotmány megváltoztatásához … az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.” E rendelkezés szöveghű értelmezése szerint az Alkotmányt valóban csak megváltoztatni (vagyis módosítani) lehetne, vagyis hatályon kívül helyezni és helyette egy újat alkotni nem. (Természetesen ez is orvosolható lett volna, egy előzetes Alkotmány-módosítással.) Az Alaptörvény Záró rendelkezésének 2. pontja is tehát ezt a felfogást erősíti, hiszen nemcsak az Alkotmány 19. §-ára (a Magyar Köztársaság Alkotmányának megalkotására) hivatkozik, hanem a 24. §-ára, vagyis a megváltoztatásának feltételéről szóló rendelkezésre is. És még egy lényeges szempont. A Magyar Köztársaság Alkotmánya azt is tartalmazza, hogy – idézem – az akkori alkotmányt az Országgyűlés - "hazánk új Alkotmányának elfogadásáig" - állapítja meg. Ennek megfelelően a régi Alkotmány az Alaptörvény elfogadásával és kihirdetésével egyidejűleg lényegében a hatályát is vesztette volna, ha az alaptörvény minden tekintetben, közjogilag is alkotmányos lenne. Alapvető alkotmányjogi felfogás fűződik ahhoz, hogy ha valamely normának, akkor pont az ország alkotmányának kell minden tekintetben és támadhatatlanul alkotmányosnak lennie. Az alaptörvény nem az. Ezért az Alkotmányból idézett passzus csak úgy és csak akkor lép életbe, ha olyan alkotmányt alkotnak, amely minden tekintetben kivétel nélkül – tartalmilag és közjogilag egyaránt – támadhatatlanul alkotmányos. Mivel az alaptörvényről mindez nem mondható el, ezért kijelenthető, hogy az alaptörvény – alkotmányosan sosem váltotta fel az Alkotmányt és nem is lépett annak a helyébe. A fentiekből tehát az is következik, hogy az Alkotmányt megváltoztatni, módosítani lehet, akár az 1989-90-es módosítások mértékéig, vagyis akár teljesen is, de azt egy újjal – megfelelő előzetes módosítása nélkül - hatályon kívül helyezni nem. A módosítást is viszont csak egy Alkotmány-módosítás teheti meg, egy Alaptörvény nem. Ez viszont jogelméleti és gyakorlati szempontból is azt eredményezte, hogy 2012. január 1-jét követően két, legmagasabb szintűnek minősített jogszabály is hatályban van. Egy alkotmányjogi szempontból is joghatályos Alkotmány és egy közjogilag alkotmányellenes, és ezáltal alkotmányjogi szempontból nem létező alaptörvény. Amely alaptörvény többszörösen sérti az alkotmányjogilag hatályba lévő Alkotmány előírásait, hogy csak egy ilyen említsek: a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Csakhogy ezt a demokratikus jogállamiságot a jelenlegi hatalom lebontotta, jelenleg diktatúra van, másrészt minden létező szempontból megsértette a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2.§,-át. Beleértve azt is, hogy alkotott egy alkotmányellenes alaptörvényt, amely alkotmányosan nem joghatályos és erre alapított egy törvényt, amely ezáltal ugyancsak alkotmányellenessé vált.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása