Miután sírva-röhögve kiszórakoztam magam a Szájer ügy kapcsán a neten terjedő mémek tömkelegén, igazán dühös akkor lettem, amikor az ATV Egyenes beszéd című műsorában meghallgattam Tamás Gáspár Miklóst. TGM nem átallotta azt közölni Rónai Egonnal, hogy egyetlen szót sem hajlandó ejteni a Szájer ügy kapcsán, mert az szerinte magánügy. Amikor a szerkesztő próbálta általános síkra terelni a kérdéseit, a Borkai – Kaléta – Szájer esetekről, mint „jelenségről” kérdezni a sokak által lassan a haza bölcsének tartott filozófust, TGM erről is mindössze annyit mondott: „a jelenségről sem beszélek. Dögunalom. Mindig hazudtak az emberek”.
TGM Kép: Wikipedia
Nem, kedves TGM, ez nem dögunalom és végképpen nem magánügy. Annak a Fidesznek az egyik nagyhatalmú európai képviselőjéről van szó, amely párt nyíltan homofób, amelyik beleírja az Alaptörvénybe – a Szájer alkotta alaptörvényébe! – hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést". És annak a pártnak a képviselője, amely alkotmányossá teszi, hogy az anya nő, az apa férfi. És kimondja, hogy gyereket csak házaspárok fogadhatnak örökbe. És tönkreteszi azok életét, akik más neműként kívánnak élni, amint ahogyan születtek.
Szájer József Kép: Portfolio.hu
Az persze magánügy, hogy kinek milyen a szexuális orientálódása. De azért egy olyan filozófusnak, mint TGM, illene észrevennie, hogy Szájer története nem erről szól. Bár, még ez sem egészen igaz akkor, amikor valaki évtizedeken keresztül melegként tagja és európai képviselője egy olyan pártnak, amelynek elnöke, Orbán Viktor képes a parlamentben is egy ellenzéki képviselő homoszexualitására célozgatni. Mint ahogyan az is az emberi gerinctelenség csimborasszója, amikor egy zsidó képviselő tűri hogy pártja az antiszemitizmust ne csak elviselje, de még támogassa is.
Kép: HVG360
Szájer József hazudott akkor, amikor még azt remélte, nem derül ki, hogy miért mond le képviselői mandátumáról. Lehet, hogy TGM számára ez „dögunalom”, az emberek számára azonban nem. Két nappal a „buli” után Szájer azt nyilatkozta, hogy lemondásával „hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz most pontot” és lemondásának oka „a napi politikai küzdelem okozta lelki megterhelés”. Hogy őszinte legyek, nem is értem, hogy miután a brüsszeli rendőrség elfogta az ereszcsatornán menekülni készülő képviselőt, hogy miután megtalálták a hátizsákjában a drogot, hogy miután tudta, hogy megszegte a pandémiás szabályokat, miként remélhette, hogy megúszhatja ezt a botrányt. Elfelejtette volna, hogy mindez nem itthon, hanem egy jogállamban történt?
Kép: Azonnali.hu
Általában hazudni önmagában nem bűncselekmény. De amikor ezt egy kormányzó párt európai parlamenti képviselője teszi, annak súlya és következménye van. És messze nem magánügy.
Amikor egy képviselő konkrét bűncselekményt követ el, az pedig végképp nem magánügy.
Nem ismerem persze a belga jogot, de annyi bizonyos, hogy a kábítószer birtoklása ott is büntetendő. Az ottani ügyészség vádat is akar emelni emiatt. A magyar jog szerint pedig tettenérés esetén nem lehet a mentelmi jogra hivatkozni. Pontosabban, hivatkozni lehet, csak semmi értelme. Ha ugyanis a képviselőt bűncselekmény elkövetésekor tetten érik, nem védi a mentelmi joga.
Ez a jogi helyzet tehát, ami miatt Szájer ügye több okból sem tekinthető magánügynek. Nagyon is közügy. Közügy az autokrata Fidesz mélységes álszentsége. Közügy a Szájer- Borkai – Kaléta jelenség és közügy, hogy fél Európa rajtunk röhög. Mert mondhatjuk mi, immáron a többség, hogy nem vagyunk azonosak a saját kormányunkkal, de a szégyen a miénk is.